Join the new world

Sziasztok.

Azt hiszem az első dolog, amit egy ilyen „cikksorozatban” tisztázni kell azaz, hogy mik is/kik is vagyunk mi emberek. Tehát az ember mi is lenne valójában? Ezt a kérdést már 2500éve feltették és az óta sincs rá olyan válasz, ami teljesen elfogadható lenne.

A középkorban az ember Isten teremtménye volt csupán a lelket tartották fontosnak és a test egy börtön volt csupán. Manapság a tudományok vették át a helyet és az ember csupán hústömeggé redukálódott, amely munkavégzésre képes. Azonban szerintem akárki olvassa ezeket, rájön, hogy egyik sem lehet teljesen helyes. Hiszen az igaz, hogy az anyagi világ is hatással van ránk. Testünk megbetegszik, elöregedik, és ki van téve az elmúlásnak, mint minden, ami él. Azonban az is bizonyos, hogy létünknek van egy olyan része, amely többre is képes, sokkal többre hivatott. Mindenkiben megvan ez és ezekből tevődünk össze. Nem lehetünk tehát csupán lelki teremtmények, vagy csupán elektronok vagy más kis részecskék összeállásából megalkotott hústömegek.

Tehát mi mindannyian érzünk mind fizikailag, mint lélekben. Ezt a kettőt foglaljuk magunkba, így ezzel kell együtt élnünk. A fizikai sebek begyógyulnak, de a lelkieket ápolnunk kell. amik talán sosem gyógyulnak be igazán. Ezért fontos, hogy főleg itt, a neten figyeljünk önmagunkra és a másikra, hiszen fizikailag nem ejthetünk sebet a másikon, de az érzelmeket megbánthatjuk a másikban, ezért el kell ismernünk a másikat, úgy ahogy önmagunkat elismerjük. Hiszen mind létezünk ebben a világban és mindannyian ugyanúgy reagálunk, vagy legalábbis hasonlóan.
Azt hiszem ebből nem tudtunk meg mindent önmagunkról, legalábbis arról mi is lenne az ember. Nem mondhatjuk, hogy ha a lelkünket és a testünket összerakjuk kész is van. Bronz hasonlat: Durkheim: a bronz tulajdonságai nem vezethetőek le egyszerűen az alkotórészei, a réz és az ón túl. Összeadásából.

Ebből következik, hogy mi sem vagyunk leírhatóak ilyen egyszerűen. Akkor elég lenne csupán ennek a kettőnek a szükségleteire figyelni a boldogsághoz. Azonban ez már önmagában óriási feladat. A testünk egyértelműen kinyilvánítja, amit szeretne. Azonban a lélek, vagy tudat. nem ilyen egyértelmű és gyakran olyasmit szeretne, ami társadalmilag vagy saját magunk erkölcsei szerint helytelen. Ez már önmagában probléma főleg, hogy mindezt össze kell egyeztetnünk a testünkkel és másokkal is.

Azt hiszem a további cikkeimben egy kicsit etikai vonatkozásokra térek ki. Szeretnék elgondolkodni magukon az érzelmeken is ami, szerintem, lényünk egy olyan része ami meghatározza egész életünket.

Köszönöm, ha elolvastátok. Sziasztok, jó éjszakát.