VÁLTOZÁS

Day 1,812, 07:46 • Published in Hungary Hungary • by Tomjohnson

Régen minden jobb volt. Még az eső is, ha esett, maximum megáztunk aztán le sem lehetett vakarni a vigyort a fejünkről, mert estére nyelni sem tudtunk a torokfájástól, sőt, akár egy kis láz miatt az egész család szeme fénye lettem napokig (jaj, nem voltam elhanyagolt gyerek, nyugi). Szóval különleges esemény volt, meg egy kicsit hősnek vallhatta magát az egyszerű gyermek, aki az időjárás minden zordságával dacolva boldogan lépdel a félméteres tócsában, míg a lökött felnőttek sötét esőkabátban elbaszott faarccal kerülgetik a legkisebb elterülő vízcseppet, vagy épp beülnek a kocsiba, hiszen a "fém-esernyő" mindentől megvéd, de ezek a magas emberek már csak illyen finnyásak. PEdig az eső tök jó.

Aztán ahogy nőttem, egyre jobban leszartam, már elnézést. Fel a kapucni, be a zene fülbe, discman indít (azaz! kivéve, hát átázott...), mit nekem eső, heh. Extrémebb esetekben félmeztelenül tomboltam, de ehhez már kellett pár sör (mondjuk 15 évesen ha jól emlékszem 1500 ft-ból totál KO voltam, és nem, nem vagyok olyan öreg, hogy 3 ft volt a bkv jegy, ismerem ezeket a sztorikat...Ha jól tudom azért 150 ft felett ritkán vettük sört - 10 éve). Persze rendszerint megfáztam, de ez mindegy volt, akkoriban úgyis mindenki ellenünk volt, buzi a rendszer, meg a tanárok csesztetnek, a kutyák ugatnak, bandák állnak a sarkon, a rendőrök meg genyák. Szóval "kabbemindenkiköcsög". Ezek után pont az időjárás lenne velem jóarc? Pont leszarom.

Ma meg kilépek reggel a házból és első percben beázik a cipőm, a gatyám két csepp után tapad a lábamhoz, hideg szél fúj, viszi a fospermetet és persze a buszon még jó hering módra hozzád is dörgöli a kedves nép a szarrá ázott cuccát. Ha holnap is esik, tuti kocsival jövök dolgozni.

Egyszerű lenne azt gondolni, hogy én változtam meg és az eső ugyanúgy esik, fentről, lefelé, kopog a párkányon és a gödörben összegyűlik tócsává. Valószínűleg ugyanolyan "vizes", mint régen, tehát jobban megázni sem lehet. Tegyük a szívünkre a kezünket, de mostanában amúgy is ritkán esik, legalábbis szeretett hazánkban. Valamiért mégis más...Most már nem szeretem. Nem ülök az ablak előtt és nézem órákig a vízcseppek folyását, nem ugrálok bele minden tócsába, nem állok ki szét tárt karokkal a szakadó esőbe, nem nyújtom ki a nyelvem, hogy érezzem az ízét. Vagy ez mégis ilyen egyszerű lenne? Megváltoztam és kész?

Pedig az emberek ugyanúgy bambulnak a reggeli buszon, a BKV szokás szerint késik, a MÁV ad-hoc jelleggel jár, az élet még mindig drága, a nyomisrác zavarodottan beszélget a "jócsajjal", aki le sem szarja, a metró tömve van, az ellenőrök bunkók, a tv hazudik, a kormány hazudik, az összes politikus hazudik, hajnalban kelni még mindig kurva szar, ez a játék is ugyanolyan mint régen, csak más a rendszer, telnek az évek, máshogy hívod a Moszkva teret, máshovl költöd a pénzed, de most őszíntén mi változik?

Rajtunk kívül?

Minden más lesz, de úgy igazából minden mégis teljesen ugyanaz.

És mondanám, hogy én is ugyanaz az ember vagyok, de szerencsére nem így van, mert akkor még ott tartanék, ahol egy tízéves gyerek.

De legalább élvezném az esőt, az is valami.