eMagyarország társadalmi feszültsége

Day 1,650, 07:09 • Published in Hungary Hungary • by sHiUsN

Tisztelt ePolgártársak

Mielőtt belekezdenék, szintén leszögezném, hogy amit leírok az az én szubjektív, laikus véleményem.
A fő kérdés, ami engem itt foglalkoztat, hogy miért nem vagyunk erőnkhöz mérten sikeresek. A hibát kereshetjük a körülményekben is, ahogy azt sokszor a valóságban is tesszük, de én azt mondom, hogy vizsgáljuk meg most magunkat.
Magyar eNemzetünk sajnos szerintem több részre tagozódik, és az igazi probléma abban áll, hogy ezek a részek egymás ellen dolgoznak...mondhatni akár az igazi társadalmunk, hiszen az itteni mégiscsak annak a leképezése.
Lássuk csak kik is alkotják eTársadalmunkat.
Vannak az általam csak "nagymagyaroknak" titulált réteg. Ők azok, akiknek nem sikerül elszakadniuk történelmi hazánktól, akik egy magyar régió elvesztését nemzetünk meggyalázásaként élik meg, akik nem hajlandóak magyar régió ellen ütni, még akkor sem, ha az pillanatnyilag nagyon fontos lenne. Nem hajlanak kompromisszumra, nem támogatnak semmilyen törekvést, leszámítva a Nagy-Magyarország visszaállítását célzóakat. Ők becslésem szerint kb. 20%-unkat teszik ki.
Vannak az elégedetlenek. Ők elhagyják hazánkat, gyakran nemzetünket is, és egy nagyobb államból, pl. az USA-ból köpködnek haza. Nekik minden szar, amit magyar kéz alkotott, országunk szerintük lakhatatlan és élhetetlen egyetlen okból, és ez a magyarok maguk. Bezzeg az amcsik, meg a németek... az ember ott kezdődik. Ezek a játékosok elvből nem segítenek a magyaroknak, sőt, ellenünk dolgoznak, hogy a bukásunk után elmondhassák, lám én megmondtam, mekkora looserek, arschlochok vagytok. Ők becslésem szerint szintén kb. 20%-unkat teszik ki.
Vannak a vérbeli játékosok. Ők nem tisztelnek se hazát, se nemzetet, egy 5 aranyat érő medálért bebuktatnának egy egész hadjáratot. Nem gondolkodnak távlatokban, karakterük pillanatnyi szükségletei motiválják. Szerintem az ő arányuk 5-10% lehet.
Van az átlag polgár. Mi szeretjük hazánkat, nagyra tartjuk és becsüljük nemzetünket, de játszani is szeretünk, hiszen ez csak egy játék, ami nem feltétlenül csak arról kell, hogy szóljon, hogy revansot vegyünk a való életben elszenvedett sérelmekért. Mi oda költözünk, ahová kell, oda ütünk, ahová kell, igyekszünk ha csak egy lehelletnyit is, de a közös terveinket előbbre juttatni. Most lehet mondani, hogy persze, mert mi szolga lelkűek vagyunk, meg is érdemeljük, hogy bukjunk. Aki ezt mondja, annak csak annyit, hogy szét kell nézni a világban, mindenhol megválasztjuk közösen, hogy kik irányítsanak, és aztán megpróbálunk együtt végigmenni az általuk kijelölt úton. Elvégre nem anarchiában élünk, hogy mindenki tegye, amit csak akar... A nemzet kb. 50-55 %-a átlag polgár.
Gyorsan kiszámolhatjuk, hogy amennyiben felül tudnánk emelkedni önmagunk korlátjain kétszer annyira erősek lehetnénk, mint most, hiszen gyakran magyar üt magyar ellen, csak azért, mert valamit másként gondol. Fel kellett volna tegnap adnunk egy francia régiót, ahogy néztem a miniket, rengeteg magyar ütött a parancs ellenében. Hogy miért? Azért, hogy az amcsik-franciák letöröljenek, és vissza kelljen menjünk hazánkba, ahol újra kezdődhet a románokkal a húzd meg, ereszd meg.
Gondolkodjon mindenki a következőkön: amikor a hazaútról lesz szó, és te már alig várod, hogy üssed a jetiket, mit fogsz szólni, ha az átlag polgár ellened üt, és kudarcot kudarc követ? Mit fogsz szólni, ha elrontjuk a játékodat, amiért te elrontottad a miénket annak ellenére, hogy elötte évekig a tiédet játszottuk?
Egy család vagyunk, viselkedjünk hát végre egy családként...