Join the new world

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

Ma már 18-át írunk, ami azt jelenti, hogy ismét egy olyan szakaszba lépett az e-világi hadviselés, amikor a legfontosabb kérdés és minden fontosabb hadjárat mozgatórugója az, hogy kinek lesz kongresszusa, illetve ki veszti el a jogot arra, hogy parlamenti választásokat tartsanak az országában.

Ahogy megszoktátok, ebben a hónapban is igyekszem felvázolni, hogy melyik oldalon kinek kell félnie és ki van biztonságban. Azt nem kell külön kiemelnem, hogy a kongresszus megléte milyen fontossággal bír, hiszen ezerszer ki lett már hangsúlyozva, hog milyen hátrányok érhetik, érik azokat a nemzeteket, akiknek valamilyen okból kifolyólag nem sikerül biztosítani a saját kongájukat. Láthatjuk az ukránok példáján is ezt. Az előző hónapban volt kongresszusuk, ami azt jelentette, hogy folyamatosan szedték kifelé a pénzt az államkasszából és pumpálták a CO-ra, megnehezítve ezzel a dolgunkat jócskán. Legutóbb azonban sikerül őket megakadályozni a parlamenti választások megtartásában, így gyakorlatilag lejegeltük őket, ami meg is mutatkozik az ellenállásukban.

A kongresszusi törlésre most is megvan minden esélyünk, hiszen az előző havi régióhűtéseknek köszönhetően sehol sem vészesen magas a felkelő bónuszuk, így erre alapozva biztosan nem fognak megoldhatatlan feladat elé állítani minket. Annál is inkább, mert, ha neadjisten felszabadulnának mégis, akkor is csak egyetlen egy MPP-jük, a török van, ami szintén nem egy leküzdhetetlen probléma, még akkor sem, ha a szövetségi erők lekötöttsége miatt esetleg egyedül kellene vele szembenéznünk.

Mindazonáltal az elkövetkezendő egy-két RW-re kiemelt figyelmet kell fordítanunk! Ha nem a most következőt nyomják meg, akkor az azutánit. De megpróbálni biztosan megfogják, pláne annak fényében, hogy egész hónapban nem csináltak semmit szinte, így egészen biztos, hogy felhalmozódott némi tartalék a katonáik kezén. Én személy szerint el tudok képzelni egy olyat felállást is, hogy a most következő RW-t csak azért indítják el, hogy a végét éjszakára tudják húzni, hogy az utána következő, valódi RW-t már a nekünk kedvezőtlen időben tudják indítani. Minél később lesz a tényleges felkelés, annál jobban kell figyelnünk, hiszen a karácsony közeledtével fokozatosan fog csökkenni az aktivitás, az ünnepi készülődésnek köszönhetően.

De haladjunk is tovább!

Ellenségeink közül most jóval kevesebb ország lehet gondban, mint az elsöprő TWO fölény idején, ami nagyrészt nyilván a TWO belső viharainak köszönhető.

A bolgárok például tökéletes biztonságban vannak az orosz és fehérorosz területeken, hiszen a románoktól mi zárjuk el őket NC-nél (így az a fura helyzet állt elő, hogy egy esetleges NC RW-nél valószínűleg a bolgárok és az oroszok is mellettünk fognak ütni, mert nekik tökéletes az, hogy mi képzünk élő falat köztük és a románok között), Belarusz önmagában nem elég az ellenálláshoz, a másik két szomszédos nagyhatalom (Magyarország és Lengyelország) ilyen-olyan okokból kifolyólag nem kíván beavatkozni. A lengyeleknél ez valószínűleg a TWO utáni időkre való pillantgatás miatt lehet, míg a magyar kormány a bónuszok megtartása miatt ódzkodik a bolgárok megtámadásától. Idővel azért majd meg kell oldani ezt a helyzetet is, mert a TWO utáni időkre gondolva nem lenne jó kiindulópont, ha egy olyan ország is a szomszédságunkban lenne (Bulgária), aki az ellenséges szövetség tagja lesz valószínűleg és ha érzik a sebzésfölényt, akkor azonnal támadni fognak. Jó lenne őket visszazsuppolni a Balkánra a török-görög-román harapófogóba, had küzdjenek ott.

Ha már a Balkán szóba került, térjünk át Macedóniára! A macedónok valószínűleg visszatérnek a megszokott havi rutinjukhoz és ismét görög megszállás alatt maradnak, kongresszus nélkül. A jelenleg futó Western Macedónia RW ugyan komolynak tűnik, de a görögök minden valószínűség szerint ki fogják tankolni 62-26-ról. Továbbhaladva észak-nyugat felé, elég érdekes helyzetet találunk. Az albánok megpróbálkoztak a montenegrói kongresszus eltörlésével, de könnyen lehet, hogy ők maradnak parlament nélkül. Az albánok ugyanis azzal számoltak, hogy a szerbek majd a horvátokra adnak NE-t, de a szlovén-montenegrói-szerb egyeztetés után arra jutottak a felek, hogy inkább Montenegró szorul segítségre, ami a kongresszust illeti. Ha pestiesen akarnánk fogalmazni, akkor az albánoknak visszanyalhat a fagyi. Még mindig a Balkánon maradva, Boszniának most nincs félnivalója, ugyanis sikerült kialakítaniuk egy többé-kevésbé biztos bázist az Arab Emírségekben, ahol átvészelhetik az eredeti területeik szerb megszállását. A horvátok szintén Ázsiában, jelesül a már jól megszokott indiai bázisukon bujkálnak, bár most éppen nem fenyegetné őket Európában sem a veszély, mert elég simán foglalgatják el a szlovén területeket.

Ez utóbbi egyébként közrejátszott abban, hogy valószínűleg mind Svájcnak, mind Olaszországnak lesz kongresszusa. Az említett országok eddig szlovén szorításban sínylődtek, sokszor parlament nélkül. Franciaországra viszont nagy összegben már nem mernék fogadni. A csigazabálókat három ország támadja (angol, spanyol és lengyel), ami a régiók kis számát tekintve könnyedén eredményezheti azt, hogy ők is kongresszus nélkül maradnak. Belgium törvényhozásának eltörlését sem adják túl nagy odsszal a fogadóirodák. A kis nyugat-európai országot hosszú ideje a lengyelek tartják megszállva.

Észak-Európában talán csak a norvégok vannak veszélyben, a lengyel és angol szorításban, de a többi állam szerintem elpingpongozgat majd egymással, de végül mindenkinek lesz parlamentje.

Dél-Európában még Portugália helyzete bizonytalan. A spanyol által megszállt kis ország nem igazán tud felszabadulni szomszédjának igája alól.

Dél-Amerikában Peru, Brazília és Bolívia lehet bajban. Az első kettőt Argentína fenyegeti, míg utóbbit Paraguay hozhatja nehéz helyzetbe. Perunál érdekesség még, hogy az egykori szövetségesük, Chile is birtokol néhány területet, aminek a leendő sorsa még ismeretlen.

Ausztrália és Új-Zéland is bajban lehet, ami az ACT tagokat illeti, mert a chileiek szilárdan tartják magukat a területeiken, mióta NAP-ot kötöttek az argentinokkal. Ez a békeszerződés egyébként nagyjából azt eredményezte, hogy a két nagyhatalom felosztotta egymás között a déli félteke jelentős részét. Érdekességként megemlíthető, hogy a két ország teljesen körbeéri a Földet délen. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a régiók viszonylag kis száma miatt ez nem akkora teljesítmény, mintha északon tennék ezt.

Aki még bajban lehet Dél-Kelet Ázsiában, némi meglepetésre az nem más, mint Indonézia. Az ex-CoT-ban sokat berágtak az indókra amiatt, hogy a régi idők emlékére argentin MPP-t kötöttek, így most senki az ég világon nem segít nekik, sem a régi, sem az új barátaik, így Thaiföld, aki mögött jelentős szerb és görög támogatás áll, könnyedén foglalgatják el az indó területeket. Bár még viszonylag sok régiójuk van hátra, nem elképzelhetetlen, hogy a jelenlegi ütemben haladva, elfogynak. Furcsa mód éppen ez az egyetlen front a világban jelenleg, ahol a TWO két frakciója, a szerb és a lengyel tömb együtt üt. A thaiföldi támadás egyébként igazolja azt a tézist, miszerint lényegtelen, hogy milyen erős egy ország, vagy hány fő a lélekszáma, ha erős MPP szett áll mögötte, akkor simán le tudja győzni az elvileg jóval erősebb országot is.

Gondolom az nem sok embert érdekel, hogy Malajzia, a Fülöp-szigetek és India is parlament nélkül marad(hat), így hát ezekre nem is térnék ki különösebben. Ezek az országok amúgy is szinte mindig a környező államok bónusz-lelőhelyei voltak.

A felkelő-bónusz okozta sokk után Tajvan feltámadt és visszaszerezte egész Dél-Koreát és Japánt, amivel számos bónuszhoz jutott távol-keleti szövetségesünk, akik főleg az alsóbb divíziókban jelentős segítséget szoktak nyújtani nekünk az élesebb TWO csatákban.

Ami a szövetségeseinket illeti, a már említett fehéroroszokon kívül, akik szinte biztosan kongresszus nélkül maradnak, veszélyben lehetnek még a szlovének is.

Dél-nyugati szomszédainkat a horvátok szorongatják és ha nem is 23-án, de 25-26-án bajban lehetnek. Mindenképpen meg kéne nyerni egy közvetlen csatát, csak sajnos az éjszakai csataindítások és a TWO belső viszályai nem kedveznek ennek az ügynek. A nagyobb hatalmak eddig ebből a párharcból is kimaradtak a fehérorosz ügyhöz hasonlóan, holott néhány egyszerű swappal, vagy akár közvetlenül is több ország is bekapcsolódhatna a mindig segítőkész és szervezett szlovének megmentésébe. (Szerbia, Magyarország, stb.)

Nagyjából ennyi lenne a helyzet, és még egyszer kérek mindenkit, hogy mindenképpen figyeljünk oda a most következő néhány ukrán felkelést, és ha sikerül megvédeni őket, akkor nyugodtan elmehetünk karácsonyozni, utána pedig szilveszterezni, nem kell tartanunk az ukrán RW-ktől.

Természetesen, ha veszítünk is ugyanúgy nyugodt lesz a karácsonyunk, mert ez egy játék és nem kell komolyan venni! 🙂

Maradok tisztelettel:
ICS