Irepublik

Day 2,451, 13:52 • Published in Hungary Hungary • by Tomjohnson

Felkelsz, dolgozol, netezel, alszol.
Work, Train, Fight.

Néha azon kapom magama, hogy én vagyok a valóság kétklikkere. Minden egyes kibaszott hétköznap felkelek ugyanabban az időben, kinyomom a telefonom, tíz percet fekszem és próbálom motiválni magam ("mindjárt péntek"), letolom az arcszőrzetem, hogy megfeleljek a céges dress-code-nak, bedobom a kávém (közben csekk a szemben lévő iroda csajaira), bekapcsolom a gépem és reménykedem, hogy valami érdekes történt az éjszaka, amivel ellehetek pár órát, de csak a szokásos: kaják, picsogások, trollfoci. Az egyetlen változatosság minden reggel, hogy milyen árnyalatú kék inget választok. Általában, amelyik ki van vasalva.

Aztán persze újabb kihívás, kocsival menjek kb. 10 percet, vagy a buszon nézzem a többi polgár búval baszott fejét 20 percig? Bent csekkolás, jelszavak begépelése, e-mailek lepörgetése, majd netezés/word/excel felváltva, főnök persze 6-7 körül jön a kérdéseivel, így 8 körül hazakulloghatok, persze a napi sportot, szórakozást baszhatom.

És az írást is.

Rohadtul hiányzik.
Ahogy múlik az idő, egyre inkább megtanulom, hogy mindent meg kellene írnom. Nem emlékszem ugyanis az elmúlt 2 év hétköznapjaiból nagyjából semmire. Pedig az élet nem csak a hétvégék, nem csak az igazán érdekes pillanatok és a szar emlékek, hanem minden perc, amit megélsz. És mindenre úgyse fogsz tudni emlékezni. A legjobb, legkedvesebb emlékek is halványulnak. Faszom se tudja már, hogy ki rúgta a gólt, amikor legutóbb, 2004-ben bajnokok lettünk a Debrecen ellen. Csak, hogy 3-1 lett. Talán 5-10 év múlva csak az lesz meg, hogy nyertünk? De lehet 30 év múlva abban sem leszek biztos, hogy egyáltalán kint voltam-e.

De most komolyan, mi a túrót csinálok én itt 5 éve?
Mit élveztem ezen annyira?

Belenéztem az újságba, volt itt minden: buzdító cikk, szar szóviccekre épülő cikk, társas játék, kisregény, képek, szavazás, évembere, irl, panaszkodás, örömködés, szar viccek, még szarabb viccek, kitalált interjúk, közlöny, és sok más, fele, ha igazán jó lett, de tudjátok mit? Élveztem őket megírni.

És jó néha beleolvasni.
Mert miről szól az írás? Jó arra, hogy megörökítsd az emlékeid, levezesd a feszültséget, gondolkodtass és gondolkodj.

De leginkább arra, hogy kicsit kiessél a napi rutinból.
Valahol elhagytam ezt.