A magyarság szégyenfoltja

Day 1,814, 12:47 • Published in Hungary Serbia • by Honved2010

Sziasztok!

Írtam már többféle cikket eddigi pályafutásom során, volt köztük napi összefoglaló a Kommunikációs Közlönyben, volt interjú, de volt spam cikk is. Ez most kicsit más lesz.

Előre leszögezném, hogy akit nem érdekel a téma, nem érdekel az IRL, ne olvassa el, köszönöm.

Egy egyetemista hallgató vagyok, akinek kicsit "más" a gondolkodása, mint a korosztályának. Mondjuk úgy, nem "divatos".

A történet ott kezdődik, hogy felkerültem Budapestre és lett sok-sok csoporttársam, akik az ország különböző pontjairól érkeztek. Jöttek Fehérvárról, Miskolcról, Egerből és Szegedről is, de jöttek Kárpátaljáról, Erdélyből és a Vajdaságból is.

Oké, na de mi itt a szégyenfolt?

Több rövid történettel szeretném jellemezni a generációm hozzáállását a határon túliakhoz:

1. Már az okosabbja is hülyeséget beszél.

Még gimnáziumban koptattam a padot 11. osztályban egy fergeteges ének órán. A tanárnak hobbija volt a mutáló fiúk egyedüli énekeltetése (megszégyenítése), miután ezt megtagadtam, elől találtam magam a "stréberek" között.
Nos ez az óra éppen június 4-én volt, kíváncsiságból megkérdeztem a mellettem ülő lányt, tudja-e minek van ma az évfordulója?
Nem tudta és ez meglepett. Miért? Mert ez a lány azóta szintén arra a nívós egyetemre jár mint én, és utánam az öve lett a második legjobb emelt szintű történelem érettségi. Ennek ellenére mégse tudta, csak azért se mondtam meg neki, azt javasoltam olvasson utána.
Másnap kicsit meglepődtem mikor letámadott azzal, hogy nem kéne már ezen túllépni?
És mi lesz a kint elő magyarokkal? Erre azt a választ kaptam, hogy eltelt mar majdnem száz év, költözzenek haza. Még egyszer hangsúlyozom, hogy egy az átlagnál sokkal értelmesebb, történelmet ismerő lányról volt szó!

2. Kárpátalja? Az valahol délen van nem?

Második nap az egyetemen a véletlen úgy hozta, hogy a kárpátaljai lány mellé kerültem előadáson, de ekkor meg nem tudtam róla semmit( nem jöhetett gólyatáborba, mert a papírjait nem tudta elrendezni 3 hónap alatt sem, "külföldiként").
Azt hittem pesti, de mikor megkérdeztem, hova valósi, mondta, hogy Kárpátalja. Megkérdeztem, hogy valami nagy városból, mire azt felelte, hogy ott nincsenek nagy városok. De mondom úgy értettem Munkács, Beregszász, Ungvár vagy valami kis falu? Elképedve kérdezte meg tőlem, hogy te tudod ezeket, végre valaki.
Kiderült ugyanis, hogy előttem egy srácnak elmondta, az megkérdezte, hogy az valahol délen van nem? Az már más kérdés, hogy mikor a csaj Nyíregyházát javasolta útvonalnak, azt is letette Pest alá a kis dunántúli szentem.
Ezt a részt nem önfényezésként írtam, csak arra akartam vele rávilágítani, hogy generációm ennyire nincs tisztában a dolgokkal, pedig szerintem ez éppúgy az alapműveltség része, mint az irodalom, matematika vagy zene.

3. Utáljuk, mert pórul járt.

Végezetül a gyűlölködés. A csoportunkba járó vajdasági magyar srácot sokan csak szerbnek hívják, van aki emiatt nem is beszél vele. Rendszeresen érzékeltetik vele, hogy ő nem magyar és hibásan beszéli a nyelvet. Ezt mondjuk a kárpátaljai lánynak is a szemére vetik, holott az ő magyarja aztán tökéletes. Hát ez az én generációm, utoljára is kiemelném, hogy az egyik legjobb egyetem növendékei.

Na ez a szégyenfolt, de sajnos van még!

1. Hivatalos szervek szerint sem magyar

Az, hogy egy-két hülye a csoportból leszerbezi, leukránozza őket, csak a jéghegy csúcsa. Ezt az egyetem hivatalos szerveinél is megkapják, szó szerint idézve: " Te nem is vagy magyar, Te szerb vagy!" Ez sajnos nincsen másképp egyes hivatalokban és a hétköznapokban sem.

De mitől is lenne ő szerb?

Azért, mert valakik úgy húztak meg a határt anno, hogy szerencsétlen családja a rossz oldalra került?

Nem! Magyarul beszél, magyarnak vallja magát és ugyanúgy magyar, mint bárki más ebben az országban!
Arról én is beszélve, hogy például a kárpátaljai lány, nem is tud ukránul, Beregszászon szerencsére még nem divat!

2. Extrém sport

Egy fórumon fel is merült, hogy jó, hogy a határon túliak is őrzik magyarságukat. Erre írta egy aradi magyar: Mi őrizzük csak igazán, mert ami nektek alanyi jogon jár, az nálunk már extrém sport!

Ha kicsit belegondolok igaza van. Debrecenben születtem, sose kérdőjelezte meg senki a magyarságom, sose értek miatta atrocitások, sose kellett harcolnom érte.

Ahelyett, hogy örülnénk neki, hogy őrzik még a magyarságukat, ahelyett csak nehezítjük a dolgukat és azt éreztetjük velük, hogy ők mások. Pedig hálásnak kéne lennünk, mert elég sokan a könnyebb utat választva feladták. (Nem véletlen, hogy majdnem minden 4. "szlováknak" magyaros a neve.)

3. A "ronda" ország

Végezetül megjegyzem, az hogy a felnövekvő generáció ilyen, az az előző generációk hibája is. Nekem például a történelem tanárom azt tanította volna, hogy a bécsi döntések és a világháborús szerzeményekkel ronda lett az ország.

Innen is üzenem neki, hogy adja a jó Isten, hogy egyszer ilyen "ronda" országban élhessek majd!

Minden tiszteletem a határon túliaknak! o7

Terveztem volna több részt is, de ezt se olvassa el senki 🙂
Köszönöm, ha esetleg végigolvastad.
Ha tetszett vote+shout kérlek, hátha több emberhez eljut.

Tisztelettel:
Honved2010

A cikknek egyébként semmi konkrét célja, de ha már csak egy ember is pozitívabban áll hozzá a kérdéshez, már büszke leszek magamra.