6.5 A magyar hivatás

Day 2,731, 07:53 Published in Hungary Hungary by Szalokibandita

Ez a vers lazán kötödik az eRepublikhoz, attól elkülönitve is lehet ertelmezni.
Nemes celom vele a verspalyazattal nyerhetö összeg megszerzése 🙂
Termeszetesen a vers mondanivaloja valos, bar 'kisse' tulzo.
Röviden összefoglalva, a magyarokban szerintem egy fokkal jobban jelen van a jozan gondolkodasmodra valo hajlam, mint mas nemzetisegüeknel megfigyeltem... kreativak, szivosak, altalaban nem zsugoriak es nagyravagyok, es csak nyugalmat es normalis megelhetest akarnak. Öket szolitom most a vilag megvaltasara a sok penzehes senkihazi, az elösködö semmittevök, a nemtörödöm csürhe es az eltevelyedett vakhitüek ellen 🙂

Erdö szélén védett harangvirág,
mi tarkítja hazánk titkos szurdokait.
Egy kincs a sok közül, mi nékünk kijár,
mikor a nyár lassank a magyar vadonra telepszik.

E termékeny talajon minden, mi fontos megterem,
biztosítván jövönk s jólétünk,
kósza gyökereink késztetése a környezet becsülése,
mi határoz s vezérel bennünk.

Engedelmes nemzet lévén megszolgáltuk helyünk,
megtérvén sok keserven átvergödve,
a századok alatt mit kellett, elviseltünk;
így nem kérünk már "jóakarást", se ítéletet.

A haladás szellemében a közöny körbeüvölt,
midön buzgóságtól rogyadozó puttonyával,
mohón törtet a számóriás át mindenött,
hízlalván magát csak pusztaság, mit bakancsa hátrahagy.

Szegény harangvirág, mi lassan magadra maradsz,
ki vigyázzon reád, mikor folytó füst leng körül?
E maroknyi elgyötört még meddig nem alhat,
csak mert az ár nem apad, mi ellen küzdünk?

Koppány vére nem veszett ki annyi év után,
a korcs nézetek támadása kitartást kovácsolt.
Az ösi hitért fellebbezünk a józan ész okán,
mert az a természettel született, mintsem hiúságból.

Jól vigyázz, idegen, ki minálunk jársz!
Ismerd szellemünk, mielött a küszöböt átléped,
s jó vendéghez illö bánásmódra találsz,
vagy e föld, akár a mérget, kivet tégedet.

E föld, minek hangját általunk félheted,
búsan suttogja szüntelen baját,
s e rajta élö józan kevesek, kik fülelnek,
elégedetlenül ráncolja homlokát.

Itt a nyár, de a tájat vastag hamu sorvasztja,
az idö csak több ragályt s romlást hoz, ha nem cselekszik senki.
Így hát szólítom a megmaradt e-világi hazafiakat
az élösködöket, ahogy csak lehet pusztítani!