Join the new world

Köszöntöm a kedves olvasót!

Sokan megmosolyogják, dőre ködszurkálásnak tartják a régi dicsőség felemlegetését. Hát még az aktualizálását! Van, aki azt tanácsolja: inkább tanuljunk meg kicsik lenni. És az mit segít? Mi magyarok csupán területileg, gazdaságilag vagyunk átlagos méret alattiak, történelmi és kulturális értelemben óriások vagyunk a világban.

V. rész/ előző cikkem: www.erepublik.com/hu/article/2161374/1/20
Egy egészen újszerű kifejezéssel, a honbiztosítás korával ismertetem meg az olvasókat. Mára – főképpen hadtörténészeinknek köszönhetően – a „kalandozás” elnevezést végre kezdi felváltani a „honbiztosító hadjárat” terminus. Kutatómunkák tucatjai bizonyították a legtöbb hadjárat pontos célját, okát és sokszor a lefolyását is.
Cikkem a kalandozásoknak nevezett, helyesebben szólva: honbiztosító hadjáratokat fogja bemutatni egészen Géza fejedelem hatalomra kerüléséig.
A kalandozást, mint lekicsinylő szót, el is felejthetjük. Az Európában államot alakító mór kalifátus északi hadjáratait sem nevezi senki kalandozásoknak. A Kárpát-Medencéből indított magyar hadjáratok mintegy 70 éven át tartottak, 899.-től a 970. évig.

A honbiztosítás korában uralkodó fejedelmek:

-Árpád /895-907/ halála után, fia Zolta /Zsolt 907-947/ követte a fejedelmi székben, habár valószínűleg eleinte kiskorúsága miatt nem ő, hanem Szabolcs volt a Főfejedelem.
-Fajsz /Falicsi/ 947-től 955-ig uralkodott.
-Taksony 955-től 971-ig vezette az országunkat.



A honbiztosító hadjáratok háttérbázisa és a magyar törzsek elhelyezkedése:

Árpád a fejedelmi (Megyer) törzzsel a központiasan fekvő Közép-Duna mentén és a Duna-Tisza-köz északi részén szállott meg. E területen belül Árpád nemzetsége a Duna két partján húzódó Sár vidékén, a későbbi két parti Fejér megyében, továbbá Tolna és Veszprém szomszédos területein helyezkedtek el. A törzs többi nemzetségei gyűrűként vették körül a fejedelmi nemzetséget. Vérbulcsú karchász törzse Somogy, Zala és Vas megyék területét ülte meg. A Botond-törzs a későbbi Bács, Valkó és Baranya megyék területén telepedett meg. A Lél-törzs a Csallóköz keleti részét és az azt környező Pozsony, Nyitra, Győr, Komárom, Esztergom, Bars és Hont megyéket kapta szállásul. A Gyula-törzs a későbbi Temes, Torontál, Csanád, Arad, Zaránd és Békés megyék sík területein nyert elhelyezést. Az Ond-törzs a későbbi Csongrád, Békés és Bihar megyékben száll meg. A Kundu-törzs a későbbi Szabolcs megyét, Bihar megye északkeleti részét, közép-Szolnok, Kolozs, Doboka és Torda megyéket ülte meg. A kabarok törzse a Mátra alját, a későbbi Heves és Borsod területén, valamint a Felső-Tisza mellékfolyói mentén telepedett le s végül a székelyek, mintegy 9-ik törzsként, a Felső-Maros és Küküllő mentén maradtak meg.
Minden törzsnek 10000 harcost kellett kiállítania:
-5000 lovast, melyek szinte kizárólag támadó hadműveleteket hajtottak végre.
-5000 gyalogost, melyek főleg a törzsterület és az ország védelmét volt hivatott végrehajtani.

A külföldi katonai akciókat a magyarság határbiztosító katonai szervezetei végezték:
- A déli határ balkáni előterében a déli határőr-törzs, a Jenő (Parancsnoka ez időben Botond).
- A nyugati határ déli szakaszán a Nyék-törzs (parancsnoka ez időben Vérbulcsu).
- Északi szakaszán a Kéri-törzs (parancsnoka ez időben Lehel /lél/).
A 10. század két nagy magyar hadjáratát kivéve (937, 954) minden megfélemlítő és zsákmányoló, vagy megtorló fegyveres akciót nyugaton éppúgy, mint a Balkánon kizárólag ennek a három határbiztosító törzsnek kisebb-nagyobb egységei hajtanak végre. A magyarság állattenyésztő, földművelő halászó-vadászó és iparűző zöme e mögött a vonal mögött él.



Honbiztosító hadjáratok:

A legfeljebb ötezer lovasból álló magyar sereg célját sokszor több száz, nem ritkán ezernél is több kilométer megtétele után, sokszor ellenséges területen áthatolva érte el. Ez a tény egyrészt a hadjáratokat irányító magyar vezetők magas szintű hadvezéri képességeit bizonyítja, másrész kétségessé teszi azt, hogy a hadjáratok egyedüli célja a zsákmányszerzés volt.
A korban általában szokás volt a legyőzöttek javait zsákmánynak tekinteni. (Nagy Károly avar hadjárata után szekérszámra vitték az avar kincseket Nyugat-Európába, mégsem találkozunk e hadjárat zsákmányszerző minősítésével.)
A hadjáratok legfőbb indoka a kiterjedt magyar szövetségi rendszer kiépítése lehetett. A kifinomult magyar diplomácia a szövetséges népeket katonai segítséggel támogatta. A magyar hadjáratok döntő többsége, e rendszer keretében zajlott le, a magyar csapatok hívásra érkeztek, egy adott cél érdekében.
A magyar hadjáratokat az tette lehetővé, hogy a magyar hadművészet jelentős fölényben volt a nyugat-európaival szemben. Kivételesen a bizánci hadsereg a nehézlovasságával sikeresen fel tudta venni a harcot a magyarok harci taktikájával.


Egyes dél-franciaországi templomokban napjainkig az imájukba foglalták


A hadjáratok időrendje:

899. szeptember 24. – A Brenta menti csata – Az itáliai hadjárat legfényesebb győzelme. 899 tavaszán egy 5000 fős magyar sereg itáliai hadjáratra indult.
A magyar csapatokat a régebbi szövetséges Arnulf császár hívta ellenlábasa Berengár itáliai király ellen. Az Észak-Itáliára támadó magyar hadsereg vezére valószínűleg Szalárd, Árpád-házi vezér lehetett (a nyugati források Saladusként vagy Salodonként említik). A magyarok ellen Berengár király a korszakban hatalmasnak mondható, 15 ezer fős sereget gyűjtött össze.
A háromszoros túlerőben lévő itáliai had Páviánál lezárta a Pó felé vezető utakat, majd megindultak a magyarok ellen. A páncélos és lovas katonák túlerejük tudatában magabiztosan törtek előre. A magyar csapatok a jól bevált ősi harcmodor szerint folyamatosan hátráltak, menekülést színleltek. A kisebb csapatokra szakadt lovasíjászok azonban folyamatosan zaklatták az ellenfelet.
200 kilométeres visszavonulás után Veronánál a magyar főerő levált és elfoglalta a későbbi pozícióját, felkészülve a koncentrált ellentámadásra. A magyar főerő a Brenta folyó fölötti hegyek lábainál, tehát a megfelelő terepfedezet előtt táborozott le, majd miután magával vonta az ellenséget, a magyar utóvéd is átkelt a folyón.
Az elbizakodott Berengár elkövette azt a hibát, hogy nem támadott azonnal, hanem letáborozott a folyó jobb partján. Szalárd nem tétovázott, gyorsan rohamot indított. Több oldalról támadták a tábort, körbeszáguldozva az ellenség területét folyamatos nyílzáport zúdítottak rájuk. A főerő egy központi lehengerlő támadással fejezte be a harcot. Őseink néhány óra alatt teljesen tönkreverték Berengár seregét.
Miután Arnulf 899 során életét vesztette, a vele kötött szövetséget érvénytelennek nyilvánították, és a hazaút során elfoglalták Pannóniát a keleti frankoktól.
901-904: Hadjáratok Karintiába, Bajorországba és morva területre. A magyarok felajánlották az Arnulffal kötött szövetség megújítását. Az elutasítás után három éven keresztül folyt a magyar-bajor háború, amely magyar győzelemmel végződött, annak ellenére, hogy a bajorok tárgyalást színlelve 904-ben tőrbe csalták és megölték Kurszánt.
904-905: A magyarok Észak-Itáliában harcolnak.
906: Szászországi hadjárat.
908: Hadjárat Szászországba és Türingiába.
909: A magyar seregek első ízben harcolnak sváb területen. Ebben az évben volt a hadjáratok során első magyar vereség. A hazatérő magyar sereg Rottnál vereséget szenvedett az Arnulf bajor herceg vezette seregtől.
910: Svábországi és Frankföldi hadjárat.
911: A magyar sereg a Burgundia ellen indított hadjárat során első ízben kelt át a Rajnán.
912: Frankföld és Türingia elleni hadjárat.
913: A burgundiai hadjáratról visszatérő magyarokat minden addiginál nagyobb vereség érte az Inn folyó mellett. A győztes bajor sereget Arnulf bajor herceg vezette.
915: Türingia és Szászország elleni hadjárat.
917: Az első olyan év, amelyben egyszerre két irányba indult hadjárat. Egy Nyugat-Európai hadjárat során a magyarok január 21-én lerombolták Bázelt. Ugyanekkor indított hadjárat során, Simeon bolgár cár szövetségeseként részt vettek annak Bizánc elleni háborújában.
919: Szászországi hadjárat.
922: Itáliai hadjárat.
924: Hadjárat Itáliába és Szászországba. Az itáliai magyar sereg nagy veszteségeket szenvedett. A szászországi hadjárat során a német uralkodó, Madarász Henrik kilencévi békét vásárolt a magyaroktól, ezt az időt arra használta fel, hogy a magyar harci taktika ellen eredményes sereget szervezett.
926: Hadjárat Bajorországba és Svábföldre.
927: Itáliai hadjárat.
933: Lejárt a német királlyal kötött kilencévi béke és Madarász Henrik megtagadta a további adófizetést. A magyarok megtámadták Szászországot, de a merseburgi csatában március 15.-én vereséget szenvedtek a német nehézlovassággal szemben. Ugyanebben az évben Itáliába is vezettek hadjáratot.
934: Két hadjárat indul: Frankföldre és az első jelentős hadjárat a Bizánci Birodalom ellen. Egy nehezen értelmezhető arab forrás szerint a magyarok a besenyőkkel szövetségben vettek részt a hadjáratban összesen mintegy hatvanezer lovassal.
935: Hadjárat Burgundiába és Aquitániába.
937-938: Nagyszabású nyugat-európai hadjáratok indulnak, Szászországot a magyar seregek elkerülik az elszenvedett vereségek miatt.
942: Itália felé indult katonai akció, de Itália királya, Vienne-i Hugó békét vásárolt a magyaroktól és azok továbbvonultak az Ibériai-félsziget felé, egészen Andalúziáig nyomulva.
943: Ismét két irányba indul hadjárat. A déli irányú támadás során a magyarok a Bizánci Birodalom területén pusztítottak, majd öt évre szóló békét kötöttek. A nyugat felé támadó magyar sereget Berthold bajor herceg Wels városánál megállította és legyőzte.
947: Itáliai hadjárat Taksony vezetésével. A magyarok Otrantóig végigdúlták a félszigetet, majd adó fejében békét kötöttek a későbbi II. Berengár itáliai királlyal.
948: Bajorországi hadjárat, a magyarok ismeretlen körülmények között vereséget szenvednek.
951: Hadjárat Aquitániába. A magyarok a német területet elkerülve, Észak-Itálián keresztül vonultak fel, de itt időközben Ottó megszerezte a hatalmat. A visszatérő magyarok súlyos vereséget szenvedtek.
953: Hadjárat a Rajna-vidéken.
955: A szokásosnál nagyobb létszámú, nyolc-tízezer fős magyar sereg augusztus 10-én az augsburgi csatában vereséget szenvedett Ottó csapataitól. A magyar csapatok vezéreit Bulcsút, Lehelt és Súrt Nagy Ottó kivégeztette. Ez volt a magyarok utolsó Nyugat-Európa felé vezetett hadjárata. Kapcsolódó mondák: Lehel kürtje, gyászmagyarok.
959: Hadjárat a Bizánci Birodalom ellen. A magyar hadak Konstantinápolyig hatoltak, ahol egy éjszakai rajtaütés során vereséget szenvedtek. Ehhez a hadjárathoz kapcsolható a Botond monda.
961: A Bizánc területére behatolt haderő ismét egy éjszakai támadás során szenvedett vereséget.
968: Kisebb, néhány száz fővel végrehajtott betörés során volt az utolsó sikeres magyar ütközet Thesszaloniké mellett.
970: Orosz, bolgár, besenyő szövetségben indult magyar hadjárat a Bizánci Birodalom ellen. Az arkadiupoliszi csatában a szövetséges haderő vereséget szenvedett a bizánciakkal szemben. Ez volt az utolsó hadi vállalkozás a kalandozónak nevezett hadjáratok sorában.



Lehel kürtje

A hadjáratok pontos számát nem tudjuk, a korabeli nyugati krónikák összevetése pontatlanságokat okoz, de megközelítőleg 50-60 hadjárattal számolhatunk. A győzelmek és vereségek aránya: 90-10% körüli.

Sajnálatos módon történelemkönyveink főleg a vereségeinket tanítják, itt az ideje ezen változtatni!
A Brenta menti csata az egyik legjelentősebb magyar honfoglalás-kori ütközeteink közé sorolható. Európai mértékkel is komoly összecsapásnak tekinthető, iskolapéldája a korabeli magyar hadviselésnek. Itt az ideje, hogy az elfeledett honbiztosító és honmegtartó hadjáratokat a nemzeti emlékezetünkben a megfelelő szintre emeljük. A X. század, az európai kontinensen, a magyar katonai fölény évszázadának nevezhető, ezért büszkén és méltósággal emlékezzünk történelmünk ezen dicsőséges eseményeire.


Következő cikkem Géza fejedelem korával, az ősmagyarok kultúrájával, ősvallásával fog foglalkozni.


Mindig a HK útmutatása szerint üss: http://www.erepublik.com/en/newspaper/hadugyi-kozlony-177586/1