Az utolsó szó jogán

Day 1,519, 00:42 • Published in Hungary Hungary • by foton100101


Régóta meg akarom már írni ezt a cikket, eddig sosem sikerült. A szándék megvolt, de legtöbbször már gondolati síkon feladtam, néha elkezdtem írni. A végére sose jutottam. Mindig felülkerekedett a közöny, mert úgysem fogjátok érteni, vagy nem fogtok egyet érteni. A felesleges szócsépléstől meg inkább távol tartanám magam. Viszont eljött az a pont, amikor vagy megszólalok, vagy hallgatok örökre.

A bannolt karimat is számolva lassan két éve, hogy nagy lendülettel vágtam bele az erepublikba. Életem első, és utolsó online játékába. Hiába voltam a Vérbulcsú század parancsnokhelyettese, az SZKSZ többszörös elnöke, nem tudom összesen hányszor kongatag, hadügyminiszter helyettes(ahonnan kb egy hét után inkább szó nélkül leléptem), kommunikációs miniszter, ez a lendület elfogyott. Jó ideje nem járok csetre, nem veszek részt sem a pártom, sem a századom életében. Ma azon kaptam magam, lassan két hete a DO-n kívül már nem is harcolok. Úgy tűnik közel a vég, ezért az utolsó szó jogán elmondom mit gondolok.

Sok minden változott mióta itt vagyok, maga a játék is. Vannak dolgok amik viszont állandóak, és ezek miatt alakult ki a játékkal szembeni közöny és unalom. Örök a román háború, ami annyira nem nagy baj, hiszen ők az ELLENSÉG. Örök egy szűk „politikai elit”, akik privát játszótere az erepublik és pár ezres magyar közössége. Ami még mindig nem lenne baj, ha ehhez az „elithez” nem tartozna az a szemlélet, amivel ezt a játékot játsszák.

Ami világos: eMagyarország pályája lefelé ível. Lehet ezzel vitatkozni, de szerintem tény. Vannak persze az átlagosnál jobb, és rosszabb időszakok, így ez a pálya nem mindig lejt. De összességében ez a tendencián nem változtat. És nem is lesz változás, mert a „politikai elit” nem változtat. Képtelen változtatni saját hozzáállásán, képtelen a megújulásra, képtelen új szemléletek, gondolatok befogadására. Bebetonozott emberek sütögetik saját pecsenyéjüket, és nem zavarja őket sem a romló morál, sem csökkenő katonai potenciálunk, az elvándorlás, vagy egyáltalán bármi, ami munkájuk eredménye. Valahol ez érthető is, mert nincsenek rákényszerítve. Kevés ember van, aki ezt hajlandó észrevenni, aki észreveszi és tenni próbál ellene, azt nevetségessé teszik. A tömegeknek meg egyszerűbb a már fényesre nyalt se**et tovább fényezni, mint „forradalmat” csinálni.

Nemrég másodjára élhettem át, milyen mikor eltörölik az ehazámat. Nem jó, hiszen a megsemmisülést jelenti. De mint minden vég, magában hordozza egy új kezdet lehetőségét. Szomorúan tapasztalom, hogy ilyenről szó sincs. Sőt! Olyannyira nincs, hogy az eltörlés után rögtön a következő elnök programjában a román háború azonnali újrakezdéséről, és a bolgárokon való bosszúállás szerepel. Az egykori SZKSZ-es részvételemnek köszönhetően Cimbalar kikérte a véleményemet a programról. Sajna nem tudom megmutatni a levélváltást, mert két hétnél régebbi. Nem gondoltam, hogy egyszer még jól jönne, ezért nincs mentve kép. Leírtam neki, hogy a katonai rész teljesen abszurd, viszont egy újabb eltörlés veszélyét rejti. Képtelennek tartom az országot arra, hogy a románokat megszállás alatt tartva bolgár régiókért harcoljuk. Sokkal nagyobb probléma van, minthogy egy all a századszobákban megoldja. Előző cikkemben(?) rászántam öt percet, hogy ennek hangot is adjak. Nem Levest kritizálom, hanem azon belénk rögzült dogmákat, amik meghatározzák eMagyarországot. Azokat, amik arra a bizonyos lejtőre tettek minket, és nem is fognak onnan elmozdítani. Nem abban látom a problémát, hogy ez volt a program. Sokkal inkább abban, hogy e mögé felsorakozik még nem tudom hány párt, és hány száz szavazója. Már közlönyben is megjelent, hogy a cél teljesíthetetlen, pedig csak két hét és néhány csata telt el. Persze ez két héttel, és néhány csatával ezelőtt is világos volt számomra. Újabb két hét, amit csak elvesztegettünk, amivel nem vagyunk előrébb.

Miért nem látjuk a helyzetünket reálisan? Nem akarjuk, vagy nem tudjuk? Senkit nem zavar, hogy ez sehova nem vezet? Vagy ez a cél? Nem tudom. De azt igen, hogy az ország kedvezőtlen pályára állt. Már rég.