Válaszkeresés az eMagyar Közösség kérdéseire
Day 2,394, 12:24
•
Published in Hungary 
•
by
•
by HercuIe Poirot
Üdvözletem!
Most hogy akadt egy kis időm, egy régóta tervezett cikkel szeretnék némi érdeklődést kiprovokálni. Too long don't read lesz, de gondoskodtam képekről, hogy az alsóbb tanévesek számára is befogadható legyen. Komolyra fordítva a szót, egy hosszabb együttgondolkodásra szeretnék meghívni minden kedves olvasót, érintve az elmúlt egy év történéseit. Alapvető elvként kezelem azt a doktrínát hogy ez csak egy játék. Hiszek a tudás alapú társadalomban, úgy gondolom hogy ha az érveinket világosan és nyugodtan előadjuk, abból akár valami jó is kisülhet. Előrebocsátom hogy a cikk a magánvéleményem és nem állami közlöny; így aki számára egy másik ember véleményének elfogadása nem tolerálható, megkérem hogy még még az illusztrációk miatt se maradjon.
Nos hát hol is kezdjem. Mondjuk ott hogy az eRepublik 2000. napján reggeltem így elég könnyű végigkövetnem, hol tartok jelenleg. Azóta itt koptatom a klaviatúrát és még mindig nem vittem ki a játékot, ami korábbi játékélményeim tükrében felfoghatatlan. Ez alatt a szűk egy év alatt sokan hagyták el végleg a csatateret a végeláthatatlan pingpongok miatt, és itt elsősorban nem a fightgombos hanem a post comment-es csatatérre gondolok. Az ember nem foglalkozik olyan dologgal, ami nem nyújt számára új élményeket, de most maradjunk a játéknál és ne menjünk át párkapcsolati terápiába. A nagy kérdés, hogy miben áll a motiváció. Nem lesz unalmas, ígérem.
Be kell valljam, kevéssel a játékba regisztrálásom után nagyon meglepett egy-két dolog. Az eRepublik, ahogy mondani szokás a való világ egy sajátos leképezése. A sajátossága abban áll, hogy itt mondhatni mindenki tiszta lappal kez
No de kanyarodjunk vissza a meglepődésem fő tárgyára. Biztos sokatok (a hozzám hasonló fiatalok közül) fordult értetlenséggel a serhun felé, ezen a nem éppen RL testvériségen alapuló erős barátsági viszony felé. Én, aki csak leírásokból és régi cikkek visszaolvasásából értesültem a legnagyobb közösen vívott csatákról, nehezen tudtam zöld ágra vergődni a helyzettel. Az első BH-mat emlékszem akkor szereztem amikor elindult a nagy CoT-TWO háború azzal hogy az USA megtámadta Szerbia francia régióját. (Groteszk kép RL szemüveggel nézve, nemde?) Azóta sok szerbbel beszélgettem, ütöttünk egymás csatáiban; meglepő hogy a dolog még mindig működik. Csak a spoland-ot (spanyol-lengyel testvéri viszony) szokták említeni, mint ehhez hasonló jelenséget, de az utóbbi hetek eseményeit tekintve a serhun kiütéssel győzött.
A jelen hadügyi modulban azok az országok prosperálnak, akik a legerősebb mpp-készlettel rendelkeznek. De mik az erős mpp-készlet hozzávalói? Az bizonyosan nem jó recept ha megbarátkozunk az RL nagyhatalmak ingame megfelelőivel. Oroszország, Németország, USA, Kína esetleg Japán? Egyik sem tartozik az eRepublik meghatározó nagyhatalmai közé. Barátkozzunk valamely ingame TOP hatalommal? Az ámigók példáját látva, ez sem a bombabiztos siker receptje. A helyes szemlélet az gondolom az ha 100%-ig a játék belső tulajdonságaira, a szereplő országok játékbeli teljesítményére szorítkozunk egy ilyen döntéshozatalnál. Teljesítmény alatt nem csak azt értem hogy az adott ország fiai hány milliárd sebzést képesek egy nap alatt produkálni, hanem hogy ebből mennyit képesek másokért befektetni. Lengyelország ebben a játékban nagyhatalom, ám az is világos, hogy a lengyelek a saját RL-ből származó középhatalmi vágyaik kiteljesítésére használják a játék lehetőségeit. Nekem úgy tűnik, hogy számukra ez a cél felülírja az alapvető normákat, és ez alól a szövetségi hűség sem kivétel. Ugye, ezt hívjuk lengyel-bónuszorientáltságnak. Ez a farmerama-játékvitel jellemző még Kínára is. Mindketten megtehetik hogy így játsszanak, hiszen nincs olyan szomszédjuk amely közvetlen fenyegetést jelenthetne számukra. Kedvező a geopolitikai helyzetük.
A lengyeleknél megpendítettük az RL-ből származó motivációk húrját. Nem véletlen hogy ez a "virtuális második esély" játék Közép-Kelet Európában és a Balkáni államokban tarolt. Nyakig el vagyunk merülve a rendezetlen konfliktusokban, így a való életből származó frusztráltság és gyűlölet mindig elég motivációt biztosít majd hogy az egyszeri legény a legutóbb felfedezett prím +1-ére is utazzon és üssön az ősellensége ellen. (Legyen szó akár horvát-szerb, görög-macedón vagy magyar-román viszonyról.) Ez a játékstílus szerintem egy dologban elhibázott, abban ti. hogy állandó céljai vannak a játék olyan területén ami a folyamatos átrendeződésről szól. Itt nem marad meg évekre egy meghódított terület, nem törlődik el a föld színéről a gyűlölt ellenség. Omnia mutantur.
Szóval, immár rövidre a játék ars poeticát, érdemes kicsit eltöprengeni pár perc erejéig miért vagyunk még itt. Tényleg alárendeljük a való élet csodáinak élvezetét annak, hogy egy virtuális világban leírjunk egy jól megkomponált sértést/vádaskodást egy-két eredetinek vélt jelzővel megspékelve? Nem azért lenne ez a játék hogy minél változatosabb játékmenetre törekedve meghazudtoljuk a való élet lefektetettnek látszó szabályosságait?
Az eRepublik az individualista játékvitelt támogató fejlesztői koncepció ellenére is közösségi játék. A mai időkben, amikor egyes emberek kisebb országok sebzését képesek produkálni, még inkább fontos hogy az erőinket ne osszuk meg. Sokan sokféleképpen gondolkodunk a megvalósítandó célokról, azonban egy dolgot nem szabad figyelmen kívül hagyni. A játéknak megvannak a maga belső törvényei. A legjobban akkor cselekszünk ha e törvényeket nem tagadjuk, látva hogy keretei közt kell megvalósítanunk közös érdekeinket. Mielőtt nagyobb fába vágnánk a fejszénk, fel kell mérnünk objektíven a geopolitikai helyzetünket, hadseregünk állapotát és a szövetségi viszonyokat, ha a siker elérése a cél.
Köszönöm a kitartó figyelmet!
Hercule Poirot
Most hogy akadt egy kis időm, egy régóta tervezett cikkel szeretnék némi érdeklődést kiprovokálni. Too long don't read lesz, de gondoskodtam képekről, hogy az alsóbb tanévesek számára is befogadható legyen. Komolyra fordítva a szót, egy hosszabb együttgondolkodásra szeretnék meghívni minden kedves olvasót, érintve az elmúlt egy év történéseit. Alapvető elvként kezelem azt a doktrínát hogy ez csak egy játék. Hiszek a tudás alapú társadalomban, úgy gondolom hogy ha az érveinket világosan és nyugodtan előadjuk, abból akár valami jó is kisülhet. Előrebocsátom hogy a cikk a magánvéleményem és nem állami közlöny; így aki számára egy másik ember véleményének elfogadása nem tolerálható, megkérem hogy még még az illusztrációk miatt se maradjon.
😃Többiek: Vágjunk bele!
🙂
Nos hát hol is kezdjem. Mondjuk ott hogy az eRepublik 2000. napján reggeltem így elég könnyű végigkövetnem, hol tartok jelenleg. Azóta itt koptatom a klaviatúrát és még mindig nem vittem ki a játékot, ami korábbi játékélményeim tükrében felfoghatatlan. Ez alatt a szűk egy év alatt sokan hagyták el végleg a csatateret a végeláthatatlan pingpongok miatt, és itt elsősorban nem a fightgombos hanem a post comment-es csatatérre gondolok. Az ember nem foglalkozik olyan dologgal, ami nem nyújt számára új élményeket, de most maradjunk a játéknál és ne menjünk át párkapcsolati terápiába. A nagy kérdés, hogy miben áll a motiváció. Nem lesz unalmas, ígérem.
első napjaim új játékosként
Be kell valljam, kevéssel a játékba regisztrálásom után nagyon meglepett egy-két dolog. Az eRepublik, ahogy mondani szokás a való világ egy sajátos leképezése. A sajátossága abban áll, hogy itt mondhatni mindenki tiszta lappal kez
😛nem érdekes hogy ki és mi vagy a való életben, az számít hogy itt ki vagy és mit csinálsz. De még nem is ez az igazán izgalmas az egészben, hanem az hogy itt olyan események/háborúk/átrendeződések tudnak lezajlani, ami semmilyen kapcsolatban nincs a mindennapjainkban tapasztaltakkal, a rendszer kitermeli a saját, belső szükségszerűségeken alapuló jelenségeit. Minél jobban nő a játék belső autonómiája, annál inkább nő a játékélményünk. Miért mondom ezt? Elvégre a való világban lassabb és kiszámíthatóbb mederben zajlik az élet. De az a szép hogy ez, vagyis az "RL", csak annyiban része a játéknak amennyire a játékosok azt akarják hogy része legyen. Itt hónapról hónapra kormányok váltják egymást, a barát aki mellett évekkel ezelőtt ütöttünk, holnapra az eredeti területeinkre törhet. (Na jó, holnapután...) És mindent egybevéve ez rendjén is van. A játék és a való élet ritmusa különböző, és ebben rejlik a szórakozás mivolta: Az új perspektívákért nem kell a végtelenbe bámulni, mert hamarabb eljöhetnek, mint ahogy eljövetelükre fel tudnánk készülni.
Szinkronhiba az ingame és az RL között. Eredmény: Siker és szórakozás.
No de kanyarodjunk vissza a meglepődésem fő tárgyára. Biztos sokatok (a hozzám hasonló fiatalok közül) fordult értetlenséggel a serhun felé, ezen a nem éppen RL testvériségen alapuló erős barátsági viszony felé. Én, aki csak leírásokból és régi cikkek visszaolvasásából értesültem a legnagyobb közösen vívott csatákról, nehezen tudtam zöld ágra vergődni a helyzettel. Az első BH-mat emlékszem akkor szereztem amikor elindult a nagy CoT-TWO háború azzal hogy az USA megtámadta Szerbia francia régióját. (Groteszk kép RL szemüveggel nézve, nemde?) Azóta sok szerbbel beszélgettem, ütöttünk egymás csatáiban; meglepő hogy a dolog még mindig működik. Csak a spoland-ot (spanyol-lengyel testvéri viszony) szokták említeni, mint ehhez hasonló jelenséget, de az utóbbi hetek eseményeit tekintve a serhun kiütéssel győzött.
😃
A spoland együtt tűzön vízen át!
😃
A jelen hadügyi modulban azok az országok prosperálnak, akik a legerősebb mpp-készlettel rendelkeznek. De mik az erős mpp-készlet hozzávalói? Az bizonyosan nem jó recept ha megbarátkozunk az RL nagyhatalmak ingame megfelelőivel. Oroszország, Németország, USA, Kína esetleg Japán? Egyik sem tartozik az eRepublik meghatározó nagyhatalmai közé. Barátkozzunk valamely ingame TOP hatalommal? Az ámigók példáját látva, ez sem a bombabiztos siker receptje. A helyes szemlélet az gondolom az ha 100%-ig a játék belső tulajdonságaira, a szereplő országok játékbeli teljesítményére szorítkozunk egy ilyen döntéshozatalnál. Teljesítmény alatt nem csak azt értem hogy az adott ország fiai hány milliárd sebzést képesek egy nap alatt produkálni, hanem hogy ebből mennyit képesek másokért befektetni. Lengyelország ebben a játékban nagyhatalom, ám az is világos, hogy a lengyelek a saját RL-ből származó középhatalmi vágyaik kiteljesítésére használják a játék lehetőségeit. Nekem úgy tűnik, hogy számukra ez a cél felülírja az alapvető normákat, és ez alól a szövetségi hűség sem kivétel. Ugye, ezt hívjuk lengyel-bónuszorientáltságnak. Ez a farmerama-játékvitel jellemző még Kínára is. Mindketten megtehetik hogy így játsszanak, hiszen nincs olyan szomszédjuk amely közvetlen fenyegetést jelenthetne számukra. Kedvező a geopolitikai helyzetük.
A lengyeleknél megpendítettük az RL-ből származó motivációk húrját. Nem véletlen hogy ez a "virtuális második esély" játék Közép-Kelet Európában és a Balkáni államokban tarolt. Nyakig el vagyunk merülve a rendezetlen konfliktusokban, így a való életből származó frusztráltság és gyűlölet mindig elég motivációt biztosít majd hogy az egyszeri legény a legutóbb felfedezett prím +1-ére is utazzon és üssön az ősellensége ellen. (Legyen szó akár horvát-szerb, görög-macedón vagy magyar-román viszonyról.) Ez a játékstílus szerintem egy dologban elhibázott, abban ti. hogy állandó céljai vannak a játék olyan területén ami a folyamatos átrendeződésről szól. Itt nem marad meg évekre egy meghódított terület, nem törlődik el a föld színéről a gyűlölt ellenség. Omnia mutantur.
Szóval, immár rövidre a játék ars poeticát, érdemes kicsit eltöprengeni pár perc erejéig miért vagyunk még itt. Tényleg alárendeljük a való élet csodáinak élvezetét annak, hogy egy virtuális világban leírjunk egy jól megkomponált sértést/vádaskodást egy-két eredetinek vélt jelzővel megspékelve? Nem azért lenne ez a játék hogy minél változatosabb játékmenetre törekedve meghazudtoljuk a való élet lefektetettnek látszó szabályosságait?
Az eRepublik az individualista játékvitelt támogató fejlesztői koncepció ellenére is közösségi játék. A mai időkben, amikor egyes emberek kisebb országok sebzését képesek produkálni, még inkább fontos hogy az erőinket ne osszuk meg. Sokan sokféleképpen gondolkodunk a megvalósítandó célokról, azonban egy dolgot nem szabad figyelmen kívül hagyni. A játéknak megvannak a maga belső törvényei. A legjobban akkor cselekszünk ha e törvényeket nem tagadjuk, látva hogy keretei közt kell megvalósítanunk közös érdekeinket. Mielőtt nagyobb fába vágnánk a fejszénk, fel kell mérnünk objektíven a geopolitikai helyzetünket, hadseregünk állapotát és a szövetségi viszonyokat, ha a siker elérése a cél.
Amikor az ingame felülírja az RL-t
Köszönöm a kitartó figyelmet!
🙂Véleményed fontos számomra, kérlek fejtsd ki kommentben!
🙂
Hercule Poirot
Facebook
Twitter
Discord
Comments
Szép cikk, vote!
Mélyen egyetértek a meglátásaiddal, max abba tudnék belekötni, hogy azért az USA még itt is erős hatalom, de megközelítőleg se dominál annyira, mint RL.
Jó látni, hogy az újabb generációnak is vannak kitartó tagjai😃
Vote!
♥
Vote.
Igen a szerbek itt rendesebbek mint RL de a románok ugyanolyan szarháziak mint a való életben.
Figyelemre méltó írás! Nagyobb részt egyet is értek a cikk mondandójával.
Az hogy IRL érzelmek is vezérlik a virtuális valóságunkat, szintén el kell fogadnunk- vannak olyan nemzeti sérelmek, amiket a közeli vagy távoli történelmi események meghatározzák a többségi ellenséges viszonyt egy bizonyos nemzethez tartozókkal szemben.
A játékmenet alakulása szempontjából az ellenséges vagy baráti érzelmek vegyesen alakulnak a valós és virtuális világok között. Nem kívánatos, hogy a liberális nézetfelfogás alapján ráerőltessük például magyarjaink döntő többségével szemben, hogy barátkozzunk a románokkal, főleg annak fényében, hogy itt is gerinctelen módon viselkednek, mint ahogyan azt a történelmünk folyamán is tapasztaltuk. A vezető elitnek ezt is figyelembe kell vennie és nem a saját országa ellen cselekedni, lepaktálni és azt elárulni! Aki pedig ezt már megtette, az záros határidőn belül távozzon innen!
"A játéknak megvannak a maga belső törvényei. A legjobban akkor cselekszünk ha e törvényeket nem tagadjuk, látva hogy keretei közt kell megvalósítanunk közös érdekeinket. Mielőtt nagyobb fába vágnánk a fejszénk, fel kell mérnünk objektíven a geopolitikai helyzetünket, hadseregünk állapotát és a szövetségi viszonyokat, ha a siker elérése a cél." - A cikk végével egyetértek, azzal a kitétellel, hogy a közösség képes eMagyarország és az eVilág belső törvényein változtatni...
no látod ez a mondat sokat elárul
"Aki pedig ezt már megtette, az záros határidőn belül távozzon innen!"
ugyan milyen jogon írod le???
Kérdésedre a válasz: a lelkiismeretesség és szégyenérzet megléte okán, akiknél legalábbis van! Jogosan írom le, mert tudom, hogy nem vagyok egyedül ezzel a felfogással.
Ugyan mit árul el ez a mondat?
szemi, te ezen a mondaton miért kapod fel a vizet?
mert én soha nem ítéltem el itt senkit sem, EZ EGY JÁTÉK
s nincs joga senkinek sem a másikat a nézetei miatt még IRL sem elítélni.
Főleg nem egy játékból a távozását követelni, elvárni.
Itt senkit sem a nézetei miatt ítéltem/ ítélek meg, hanem a cselekedetei alapján. Azért mert ez csak egy játék, nem nézhető el, hogy olyanok irányítsák az országunkat, akik azon vannak, hogy elrontsák sokunk játékélményét.
Itt főleg nem a nézetek a dominánsak, amit nagy ívben letojok. A közösségért tenni akarók előtérbe hozása lenne a lényeg: országunk és gazdaságunk irányítása olyan politikusokkal, akiknek van felelősségérzetük és becsületük. Akik rombolják a közösséget, megosztják, stb. , azokra nincs szükségünk.
de a nézetei irányítják az ember cselekedeteit.
Nesze semmi fogd meg jól.
Vote, a cikk tartalma a ráció dicsősége 🙂
A hadsereggel kapcsolatban nagyon rossz álapotban vagyunk! Mit tud a mi hadseregünk?
Szarrá ütni egy lényegtelen felkelést. Ennyi, viszlát.
Mit NEM tud a mi hadseregünk?
Összegyűlni a seregszobában (ez lenne a feltétele a következőre). Fegyelmezetten, parancsra ütni. Összefogni se tud, pl. az utóbbi törökök elleni csaták a legfrissebb bizonyíték.
Erre pont a te irregularissagara buszke MUd a legjobb pelda nalatok csak a szemelyes fejlodes meg a haszon a lenyeg.
Téves az állításod. Ha ez a véleményed, akkor fogalmad sincs a MU-mról.
Nagyon is sok fogalmam van rola mint HM tobb honapon keresztul pelenkaztam oket.
Aha... sikerült éheslói szintre vinned az általánosítást és a rágalmazást...
Ahogy irregkent biralni a hadsereget szinten ehesloi magassag 🙂 all time independent a seggem tobb tizezer aranyat eltankoltak az elitesek a rengeteg q5 fegyverrol meg giftrol ne is beszeljunk.
Dacicus tényleg méltatlan ez a vádaskodás: 1-2 éves játékosokat feleltetsz a Nosztalgia cikkek anyagából. Ennek mi értelme?
Egyébként nekem úgy rémlik, hogy a E4H leállítása előtt az ELIT reguláris volt. A Junior 100%.
Akkor miert irja a MU falon hogy 2008? En pontosan tudom mi volt az elit mivel mar 5 eve jatszom.
Ez az érvelés mutatis mutandis ugyanaz mint amit Eheslo szokott a KARD esetében elsütni: egybemosás Quicksilverrel, Feherlóval meg ki tudomisén milyen mumusokkal akikkel fél szót nem volt szerencsém eddig váltani. Nem áll jól neki sem, nemhogy neked.
A cikk szerintem kiválóan összefoglalja azt a gondolkodásmódot, amit játéktechnikai szemléletnek neveztek el itt már jó régen.
Én egyébként maximálisan egyetértek ezzel a nézőponttal, de van egy másik oldala az éremnek. Vannak, akik nem így játszanak. Ez a két nézőpont ellentétes és szükségképpen kizárja egymást egy időben. Egy ideális világban egy ideális játékban a kettő közötti összhang megteremthető (lenne) ha a két fél kölcsönösen engedményeket tesz és akkor egyszer az egyik, másszor a másik dominál, majd cserélnek.
Ez azonban nem egy ideális világ. Itt az egyik fél nem hajlandó semmilyen engedményeket tenni és ha nem aszerint alakulnak a dolgok, ahogy ők szeretnék, akkor kezdődik a véleményterrorizmus, a hazaárulózás, a csicskázás.
Ettől függetlenül azért a magyar e-történelem során szinte mindent elértünk, amit el lehetett, úgyhogy nincs ok panaszra.
Mert a jatektechnikai nezoponton levok(legalabbis onhittsegukben ezt hiszik magukrol meg azt hogy istenek stb) hajlandoak kompromisszumra? Szerintem csak vegtelen arrogancia es bekepzeltseg a jellemzo rajuk.
hát én nem láttam a múltban, hogy foggal körömmel akadályozták volna a "játéktechnikusok" ha esetleg valami más volt terítéken. Éveken keresztül ment az értelmetlen és haszontalan román háború és mindenki tolta együtt, csak mert volt akinek ez volt a vágya.
Amikor a roman haboru ment akkor a jatektechnikusok is azt akartak 🙂
egy ideig igen. de volt legalább egy év, amikor mindenki (najó, a lakosság nagy része) tudta, hogy ez ártalmas és fölösleges, ráadásul csak növeli a játékelhagyást a koncepció és cél nélküli pingpong, mégsem mertek még a leginkább játéktechnikusnak mondható elnökök sem egy NAP-ot vagy békét megkötni, mert ha csak szóba került, akkor rögtön jött a shitstorm a sajtóban 10 embertől.
Vagy ott volt a francia hadjárat. Egyértelműen támogatta a többség és egyértelműen növelte az aktivitást is, de a román háború pártiak nemhogy segítették volna azt a dolgot, hanem még egyenesen akadályozták is, például azzal, hogy direkt beköltöztek miskolcra, hogy nehogy véletlen átkerülhessen párizsba a főváros.
Nem gondolnám, hogy a játéktechnikusok közül bárki is csinált volna olyat, hogy mondjuk elkezdett román oldalon ütni, mert nem értett egyet a román háborúval.
Jah a francia hadjarat is olyan sikeres volt miutan a lengyel gazdaid kipakoltak onnan ennyit ert a ti nagy jatektechnikatok. Amugy a jatektechnikusnak mondott KARD es csatolmanyai voltak a legnagyobb romanellenesek az elmult honapokban vagy ott van PL GG aki 180 fokos fordulatot tett.
ha nem lennének hajlandóak kompromisszumra, akkor már lenne román MPP.
Ketkulacsossag mert mikozban a KARD egyik szekcioja karajjal az elen roman szovetseget grundol a szinfalak mogott addig a tobbi meg nagy hisztizve kilep belole es ultimatumokat ad azert hogy a plebs tamogtasat elnyerje. Ez aztan a jatektechnika.
Ez természetes ismét egy halom ordas hazugság.
A "két nézőpont" sose volt egyenértékű hatalom birtokában.
A zindex (de) generáció meghatározó ereje a kuvik tolvajló és kampec vezette bicskások meg a féker lisztes kéz a kézben az antimagyar árulás megtestesítői máig, akik számára a kápóskodás, cenzorkodás és fékelés, lopás megengedett eszköz volt saját játékostársaikkal szemben.
5 év alatt alig 4-5 nem magadfajta antimagyar szemét került itt, leginkább elnöknek a közösség élére, leginkább ellenséges, magadfajtákból összefékelt kongával.
A "regulárisok" megpuccsolták, szabotálták őket.
A pálmát és persze mellé az elsőséget is kampec viszi, aki shaokot puccsolta meg a "tisztikarral". Akitlosz idején a tótokhoz kivándorlással fenyegetés és ráadásul nekik letett hűségeskü is megesett "magyar" "reguláris" MU vezetők és bandájuk részéről. Nem felejtjük hupi AS-ének elszabotálását se.
Bármiféle "toleranciátok" nem volt azokkal, akik nem úgy táncoltak, ahogy a magadfajták fütyültek. Fék-erőből, kápókkal nyomtatok le bárkit, akárcsak ma teszitek.
A jetikkel kötött aljas NAP-jaitok sora jelentősen megosztotta és gyengítette a közösséget, de a katasztrófát a romser megalakulása, a rác-román MPP és a hupi idején elindított asshole nyalásotok hozta el.
A bónuszaitok átadását álrhual idején követő szokásos román-rác-görög árulás és ordas buktáitok után sem mertetek reklamálni sehol. Azóta is "nemtagként" szolgáljátok a serhun hullájából előbújó romsert.
Ez a jeticsicska sokadnick is itt liheg, pedig a rácok az exedennél keresik a sebzést a szétesett emagyarok helyett.
Ahogy az várható volt a románokkal kötött szövetségetek és az MPP lebegtetése megadta az emagyar közösségnek a kegyelemdöfést.
A távozók és passzívvá, veletek szembefordulóvá válók ütése, lelkesedése már küszöb alá lökte azokat a képességeket, amiket eddig ellenségeinknek, bárkinek árultatok.
Amorális zombikként, romser csicskaként, sebzés, pénz nélkül nem kelletek a kutyának sem.
Nekem már régen nem.
Hupi AS-e tökéletes példa volt arra, hogy mi történik, ha az emberek nem ismerik a játékszabályokat. Ha egy pillanatra is gondolkoztak volna előre, akkor nem vernek be egy 12 milliárdos pajzsot, ráadásul olyan időpontban, hogy a döntő körök éjjelre essenek.
És egyébként az elnöki posztok elnyerése is arra vezethető vissza, hogy akiket te "magadfajtáknak" gondolsz, azok hozzád hasonlóan általában halvány gőzük sincs a játékszabályokról és egyéb körülményekről, ráadásul szintén hozzád hasonlóan mindig úgy állnak a munkához, hogy más is hozzáférjen.
A króm buzis, meg a win7 is.
akkor használj lynxet
Ha a hiúz neked engedi, hogy bármit is belédugj, akkor gratulálok!
Mikor elmegy a felhő, majd kialakul a tojás piros.
Nem mintha kotekedni akarnek de a Birodalom Pkrusi elnoksege idejen nagyobb volt mint a bitorlo idejen 🙂
Akkor mekkora volt az ország, amikor eladtad az utolsó régiónkat az oroszokért? Ja, semekkora mert eltöröltek. Bújj vissza a kennelbe.
Akkora amekkora az elnokseged idejen mikor visszavonultal a romanok elol es eladtad magad.
Szóval a 0=1? Matekból is megérdemled az egyest nem csak gerincességből
Aki 12 evig jar egyetemre ne osztogassa mar az egyeseket matekbul muhahahaha
Khmm...a Yale-en végeztem. Rég beszéltünk 🙂 De nem feszegetem olyannak, akinek 6 elemije van.
Mea culpa. Nem volt képem róla, de kétségtelen.
Jó cikk! Ment a vote és a sub!
Köszönöm, megtisztelsz.
Ez egy halom fos.
A rácok iránti egyoldalú és beteges szerelmetekre már régen nem vevő a romser.
Amiről írsz az a múlt, ahol a minket segytó infdonázeket a magadfajták épp úgy cserélték le valami nagyobb sebzésű patkány ellenségre a mestereid, mint most cseréltek le benneteket a rácok az exedenre.
Azt kaptátok ami járt.
De amilyen hülyék vagytok ezt nem veszitek észre és mivel a gerinceteket már évekkel ezelőtt a franciknál, oroszoknál elhagytátok fel sem tűnik, miként aláznak benneteket szarrá kéthetente a romser és az exeden haverjaik.
Az, hogy a görögök és románok ellenetek ütnek, már senkinek nem újdonság, ahogy az sem, hogy románok a bolgárokkal pacsizva nyúlták le azt, amit nem adtatok önként nekik.
De hogy szó nélkül tűritek, ahogy az ergentínok is beszállnak melléjük és a törökök oldalán ütnek szét benneteket, CO-t is kirakva ellentek a törökök mellett, nos erre nehéz szavakat találni, amit a jetibéren vett kápótok eltűrne itt.
Egy szó mint száz: a serhun megdeglett, amikor a rácok a koszovói erepes népszavazás óta örök barik lettek a románokkal és a hullájából a rác-román MPP-t követően előbújt az exedennel megtámogatott romser.
Ti pedig az asshole esetében lassan fél éve olyan szekér után kapaszkodtók, ahonnan szarral dobálnak benneteket és röhögnek rajtatok és a nyomorotokon, amit románokkal kötött szövetségnek köszönhettek.
Azokhoz, akiknek a jeticsicskákból elege van:
Megérdemlitek, mert hagyjátok, hogy a fékerek a jetik csicskáit hatalomba ültetve vegyenek benneteket hülyére, lopják el a befizetett extra magas adóitokat maguknak és feléljék a tartalékaitokat.
Semmit nem tanultatok semmiből és azok vesznek benneteket hülyére minden hónapban, akik már megtették ezt veletek több tucatszor.
Ha nem harcoltok ellenük, ezt fogják tenni ismét és ismét, mert nem tudnak mást. Ilyen a természetük, ami magyar, azt pusztítják, árulják, lopják.
Ne hagyjátok, üssetek, harcoljatok ellenük és a román vagy rác gazdáik ellen.
Egyik nép sem barátotok sem RL sem itt.
699
jó cikk , vote