Join the new world

Üdv mindenkinek!
Budapest kettős ostroma kapcsán nekem is eszembe jutott egy kis novella-sorozat szerűség. Az első részt gyorsan meg is írtam, de a folytatásra nem biztos, hogy lesz időm. Azért csak olvassátok bátran, hiszen nem is bisztos, hogy egyáltalán szeretnétek folytatást!🙂

Az erődített város

72 vadász és bombázó repülő suhant magasan a felperzselt tájat átszelő folyó felett. Célpontjuk a folyó két partján elterülő romos város már kivehető volt előttük. A város valaha az Új Világ egyik legnagyobb metropolisa volt. Egy kontinenseken átívelő birodalmat igazgattak innen. Fénykorában harci alakulatok ezrei állomásoztak itt.
Ez azonban már csak történelem. Mihail eldöntötte, hogy nem fogja hagyni, hogy a város hírneve megfélemlítse. A horvát és ukrán zászlók alatt egyesített szövetséges seregek két napja zárták ostromgyűrűbe Budapestet. A tüzérség másfél napja most először szüntette be a folyamatos ágyúzást. Igen alaposak lehettek, ugyanis a városból felszálló sűrű fekete füst már kilométerek óta vezette őket. A fővárosba visszavonult magyar seregből már nem sok maradhatott.
Mihail a műszerfal órájára pillantott. A horvát páncélos hadosztálynak ezekben a másodpercekben kell elérnie az ellenséges vonalakat. Ugyanekkor indul rohamra a többi haderő. Minden irányból egyszerre. A parancs világos: senki sem menekülhet. Eljött az ideje, hogy végre megtörjék a „Legbüszkébb Birodalom” pökhendi népét.
-Minden egységnek figyelem! - a parancsnok hangja zökkentette ki Mihailt a gondolatai közül. - Érkeznek a célpontok koordinátái. Harci érintkezésre felkészülni! - a feladatuk nem volt egyszerű. Nekik kellett lecsapniuk mindenhova ahol a magyarok komolyabb ellenállást tanúsítanak és a roham elakad. Normálisan ez a tüzérség feladata lenne, de valamelyik fejes úgy gondolta, ideje kihasználni valamire a légi fölényt is.
A város megnőtt előttük. Közvetlenül alattuk előre a Csepel-sziget felhőkarcoló negyede tornyosult.
- Hű, mekkorák! - kiáltott fel valaki. Mihail megcsóválta a fejét. Bár gépeik a legjobbak voltak, amit pénzen meg lehet venni, a pilóta állomány többsége tapasztalatlan Zaphorziai parasztfiúkból állt. Ő járt egyszer Budapesten békeidőben. A tűzcsapás előtt ezek a tornyok legalább háromszor ekkorák voltak. Ráadásul most a magasból látják őket.
A város látképe azonban egyszerre megváltozott. Az egész egy csillagszóróra kezdett emlékeztetni. Mihail kapcsolt először.
-Elhárító tűz! - ordította a sisakmikrofonjába. Mellette egy bombázó kigyulladt. - Gépágyúkkal lőnek! - Mihailnak eszébe sem jutott volna, hogy ilyet még bárhol is alkalmaznak. Csúcs-modern repülőik gyakorlatilag bemérhetetlenek voltak, a magyarok azonban az egész égboltot vették tűz alá. Többen éltek még, mint amire bárki is számított.
- Alacsonyabbra kell ereszkednünk, mert.... - a parancsnok hangja elhalt egy gyorsan oszló roncsfelhőben. A kötelék felét máris leszedték. A támadási parancsok nyilvánvalóan kivitelezhetetlenekké váltak. Ideje itt hagyni ezeket a repülő céltáblákat, döntötte el Mihail. A szárnyakat függőleges helyzetbe hozta, a gép orrát pedig egyenesen a város felé fordította, hogy a lehető legkisebb felületét mutassa az ellenségnek. Gyakorlatilag egyenesen belezuhant a városba. Az utolsó amit felülről látott az volt, hogy az egész várost lánggyűrű veszi körül. A magyarok minden fronton felvették a harcot.
A házak közé érve lassított és meredeken felhúzta a gépet. A manőver azonban túl kiszámíthatónak bizonyult. Egy leleményes magyar tüzér pont a megfelelő ívet vette célba, használhatatlanná lőve Mihail gépének bal hajtóművét. A pilóta egy rég beleivódott reflexből azonnal a katapultra csapott. Csak amikor már kint volt a zuhanó gépből, akkor jött rá, hogy esetleg ostobaságot követett el. Őt nem foghatják el élve. Ha kiderül, hogy a román hírszerzés embere, nem csak a küldetése, de szeretett hazája is veszélybe kerül.

george37