Sírni csak a gyozteseknek szabad!

Day 706, 17:40 • Published in Hungary Hungary • by Tomjohnson

"Elbuktunk. Vége mindennek. Nem vagyunk töbet világhatalom. Akárki megverhet. Lassan sehol nem leszünk. Mindent elsöpro gyász. VÉGE!"

"Üssük be a környezo országokat! TO-zuk meg Moldáviát! Szerezzük vissza a területeinket! Segítsük high régióhoz szövetségeseinket! Még mindig a legjobbak vagyunk! Nagy Magyarországot MOST, hogy nincsenek felesleges területek! A játék csak most kezdodik!"

Végletek. Érzitek? Egyfelol vannak, akik nagyon elkeseredtek, be akarják fejezni a játékot. A másik oldal még mindig bízik a feltámadásban, azt mondja nem történt semmi. Konlúziók, eredmények, statisztikák. Mindenki megpróbálja feldolgozni az elmúlt 10 nap eseményeit. Nem lesz egyszeru, de ne csak feketén és fehérben lássunk!

Nekünk magyaroknak nehéz a dicsoséget megélni. Szóljatok le, ha nem így van, de inkább a kudarchoz vagyunk szokva. Így aztán a kisebb eredmények után azonnal bizakodunk, fellángolásban hiszünk. Álmodozunk, aztán ha koppanunk megint teljes sötétségbe burkolódzunk. És csak sírunk irigykedve a többi nemzet felé.
El kéne felejteni ezt végre. Jók vagyunk. Voltak történelemben IRL és itt is nagy pillanataink. Aztán lesznek rosszak, vagy akár még jobbak is. De semmi sem tart örökké. Foleg a csúcs nem.

Vegyük példaként a vízilabdázókat. Ok a világ legjobbjai, 3x nyertek egymás után olimpiát. Soha egyik nemzet nem vitt ilyet végbe és egy ideig (minimum 15 év) nem is fognak. De ha Londonban veszítünk, akkor csalódásról, bukásról beszélünk majd. Tegye fel a kezét, aki szerint nem. Majd meglátjuk 🙂

Holott valamikor el kell bukni ez a világ rendje. Törvényszeru. Nyugodjunk meg, és gondoljuk ki, hogy hogyan jutunk újra a csúcsra (ha esetleg nem vagyunk még mindig ott, akkor hogyan lehetnénk jobbak). Csak egy kulcsmondat van, és ezt vessétek eszetekbe:

NEM MOST, HANEM HOSSZÚ TÁVON.

Egy hasonlattal:
Nem kell sírni, nem történt semmi. Elvették a játékszerünk. Hívták anyucit, apucit és kifacsarták a kezeinkbol a homokozólapátot. Nem bújunk anyu szoknyája alá, hanem összeszedjük a zöld-csoport minden tagját és jól szembe dobjuk a fránya eden gyerkőcöket.

Aztán majd homokkal a szemükben bújnak anyuci szoknyájához. Hogy ő elver v. nem? Nos, ez a jövő zenéje.

eMagyarország, mindörökké!