[VS] Hősök regéje - A katona, ki legyőzte a halált (1. rész, pilot)

Day 2,011, 02:37 • Published in Hungary Hungary • by HunVeteran



Kedves olvasóim,

Útjára indítok egy hosszú-hosszú történetet, melyet rövid részletekben tervezek közölni. A történet e-világban játszódik és az e-világ eseményei, karakterei jelennek majd meg benne. Persze ennek csak akkor látom értelmét, ha tetszik, amit olvastok. Majd most meglátjuk mennyi vote érkezik a cikkre és ennek függvényében fogom közölni a folytatást.

Lüktetett a feje. Végtagjait alig érezte és a testét millió friss heg borította. A szívverése maga volt a csoda. Körülötte rothadó hullák hevertek szerteszét. Kezét lassan végigsimította az állán, ám a mindig gondosan borotvált arc helyett durva, soknapos borostát tapintott. Ahogy ott feküdt magatehetetlenül, végignézett a körülötte sokasodó emberi maradványokon. Mióta fekszik itt? A halálszagból ítélve már legalább egy hete. Ez magyarázatot adna a borostára is.

Ahogy ott feküdt és próbált életet lehelni zsibbadó végtagjaiba, egyre több ködös emlékképp jelent meg előtte. Idős, kipróbált harcos volt, még mindig ereje teljében. Hosszú éveken át védte a magyar határt, miközben az ellenség millióit kaszabolta le két kezével. Senki sem állhatta útját, egészen addig a napig... egy 200 fős meggyötört magyar sereg állt szemben az ellenség 50 ezres haderejével. Megfutamodásról természetesen szó sem lehetett. Szó nélkül bajtársai élére állt és amint felbukkantak az első ellenséges tankok a domb túloldalán, rohamra indult a 200 hős vitéz. 200 tüdő egyszerre üvöltött, 200 szív egyszerre dobbant. Ő, aki már ezernyi csatán is túl volt most sem kételkedett. Tette, amit tennie kellett a hazájáért. Egy golyó süvített át a vállán, egy golyó zúzta szét a húsát. Egy repesz fúródott a mellkasába és lángok nyaldosták a csizmáját. Ő csak futott tovább, megállíthatatlanul, mint aki nem érti a halált. Az arcán az a rendíthetetlen kifejezés ült, amitől maga a Halál is megrémült volna. Ám valahol legbelül tudta, hogy ezúttal elmarad a dicső győzelem és hamarosan ellenséges bakancsok masíroznak végig hőn szeretett hazáján, hogy letiporják mindazt, amiért annyi éven át áldozta vérét... egy szurony döfte át a karját... egy könnycsepp gördült le az arcán.

Minden elcsendesedett. A táj feketébe borult és hideg járta át a testét. Ezután, mint egy hosszú és keserves álomból, úgy riadt fel. Keze soknapos borostát tapintott, körülötte rothadó tetemek hevertek szerteszét, de Lgabor72 legyőzte a Halált.



Folyt. köv. (elegendő vote esetén)

Napi idézet: "Sebeink még alig gyógyultak, de azért készek voltunk rá, hogy újra odaálljunk a harcsorba és küzdjünk. És a vérünket ontsuk a hazáért." - Gárdonyi Géza

Napi zene: Molotov - Apoclypshit