[RH+] A székelység eredete és története a török hódoltságig

Day 2,471, 09:04 • Published in Hungary Romania • by Hun Carpathia


Köszöntöm a kedves olvasókat.
Ezen cikkem egy rövid és vázlatos áttekintést kíván adni a székelyek eredetéről, területi elhelyezkedéséről és történelmükről a kezdetektől egészen Mátyás király uralkodásáig terjedő időszakra vonatkozólag.
Nehéz eldönteni, honnan is lehetne kezdeni Székelyföld történetét. A székelyek betelepülésétől vagy annál is előbb? A még be nem települt székelyek előtti időkről is adok egy rövid áttekintést.


Székelyföld a székelyek betelepülése előtt:

Erdély évezredek óta lakott vidék volt az Őskortól kezdve, erre a legrégebbi bizonyítékok a közép-Paleolitikum idejéből (i.e. 300.000 – i.e. 30.000) maradtak ránk.
A mai Székelyföld az Ókorban számos népcsoportnak szolgált szálláshelyéül, majd a nagy birodalmak részterületévé vált: i.e. 400-350 között a kelták is eljutottak erre a vidékre, majd az i.e. I. században a Dák Királyság hódította meg és a kelta lakosság lassan egybeolvadt a dákokkal. I.sz. 106-107-ben Róma szétverte a Dák Birodalmat és a helyén megszervezte Dacia provinciát. A rebellis tartomány viszont sok nehézséget okozott a rómaiaknak. A dákok - majd az ott megjelenő szarmaták és vizigótok - folyamatosan lázadoztak Róma ellen, míg végül 270-271-ben a rómaiak kivonultak és magára hagyták a területet.
A volt Dacián a rómaiakkal keveredett dákok (dákó-románok) és a vizigótok osztozkodtak. 380-ban jelentek meg a határokon a hunok, akik hamar kiszorítottak az ott élő népeket, csak a gepidáknak „kegyelmeztek” ilyen téren. Attila, hun király (ural. 434-453) halála után a birodalma szétesett, s központi területein, vagyis a Kárpát-medencében a gepidák vették át a hatalmat. 567-ben ez a germán királyság is összeroppant a langobárdok és az avarok kettős nyomása alatt. A gepidák bukása után az avarok meghódították a vesztesek területeit, s az avarokon túl jelentős volt a szláv népek betelepülése az egész Kárpát-medencébe, tehát Erdélybe is.


A székelyek eredete:

A IX. század elején az Avar Birodalmat nyugatról a frankok, keleten pedig a bolgárok ostromolták, majd a támadók felosztották egymás között a Kárpát-medencét, így a keleti részek a Bolgár Birodalomhoz csatlakoztak. Egyes elméletek bizonyos források alapján azt feltételezik, hogy a magyarok már a IX. század közepén megjelentek a Kárpát-medencében, ám véglegesen csak 896 után telepedtek le oda.
A székelység eredete nagyon vitatott, nincs egyetértés arról, honnan és melyik népcsoportból származnak. Magyar etnikumnak is tekintik őket, de emellett egyaránt megjelent a bolgár (eszkil), a hun, az avar vagy a török-kavar eredet. Anonymus Gesta Hungaroruma szerint (1196-1203) a székelyek Attila népéhez tartoztak és Kézai Simon Gesta Hunnorum et Hungarorum művében (1282-1285 körül) is a hun eredetet hangoztatja. Kézai leírásában a székelyek, mint a hunok utolsó leszármazottai jelennek meg, akik értesülvén a magyarok jöveteléről eléjük siettek a IX. század végén és együttesen meghódították Pannóniát. A székelyek ez után az ország nyugati határvégein telepedtek le.
Kézai Gestájában a székely rovásírásra is kitért, amire, mint a vlachokkal (értsd poszt-római latinok) való kölcsönhatás eredményére tekint. Ebben lehet annyi igazság, hogy néhány görög betűforma valóban fellelhető a rovásírásban. Az 1488-as Thuróczi János Krónikája, (ami szintén a szájhagyományra alapul) a rovásírást a székelyek sajátjának tartja, amely a szkíták öröksége, vagyis a székelyeket a szkíták leszármazottainak véli. A rovásírás azonban az egész magyar népesség körében használatos volt, mígnem I. István (997-103😎 be nem vezette a latin ábécét. A rovásírást a legtöbb esetben azért kötik a székelyekhez, mivel egyedi módon az 1850-es évekig használatban maradt Székelyföldön.
Történészeink is próbáltak válaszokat adni a székelyek eredetére.
László Gyula „kettős honfoglalás” elméletében azt állítja, hogy a székelyek az első hullámú magyar honfoglalókkal (vagyis a késő-avarokkal) érkeztek a Kárpát-medencébe. Ezzel szemben Engel Pál úgy véli, hogy a székelyek valójában a frank- bolgár hódítás után megmaradt avarok, és akikkel a magyar honfoglalók a Kárpát-medencébe jövetelükkor találkoztak. Mindezzel ellentétben Vékony Gábor azt vallja, hogy a székely nép minden bizonnyal a magyarokhoz csatlakozó szkíták lehettek, erre utal a népnévbeli hasonlóság: Szaka (szkíta) – székely. Mellesleg Vékony a rovásírást nem a szkítáktól, hanem az avaroktól gyökerezteti.
Czeizel Endre is érdekes eredményekre jutott genetikai kutatásait követően. Ezek szerint nem valószínű, hogy a székelyek magyar etnikumok lettek volna a múltban, mivel génállományukban jelentős eltéréseket mutatnak a magyarokétól, s a székely gének sokkal inkább az iráni népek génállományához hasonlatos. A modern genealógiai vizsgálatok tehát kijelölték a székelyek eredetének földrajzi és etnikai kereteit, de a székely nép származásának kérdése még mindig nyitva áll a történészek és régészek előtt.





A székely ön- és közigazgatás:

A székelyek ősei, a magyarok érkezését követően a végeken kerültek letelepítésre, hogy védelmezzék a határokat. A székely név jelentése is innen ered, vagyis határőr. Kezdetben, ill. a IX-X. században nem a mai Székelyföld területére telepítették le őket, hanem a nyugati országrészre.
IV. Béla király névtelen jegyzője előadásában lényeges megjegyzés az, hogy a székelyek a honfoglaló magyar seregek előtt jártak s az első sorban (elővédül) harcoltak. Visszavonuláskor viszont utóvédként biztosították a magyar seregek útvonalát.
-Székelyekként való első említésük 1116-ból való, amikor II. István a csehek elleni harcokban besenyő és székely elővédet alkalmazott.
- Az 1146.-os osztrák hadjáratban is a besenyők és a székelyek szokás szerint a magyar hadsereg élén jártak.

A székelyek a X-XI. században a történelmi Magyarország nyugati végein, később Bihar vármegyében éltek, ahonnan aztán Udvarhelyre költöztek, vagyis ténylegesen is a mai Székelyföldre érkeztek.
A székelyek erdélyi megjelenésével majdnem egy időben kezdődött, 1141 körül a szászok betelepítése is. Ekkor II. Géza a székelyek egy részét még keletebbre költöztette, az új népcsoport letelepítése miatt.
A székelyek tömeges Erdélybe települése nagyjából 1270-re fejeződött be. Az első székely ispán kinevezése 1228 –ból való, vagyis a király általi garantált különállásuk ekkor kezdődhetett.
A magyar területekről az Erdélybe való átköltözés során többször előfordult, hogy a székelyek magukkal vitték eredeti helyneveiket, például Sebes helyiség nevet, melyből később Erdélyben Sepsi szék lett. Az 1270-es esztendőben V. István kialakította a hetedik székely széket, Aranyos szék néven. Így a székely székek a következők lettek: Csík szék, Maros szék, Udvarhely szék, Sepsi szék, Orbai szék, Aranyos szék, Kézdi szék.
Háromszék 1562-es megalakulása előtt három különálló egységből állt: Orbai, Sepsi és Kézdi székből. Csíkszékhez is később csatlakozott még Gyergyó- és Kászonszék. A magyar területi közigazgatási egységeket vármegyéknek nevezték, ezzel ellentétben a székelyek a sajátjaikat székeknek hívták, hasonlóan a szászok erdélyi székeihez.
A székelyek saját nemzetgyűléssel rendelkeztek, ahol magukra vonatkozó törvényeket hozhattak. Ez a kiváltságuk nagyfokú önállóságot jelentett a közösség számára, de ezen felül a közigazgatás, a bíráskodás és katonapolitika is helyi irányítás alá tartozott. A székelyek kiváltságos helyzetéből adódóan, noha Székelyföld a Magyar Királyság határain belül helyezkedett el, mégsem tartoztak teljesen a magyar király fennhatósága alá.

A székelyek maguk választhatták a vezetőiket is (kivéve a székelyek ispánját), akik a magyar nemességgel egyenlő jogokkal rendelkeztek. Székelyföld vezetője a székelyek ispánja volt, aki a magyar király képviselőjének felelt meg, vagyis az ispán személye és funkciója szorosan az uralkodóhoz kötődött. A tisztséget a király jelöltje töltötte be, aki általában nem a székelyek közül került kiválasztásra, hanem a magyar nemesek köréből. Az ispán főbb tevékenységi területe az adminisztrációra, a katonai ügyekre és az ítélethozatalra terjedt ki. Kevéssé ismert tény, de 1441-1446 között Hunyadi János töltötte be a székely ispáni pozíciót, s egyben erdélyi vajda is volt.
A különböző székek helyi ügyeit a székgyűléseken tárgyalták meg, ahol minden szabad székely megjelenhetett. Az 1438-ban alakult Három Nemzet Szövetsége (Unio Trium Nationum) intézménye látta el Erdély politikai ellenőrizését, amiben a székelyeken kívül a szászok és a magyarok vehettek részt, mint a három erdélyi nemzet.

Hunyadi János 1441-1446 között erdélyi vajda és székely ispán, valamint 1446-1452 között a Magyar Királyság kormányzója.


A székely birtokjog és a katonai szolgálat összefonódása:

A székelyek kiváltságos önállósága a középkori társadalomban nagyon sajátos és szokatlan jelenség volt. A privilégiumokat mindazonáltal azért élvezhették és tarthatták meg évszázadokig, mivel fegyveres szolgálattal tartoztak a magyar királynak, amelyért cserébe az előjogokon túl adómentességet és földet kaptak.
A birtoktulajdonjog nemtől függetlenül örökletes volt, viszont csak egyenes ágon. Ha nem volt egyenes ági leszármazott, akkor a székelységhez, mint közösséghez került a földbirtok, közös használatba. Ezek a szabályok sokban különböztek a kor feudális földbirtoklási jogától, már csak azért is, mivel a magyar nemesek földterülete (feudum) sokáig nem volt örökletes, az csak a királynak tett szolgálat idejéig állt a hűbéres birtokában, egyfajta fizetségnek számított. A magyar feudum örökletessé válását követően az egyenes ági örökítést alkalmazták, ha pedig nem volt ilyen leszármazott, akkor a feudum visszaszállt az uralkodóra, esetleg a helyi földesúrra.

A tatárjárástól a török hódításig:

Az 1241-1242-es magyarországi tatárjárás Székelyföldön is keresztülvonult. A Szubutáj és Büdzsek vezette mongol hadak a háromszéki Ojtozi-szoroson keresztül törtek be Székelyföldre, ahol pusztítás és gyilkolás közepette vonultak tovább Nyugat-Magyarország felé. A mongol invázió kegyetlenül rávilágított a Királyság védelmi hiányosságaira. A határok védelmi rendszere megbukott, s míg a vidéki területek elestek, addig a várak többsége állta az ostromot. Levonva a tanulságot, IV. Béla király (1235-1270) az újjáépítés során nagy hangsúlyt fektetett a várépítési munkálatokra, amikor is országszerte számos jól védhető erősséget emeltetett.



A tatárjárás után a magyar királyi hatalom fokozatos gyengülése volt tapasztalható, s ezzel párhuzamosan a tartományurak (kiskirályok) tekintélye gyarapodott. 1297-ben III. András (1290-1301) Kán Lászlót tette meg erdélyi vajdának, aki nemsokára a székelyek és szászok ispánjának nyilvánította magát, s az erdélyi királyi jövedelmeket saját vagyona gyarapítására szedte be. Az Árpád-ház 1301-es kihalása után 1316-ig Kán László maradt Erdély kizárólagos ura. Nem támogatta egyik magyar király megválasztását sem, s Ottótól (1305-1307) a Szent Koronát is megszerezte, de 1309-ben a pápai kiközösítés hatására lemondott róla. Kán László 1316-os halálával Erdély a magyar király, Károly Róbert (1308-1342) uralma alá került, de Kán fiai még évekig lázadoztak a király ellen.
A XVI. századig a székely autonómia, vagyis kiváltságok konzerválódtak, az esetleges csorbítási kísérletekkel szemben pedig rendre felkeléseket szerveztek. 1467-ben Mátyás király (ural. 1458-1490) ellen hirdettek engedetlenséget, ám komolyabb konfrontációra nem került sor. Mátyás militarizált országának kötelezettségeiből a székely harcosoknak is ki kellett venniük a részüket, s 16-16 ezer gyalogos és lovas katona kiállításával szolgálták a király hadjáratait.

Köszönöm, hogy olvastátok. Amennyiben tetszett a cikk és a székelység történetének folytatását is várjátok, akkor azt komment formájában is kifejthetitek.
Rövidesen jelentkezem a következő magyar történelmi vonatkozású cikkemmel.


Harcolj okosan!
Bölcsen oszd be a sebzése😛 akkor vagy hatékony, ha a parancsban szereplő csaták közül a magas prioritásút választod és ott is csak akkor harcolj, ha a falállás 52% vagy azalatt van.
Ha a magas prioritású csaták túl vannak ütve, és túltöltődik a wellnessed, akkor keress egy alacsonyabb prioritásút, ahol a falállás 52%, vagy az alatt van és ott harcolj.
Ha teheted, üss a hadügyi közlöny szerint: http://www.erepublik.com/en/newspaper/hadugyi-kozlony-177586/1