Join the new world

(amennyire én, viszonylag külső szemmel látom a dolgokat)

Egyre unalmasabb dolog itt unatkozni. Akárhogy is nézzük ez a játék a háborúra épül: amennyire én látom minden egyes modul csak ezt próbálja kiszolgálni.
Vegyük szépen sorban:
1) Gazdasági modul: ugyan mi a fenét lehet termelni? Nyersanyagot azért, hogy legyen fegyver, repjegy, élelem. Tehát tudj ütni, tudjon utazni a katonaság (vagy védelmi szempontból a lakosság) és tartsd a wellness szintedet a maximumon - minél többet és jobban harcolhass. Persze vannak csaták, amivel lehet fejlődni, de a sportolók sem az edzés miatt szeretnek hajtani, hanem (pénzen kívül😃) a dicsőségért, a győzelemért. Ami itt nekünk a háború.

2) Politika: a politika szintén a háborúk miatt fontos, hiszen egyrészt a hadjáratok megtervezése, elindítása, erőforrások biztosítása, szervezése folyik ezen a szinten, illetve a napi feladatok ellátása, a gazdaság működtetése. Ami ugye a háborúk hátterét biztosítja.

3) Újságok, kommunikáció: Az embernek véleménye van és itt meg is írja: lehet gazdasági, politikai vagy éppen háborús téma, sőt ne felejtsük el az egyéb újságokkal foglalkozó cikkeket, illetve a propagandát, vicces dolgokat, erep és RL helyzetelemzéseket. Ha pedig ezek közül sem találunk semmit, akkor írogatunk egymásról. Mert valamit csinálni kell. Persze jó megoldás az is, ha nem lépünk be, de Ti, akik megszoktátok a gyakori harcokat ill. azt, hogy mindig lehet miről írni, nektek ez biztos sokkal nehezebb. Én nem vagyok itt régóta (38 nap), nem láttam még igazi csatát igazából, nem figyelhettem meg sok konfliktust. Éppen ezért unni sem tudom, mert nem láttam az erep igazi arcát. De sok cikket olvasok, ámulok a régi beszámolókon, történelmi merengéseken.

De háború az nincs.

Lassan pedig mindenki kezd megőrülni és egyre több cikk (mint ez) szól arról, hogy "Legyen már háború". Mindenki ütni akar, mindenki játszani akar a játékkal. Felkészülni, edzeni, pihengetni, szervezkedni már volt elég idő, most már tényleg legyen valami!
Milyen pluszt tud adni ez a cikk? Mitől lehet erre azt mondani, hogy nem csak egy újabb értelmetlen post alternatívák nélkül, egy újabb hülye üres csámcsogása? Alternatívákat sokan felvázoltak. Legutóbb odáig jutottak egyesek, hogy játszunk a játékon belül. Aztán jönnek az üzengetések, támadjatok meg, mert ti gyávák vagyunk mi meg nem hülyék. A válasz pedig: Mi gyengék vagyunk ahhoz, ti pedig féltek attól, hogy veszíteni fogtok.

Tegyük fel azonban a kérdést: ha már egyszer felkapaszkodtak a csúcsra, akkor ott is ülnél a világ végezetéig fagyoskodva, de büszkén? Hiszen elmondhatod magadról, hogy a világ tetején vagy. A céljaid elérted, nem igaz? Történelmet írtál. Mert mit érezhetett Sir Edmund Hillary, amikor megmászta a Mont Everestet? Valószínűleg első gondolata az volt, hogy IGEN, MEGCSINÁLTAM. Ezért dolgoztam hetekig, hónapokig, évekig. Erre készültem. Szétnézett a hatalmas szélben, fagyban, a könnye belefagyott a szemébe, a kezei félig elhaltak, a lábát nem érezte. De megcsinálta, és tudta jól, megérte. A nevét örökre beleírta a könyvekbe. És akkor arra gondolt, most mi lesz? Ennél fejjebb már nem mászhat, itt pedig nem maradhat túl sokáig, ha még el is akarja mesélni az unokáinak.

Lejött a csúcsról, majd megjárta a Déli és az Északi sarkot. Rengeteg embernek segített feljutni oda, képviselő, nagykövet lett. Új hegyeket mászott meg. Új célok, új sikerek. Soha többet nem volt olyan magasan, mégis többet ért el, mint akármelyikünk.

eMagyarország nagyhatalom, de valószínűleg nem lesz mindig az. A kérdés tehát az, hogy ülünk-e a csúcson, vagy megtámadunk egy új csúcsot, azzal a lehetőséggel, hogy esetleg elbukunk.

Mert: " Ellenségeinken mérhetjük fel, milyen magasan állunk." /Alfred Capus/

Tenni akarunk, vagy várni?