Join the new world

"Nyár van, szenvedek a szobában
Az emlék felkavar, nagyon
Nyár van, éppolyan meleg nyár van
Elfelejteni, nem fogom"

Ülök a szobában és hallgatom a csöpögést. Teljes csönd van és vaksötét, mivel az ablakok tárva-nyitva, sőt, ha tehetném újabbakat vágnék a falba. Igazából tehetem, de akkor télen kurva hideg lenne és állandóan csak azon siránkoznék, mikor lesz már jó idő. Jön a tavasz, kiülünk egy sörre a napra, majd éjszaka megint csak arra gondolunk, de jó lenne egész este kint üldögélni a teraszon és inni a hideg sört. Beleborzongunk, mikor a -5 fokban 2 perc után nem érezzük a lábujjunkat és a hidegtől előember üzemmódba kapcsolva görnyedünk, miközben minden egyes érzékelő receptorunk ordít, hogy fáj bazmeg, rohadt hideg van, legyen már nyár. Felöltözhetsz persze, én módszeresen minden testrészemre húzok vagy 6 réteget, ami miatt elkések mindenhonnan és persze a mozgásom is nehézkesebb lesz, megfejelve azzal, hogy a buszon/villamoson/kocsiban/munkahelyen/plázában/akármilyen fedett helyen izzadok, mint a ló. És persze amikor újra kilépek még jobban fázok. Aztán amikor esik az eső, vagy öltöznek fel a lányok, vagy a szabadságolásod esetén is teljesen kihalt helyekkel találkozol, megint csak hiányozni fog a nyár.

Hát itt van, és ezt tényleg nem felejted el.

Újabb csöpögés hallatszik és nagyon remélem, hogy nem a wc folyik, vagy valamilyen hozzá kapcsolódó cső, mert azért szó szerint az ürülékben megfulladni alvás közben, na az nem menő, hanem inkább szar ügy. Villanyt pedig nem lehet kapcsolni, mert bejönnek a gigantikus bogarak, vagy ennek ellentéte, azok a kis bizbaszok, amik ugyan sok kárt nem okoznak de a füledben zizegnek egész éjszaka. A monitoron már így is egyre több pixelt foglalnak el ezek a mocsadékok, de hát nyár van, ugye, alig fürdőruhában.
Na jó, gondoltam most már megnézem mi a stájsz. Emelem a kezem, illetve csak emelném, mert odaragadt az asztalhoz. Olyan érzés volt elszakítani, mint amikor kisgyerekként a heti 3-4 sérülésről téptem fel a ragtapaszt. Kurvára fáj. Fölállok, az alattam lévő folyadékkal megoldható lenne Afrika vízellátása, de azért a tócsa mélysége is vetekszik a Balaton déli partjával. Vágod, bokáig gázolok benne, ott meg ezt még élvezik is az emberek. Micsoda világ.

Miközben sétálok kifelé és talpam alatt ropog a parketta, mindenfelé elhullajtom izzadság cseppeimet, melyet a hajam lövell ki magából, összenyálazom kezemmel a kilincset, hozzáragadok a falhoz, tehát mondhatjuk, hogy sima az út a konyháig.
Kinyitom a hűtőt, ott világít benne a SÖR.
Cissz...

"Nyár van, alig fürdőruhában
Égetem magam a napon
Nyár van, terepszínű világban
Feltűnő vagyok, tudom"

Eszembe jut, amikor gyerekként a Kertészeti Egyetem (ma Corvinus Kertész kara) focipályáján sikerült meghekkelni a vízcsapot (megtaláltuk a nyitóját). Kinyitottuk a mellette lévő teniszpályáról, majd vagy 20 percig futkostunk a locsolók alatt egy szál boxerban. Mondjuk este lett volna ott valami kispályás bajnoki meccs és a salakos talaj annyira elázott, hogy 2 napig nem tudtak rajta mérkőzést rendezni. Mi meg a nézők között ott hőzöngtünk, hogy ezért tart itt ez az ország! Mondjuk utána egy ideig nem engedtek be senkit délelőttönként🙁
Aztán eszembe jut, amikor egy balatoni partin délután a vízibicklizést rendes biciklivel képzeltük el, a knight rider-féle beugratás még sikerült, de után valamiért nem haladt a járgány.
Vagy amikor első csajommal ittam 15 évesen sört egy olyan táborban, ahol 50 kiéhezett kis ribanc volt és 7 fiú. Ültünk Zánkán a fűzfa büfében és naponta cserélgettem a nőket. Arany élet volt.

Aztán elfogyott a sör és valami még mindig csöpög.
Leszarom. Nyár van, buli, sunshine, sör és hereizzasztó meleg.
Éljen!