Join the new world

Köszöntöm a kedves olvasókat.
Ezen cikkem a negyedik és egyben záró része a székelység történetének. Egy rövid és vázlatos áttekintést kívánok adni a székelyekről 1945-től egészen napjainkig. A székely kultúráról és annak hatásairól is számot adok.
A témával foglalkozó első három cikk:
1. erepublik.com/hu/article/2433466/1/20
2. erepublik.com/hu/article/2437136/1/20
3. erepublik.com/hu/article/2442497/1/20


Székelyföld a Magyar Autonóm Tartományban:

1944 végétől a szovjetek katonai közigazgatást vezettek be Székelyföldön, nem utolsó sorban azért, mivel a román félkatonai csoportok kegyetlen atrocitásokat követtek el a magyar lakosság körében. A szovjet közigazgatás 1945 márciusáig tartott, amikor a terület feletti irányítást átvehette a román kormány. Egyértelmű volt, hogy Székelyföld visszakerül a román államhoz, de ez hivatalosan csak 1947. február 10-én történt meg, amikor aláírásra került a háborút lezáró párizsi béke.
Romániában 1948 áprilisától kommunista rendszert vezettek be, a mezőgazdaság kollektivizálásával, államosításokkal, deportálásokkal, valamint az egypártrendszer kiépülésével. 1952-ben hatályba lépett a szocialista alkotmány, ami Székelyföldre is tartalmazott rendelkezéseket. Szinte az egész Székelyföldet lefedve hozták létre az ún. Magyar Autonóm Tartományt. Ebben a közigazgatási egységben a magyarok (székelyek) aránya 77%-os volt, a románoké pedig 20%. Marosvásárhely volt a Tartomány közigazgatási központja és a román mellett a magyar is hivatalos nyelv lett, tehát a magyar regionálisan hivatalos nyelvvé vált Magyarország egy szomszédos államában.
A Magyar Autonóm Tartomány 1952-1960 közötti határa, a mai román megyehatárokkal és etnikummal.

Természetesen erre a területre is ugyanazok a marxista alapok vonatkoztak, mint az egész országra, valamint nem sokban különbözött a többi román tartománytól sem, az „autonóm” jelző csak névleges volt, s a központi utasításokat kellett kötelezően végrehajtani, mint bárhol máshol. Mindemellett a szóban forgó közigazgatási egységben biztosított lett a magyar nyelv zavartalan használata. Ez azért fontos, mivel a Tartományon kívül élő magyar lakosok anyanyelvhasználata erős korlátozásoknak volt kitéve és vissza is szorult az évek során. Különlegesség még, hogy a Tartományban dolgozó hivatalnokok többsége magyar nemzetiségű volt, s a magyar nyelvet használták a közigazgatásban és a bíróságokon, valamint kétnyelvű feliratok szerepeltek a középületeken.
E mellett azt is meg kell említeni, hogy a Román Kommunista Párt magyar szárnyát 1953-ban kiiktatták, amivel a központi vezetésben lehetetlenné vált a magyar kisebbség jogainak védelme. Ebből levonható, hogy a diszkrimináció tekintetében a Magyar Tartományban valóban kedvezőbb helyzetbe kerültek a magyar lakosok, mint másutt.
A magyarországi 1956-os forradalmi eseményeket követően a románok elvesztették az erdélyi magyarságba vetett csekély bizalmukat és tömeges letartóztatások történtek, valamint az Autonóm Tartomány jogköreit is korlátozták. A magyar közigazgatási tisztviselőket leváltották és a magyar nyelvű oktatást is akadályozták.
A Maros Magyar Autonóm Tartomány 1960-1968 között. A korábbi Magyar Autonóm Tartomány (fekete határ) déli területeit leválasztották (szürke), s nyugati területrészekkel pótolták azt ki (világos sárga).

1960 végén kormányrendelettel módosították a Magyar Tartomány határait. Leválasztották róla Székelyföld déli csücskét (kb. a történelmi Háromszéket, a mai Kovászna megyét). Kompenzálásként viszont Székelyföldtől nyugati területeket csatoltak a Tartományhoz (kb. a mai Maros megye nyugati része). A továbbiakban az elnevezése is megváltozott, s 1968-as megszüntetéséig Maros Magyar Autonóm Tartományként vált ismertté. A határmódosítással a magyar lakosság aránya a korábbi 77,3%-ról 62%-ra esett vissza. Mellesleg a 70%-os magyar aránnyal rendelkező Háromszéket (avagy Kovásznát) Brassó Tartományhoz csatolták, amivel a magyarság aránya ott is feloldódott.
A székelyek további nyolc évig élvezhettek némi „védelmet” a Maros Magyar Tartományban, ha a közigazgatási egységen kívül élő magyarok helyzetéhez hasonlítjuk az övékét. Azonban a román vezetés felsőbb köreiben kezdett ellenszenves lenni ez a magyar „autonómia” és 1968-ban felszámolták a Magyar Tartományt. A beteges üldözési mániában szenvedő kommunista vezetés a magyarok „autonómiájában” a reakciót és a horthysta eszmék visszatérését látta. Magyarország a kommunista ideológiához és internacionalizmushoz híven egyszer sem tiltakozott a romániai intézkedések ellen.


Mindennapok a kommunista Romániában:

A tartományi szintű átrendeződések (ez után megyék) három romániai megyébe utalták a székelységet: Kovászna, Hargita és Maros. 2011-es népszámlálási adatok szerint a magyarok aránya Kovászna megyében 73,59%, Hargita megyében 84,8%, Maros megyében pedig 37,82%.
Románia a II. világháború után véghezvitte az újjáépítési munkálatokat, növelte a béreket, ami kedvezően hatott a fogyasztásra. A gépesítéssel a mezőgazdasági termelést fokozták, hogy az ország exportra termelhessen, de ezzel párhuzamosan iparosításba is kezdtek. Lényeges szempont viszont, hogy jelentős külföldi hitelekből finanszírozták a gazdasági növekedést, ami nagy terheket zúdított az államra.
Az 1980-as években Nicolae Ceauşescu, Románia elnöke és vezetője (1967-1989) elhatározta, hogy visszafizeti a nyugati hiteleket, mely tervével az átlagemberek életkörülményeire mért súlyos csapást. Az ellátási hiány miatt bevezették az élelmiszeradagolást, a „racionális fogyasztásért” és az „elhízás leküzdéséért.” Az emberektől megvont javakat az ország kiexportálta, azért, hogy a valuta értékét magasan tarthassák, amiből a hitelek kerültek visszafizetésre, valamint a nehézipart támogatták.
Meghatározták a benzin és az elektromos áram használatát, vagyis korlátozták a fogyasztói felhasználásukat, hogy az energiával is a nehézipart támogathassa az állam. A benzint metanollal helyettesítették, valamint vasárnapokra kijárási tilalmat vezettek be, amikor a buszok és taxik sem közlekedhettek. Az elektromos áram használható mennyisége szintén meg volt szabva, s aki túllépte a limitet plusz adót fizetett. Egyetlen televízió csatorna működött az országban, ami napi két órát sugárzott. A közvilágítást pedig szintén csökkentették, minden ötödik utcalámpa éghetett csupán.
A gázellátással és fűtéssel szintén spóroltak. A városok lakói gáztartályokat vagy szénkályhákat használtak, hogy melegen tartsák lakásukat. A boltoknak délután fél hatkor be kellett zárniuk, hogy ne fogyasszanak sok áramot.
Kürtőskalács sütése valahol Háromszéken, az 1980-as években. A kürtőskalács székely nemzeti étel, amit korábban ünnepnapokon készítettek fahengerre tekert kelt tésztából, amit faszén parázs felett sütöttek meg.

Az állami felügyelet, illetve ellenőrzés rendkívül kiterjedt volt a lakosság körében. A vezetés ösztönözte a besúgóhálózatokat és egyre több titkos ügynök állt állami alkalmazásban, a kutatások szerint az 1980-as években minden harmadik állampolgár besúgó volt Romániában. A lapkiadásokra cenzúrát vezettek be, amely kommunista ideológiával volt átitatva. Rengeteg állami beruházás történt, amely projectek többsége végül nem valósult meg, vagyis a pazarlás elképesztő méreteket öltött.
Mindezen elnyomás és gazdasági helyzet ösztönözte az 1987. november 15-ei brassói felkelést. A munkások sztrájkjából indult ki a megmozdulás, de a vezetés ezt gyorsan és kegyetlenül leverte. Mégis úgy tartják, hogy a brassói felkelés volt az előfutára az 1989. évi tüntetéseknek és forradalomnak, ami végül elsöpörte a kommunista diktatúrát Romániában.


A rendszerváltozástól a székely autonómia törekvésekig:

1989 végén egész Romániában az utcákra vonultak az emberek, beleértve Székelyföldet is. A lakosság a kommunista rendszer ellen lépett fel és emelte fel a szavát. A magyar lakosok azt remélték, hogy Románia politikai rendszerének alapvető megváltozásával megszűnik az etnikai háttérbe szoríttatásuk, s reprezentatívabbá válik a köz- és állami szféra, a kisebbségi jogok érvényre jutnak, ami utóbbi például az oktatás nyelvének megváltozását jelentené a magyar többségű területeken. Mindezen célokat az 1989. december 25-én megalakult Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) karolta fel és emelte a romániai politika szintjére.
A magyar törekvések és igények hirtelen megjelenése egyfajta bizalmatlanságot, sőt félelmet keltettek a román lakosság körében. Ugyanakkor a magyarokat hasonló érzés kerítette hatalmába, akik gyanakvással tekintettek a románokra, s a régi sérelmek kivetülése jelentkezett körükben, amely érzések a kaotikus állapotokban gyakran atrocitásokkal párosultak. Az erőszaknál kevésbé súlyos, bár igen méltánytalan cselekményekre is akadtak példák, mint az elbocsátások azon okból, mivel az illető magyar nemzetiségű volt.
1990 tavaszán, Marosvásárhelyen a magyar és román tüntetések összecsapásba torkollottak (Fekete március). Többek polgárháborút kezdtek kiabálni, ám szerencsére idáig nem fajult el a helyzet és hamarosan helyre állt a közrend, de az etnikai ellentétek továbbra is megmaradtak. Idővel az etnikai konfliktusok pacifikálódtak és az erőszakos cselekmények békés tüntetésekké fejlődtek. Ezek a békés „összecsapások” a politika és a média szféráiba helyeződtek át. A magyar törekvéseket azonban gyakran ma is románellenességgel és revizionalizmussal bélyegzik meg.
A románság fenyegetettség érzete épp abból következett, hogy „túlnacionalizáltak” voltak, aminek alapja a XIX. századi nemzetépítésre, majd az I. világháborúra, sőt a kommunista éra alatti román nacionalizálás folyamataira vezethető vissza. Ebből adódóan a románság nem fogadta el, hogy a magyar lakosság képtelen azonosulni azokkal az értékekkel és érzésekkel, amelyekkel ők igen, s a magyarok magatartását szeparatistának és agresszívnek minősítették. A magyarság más identitással rendelkezik és a sok évtizedes sérelmeire próbált megoldásokat találni, amit látszólag a románok többsége nem értett meg vagy egyszerűen elutasított.


Etnikai összecsapás Marosvásárhelyen 1990. március 20-án (Fekete március).

Románia poszt-kommunista politikai rendszerének alapja a francia alkotmány lett, amely alapján 1990-től fél-elnöki rendszer jött létre az országban.
A román Parlament kétkamarás, s mind a Szenátust, mind a Képviselőházat közvetlenül választják. A Szenátusba a megyék és Bukarest képviselői kerülnek, illetve ez a Ház képviseli a területi közigazgatási egységeket, míg a Képviselőház Románia állampolgárait.
Az 1990. májusi parlamenti választások utáni román kormány átvette a Romániában uralkodó közhangulatot és negatívan állt a magyar törekvésekhez. A Parlamentben felvetették a Székelyföldön elkövetett atrocitások megtorlását, valamint a székely ügy határozott lezárását.
Az 1989-1990-es rendszerváltással megszűnt a nemzetpolitikákat elnyomó kényszer, s a kisebbségi jogok védelmezése előtérbe kerülhetett. A magyar állam és az Antall-kormány kiemelt figyelmet szentelt az erdélyi magyarság ügyének. Románia új alkotmánya nem biztosított a magyarok kisebbségi jogait, s egyszerűen a román nép egységét hirdette ki és az anyanyelvhasználatot továbbra sem kívánta biztosítani az etnikumoknak.
A román kisebbségi politika, ill. annak hiánya miatt egyre mélyültek az ellentétek Magyarország és Románia között. Budapest aktív külpolitikai fellépése szokatlan volt és ez még nagyobb bizalmatlanságot váltott ki a romániai magyarsággal szemben. Bukarest ezért egyre eltökéltebb lett abban, hogy a kisebbségi jogoknak továbbra se engedjen.
A két ország közötti feszültség növekedését az Európai Közösség aggodalommal kísérte figyelemmel. a nyugat-európai államok úgy gyakoroltak „nyomást” a felekre, hogy nyugati integrációjuk (ti. az Európai Unió és a NATO felé) feltételeként alapszerződés megkötését szabták ki.
Mivel Magyarország és Románia elsődleges célja egyaránt a nyugati integráció volt, próbáltak eleget tenni a feltételnek és megalkotni az alapszerződésüket. Ez a folyamat azonban elhúzódott és csak 1995 márciusában írták alá a dokumentumot. A szerződésben garantálták a romániai magyar kisebbség politikai és kulturális (nyelvi) jogait, továbbá kimondták a határok sérthetetlenségét, amivel Magyarország lemondott minden, Romániával szembeni területi követeléséről.

1996-ban a romániai választásokon a legtöbb szavazatot szerzett párt (Romániai Demokratikus Konvenció) koalícióra lépett három másik párttal, köztük az RMDSZ-szel. A pártszövetséggel a magyarság képviselői kormánypozíciókhoz juthattak és a román-magyar viszony lassan konszolidálódni kezdett. Az RMDSZ a 2000-ben megválasztott szociáldemokrata kormányt is támogatta a háttérből.
A kisebbségi nyelvek használatának jogát fokozatosan foglalták a törvényekbe. 2002-ben jogszabályt fogadtak el arról, hogy ahol a kisebbségi arány 20% feletti, a közigazgatásban használható az etnikum nyelve is, s a hivatalos dokumentumok románul és a helyi nyelv szerint kerülnek megszövegezésre. Ezt követően a helyiségnevek, intézmények nevei és hirdetmények is kétnyelvűekké váltak a 20% feletti etnikai területeken.
Románia 2007-ben vált az Európai Unió tagjává. A jogharmonizáció mellett a székelységet a kisebbségi jogok tiszteletben tartása érinti leginkább. Bukarest elismerte ezen jogok védelmét, a gyakorlatba viszont nem sikerült átültetnie napjainkig sem.

A székely autonómia gondolata:

A 2000-es évek elején felerősödtek az évtizedekig elnyomott székely autonómiatörekvések. 2003 októberében létrehozták a Székely Nemzeti Tanácsot, amely szervezet felkarolta az autonómia ügyét. A 2006 nyarán Gyergyóditrón tartott nemzetgyűlésükön megfogalmazták a székelység igényeit. Ez alapján önkormányzatiságot követelnek Székelyföld számára, demokratikus berendezkedéssel, vallásszabadsággal, valamint a helyi adók 90%-ának saját felhasználását kívánják. A Tanács felszólította Bukarestet, hogy érvényesítse az európai értékrendet az országban, valamint felkérte a mindenkori magyar kormányt, hogy védelmezze a székelyek törekvéseit.
2006 októberében Székelyföldön egy nem hivatalos népszavazást tartottak az autonómia kérdéséről: a szavazatra jogosultak 52,98%-a vett részt és 99,31%-uk szavazott az autonómia mellett.
2004-ben a Nemzeti Tanács elfogadta a székelyek nemzeti zászlaját, amit az egyetlen székely nemzetiségű erdélyi fejedelem, Székely Mózes (1603) zászlaja alapján készítettek. A kék alapon arany csík az eredeti zászlóban is szerepelt, de az arany Nap és ezüst Hold helyén Székely Mózes neve volt feltűntetve. A jelen változaton a nyolcágú Nap a nyolc székely széket szimbolizálja (Maros, Udvarhely, Gyergyó, Csík, Miklósvár-Bardóc, Sepsi, Kézdi, Orba), míg a dagadó Hold a székely hit, a remény és a bizakodás jelképe. Ezek a szimbólumok a Monarchiabeli Erdély zászlajában is fellelhetők voltak.
2009 őszén a Nemzeti Tanács szervezésében önkormányzati gyűlést tartottak Székelyudvarhelyen. Ekkor fogadták el Székelyföld Autonómia Statútumát, valamint Székelyföld hivatalos jelképeit: a székelyzászlót, a címert és a Székely Himnuszt. Valamint meghatározták Székelyföld etnikai határait, amely területrész autonómiáját követelik.



A Székelyzászló-ügy:

A székelység és Székelyföld a közelmúltban a hírhedt Székelyzászló-üggyel hívta fel magára a nemzetközi figyelmet. 2012-2013 fordulóján, Székelyföldön fellobogtak a székelyzászlók. 2012 végén előbb Kovászna megyében titulálták törvénytelen jelképnek a zászlót, majd 2013 februárjában Băsescu román elnök célzott rá, hogy törvénybe ütköző jelképről van szó.
A román vezetés pánikhoz közeli hangulatba került és a székelyzászló kitűzését jogsértő cselekménynek bélyegezte. Az eset nemzetközi érdeklődésre talált, hiszen egy nemzeti kisebbség jelképét bélyegezték illegálisnak. Ez pedig a romániai kisebbségek jogainak védelmét kérdőjelezi meg, ami az Európai Unió egyik alapértéke.
2013. március 10-én, az ún. Székely Szabadság Napján világszerte tüntetések zajlottak Székelyföld autonómiája mellett. Európában több nagyvárosban voltak szolidaritási tüntetések , többek között Bécsben, Brüsszelben, Budapesten, Helsinkiben, Londonban, Stockholmban, Hágában, Münchenben és Zürichben. Igazán nagy létszámú tüntetés nem volt jellemző, Budapesten voltak a legtöbben, ott is kb. 1000 főre volt tehető a megjelentek száma.
Továbbá több amerikai nagyvárosban is megmozdultak a helyi magyarok, Magyarországon még Szolnokon, Keszthelyen és Sárospatakon demonstráltak a szimpatizánsok.


A Székely Szabadság Napján tüntetők Marosvásárhelyen, 2013. március 10-én.

Céljaik érdekében az SZNT és az MPP aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy petíciójukkal a román kormány előtt bemutathassák törekvésüket. 2013 áprilisában a 40.000 aláírást tartalmazó petíciót elküldték a kormánynak, de válasz nem érkezett rá.
Székelyföld autonómiájának az ügye továbbra is napirendi ponton van és minden bizonnyal még évekig így marad. Székelyföld önrendelkezése súlyosan veszélyeztetné Románia nemzetállamiságába vetett hitét és területi egységén ejtene csorbát.
Amennyiben Székelyföld megkapná önrendelkezését vajon milyen mértékű autonómiára tartana igényt? Az autonómián túl a függetlenségig is elmennének a székelyek? Mennyire lehet életképes egy független Székelyföld, vajon milyen viszont ápolna az anyaországi magyarokkal és Romániával szemben?
Olyan kérdések ezek, amelyekre csak az adott időben nyerhetünk válaszokat, s nem most. Addig csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk, de annyi mégis bizonyos, hogy a székely ügy egyre nagyobb nyilvánosságot nyer, és továbbra is meghatározó témája marad a román-magyar kapcsolatoknak.


Vörös és fekete kétsávos székely zászló / Hadi lobogó / A színeknek van további jelentése is, hiszen a vörös az erő és a vér, fekete a föld és a gyász, és ezek voltak korábban a csatába vonuló székelyek harci színei. A népviselet és a székelyhímzések színe is ez.


A székely kultúra

Krónikáink és a székely néphagyomány szerint a székelyek Attila hun népének Csaba királyfi vezetésével a Kárpát-medencébe - a mezőségi Csigle-mezőre - visszatért utódai. A székelyek mindig "magyarok" voltak, nyelvük a legősibb magyar nyelv jellegeit őrzi; az ősi magyar írás a "székely rovásírásban" náluk maradt meg legtovább. Társadalmi berendezkedésük - a földközösség, a zárt katonai szervezet (főnemesek, lófők és gyalogok), a székely kiváltságok, a nemzetségek szerinti birtoklás és a székekre, nemekre való tagozódás - sokáig megmaradt.


A székely népviselet:

Mint minden népcsoportnak a székely népnek is megvan a rá jellemző viselete. A székely viselet különlegessége a háziszőttes anyagok nagyobb szerepében nyilvánult meg. A székely népviseletnek alapanyaga hagyományos kézi megmunkálással házilag készült, házi szőttes gyapjú, kender, len és ugyancsak házilag tenyésztett juhbőr, amit szintén maguk szabtak és varrtak. A székely népviseletek az 1940-es évekig helyenként jelezték viselőjük családi állapotát vagy felekezetét is: Háromszéken például a nőszövetségek a leányoknak fehér kötényes és lájbis, az asszonyoknak fekete kötényes és réklis együtteseket készíttettek. Elsősorban az etnikai és helyi identitást hangsúlyozták velük, és azokban a falvakban, ahol több felekezet is volt, az ahhoz való tartozást is, mint Szentivánlaborfalván, ahol külön szőttest készíttettek az unitáriusok s másfélét a reformátusok.
A székely női viselet ingből, rávett bő- vagy selyemmellényből, bő rokolyából és előtte kötényből, télen zekéből vagy bundából, csizmából és fejrevalóból állt. A székely női viselet legfőbb darabja a kétrészes felsőruha, a rokolya és a mellény. A rokolya derékban korcba szedett, alján keskeny vagy szélesebb bársony szegő. A karcsú, rövid mellény egyaránt készülhet a rokolya csíkos anyagából vagy egyszínű bolti kelméből, zsinórozva, vagy gyöngyökkel díszítve.
A kötényeket írt virágmintával hímezik. A székely női viselethez csizma tartozik. Az egyes viseletdarabok az életkor mellett bizonyos állapotot is jelöltek: a párta a leányságot, a főkötő és a fejkendő a férjes asszonyt, illetve gyermekes asszonyt, a jegykendők, pántlikák a vőlegénységet.
A férfiak viselete ingből, mellényből, harisnyából, zekéből, kalapból és, csizmából állt. A hatalom képviselői beavatkozásaikkal a székely férfiak viseletét a katonai szolgálatnak megfelelően módosították. Ugyanakkor a Ferfi szekelyruhaférfi ruhatár nem igényli a halmozást, egyedül a váltóruhát kívánja meg. A féri inge len vagy kendervászonból készült. Nadrágja, amit harisnyának mondanak, ványolt nyersfehér gyapjúszövet. Erre került a zsinórozás (rendi tartozás szerint piros, fekete), vagy a vitézkötés. Télen durva posztóból készült zekét hordtak, melyeket szintén zsinóroztak A székely férfi népviselet legközismertebb ruhadarabja a szorosan testhez álló, fehér posztónadrág, a székely harisnya, melynek csak zsinórzata változik vidékenként, vagy éppen falunként. A harisnyához zsinórszegésű, félkemény szárú fekete csizma illik és sima kézelős, csukott gallérú fehér vászon- vagy gyolcsing.
Az általánosan hordott lábbeli a csizma volt. A nemesek karmazsinból készült magas szárú csizmát hordtak, a parasztok, jobbágyok durva bőrből, primitív technikával előállított bocskort.




A székely népdal, népzene:

Székelyföld a Kárpát-medence egyik legarchaikusabb területe néprajzi szempontból. Népdalait, valamint népzenéjét a tiszta vagy erősen pentaton, gazdagon díszített régi stílus jellemzi. Balladák, siratók, illetve az Alföldről beszivárgott betyár- és rabénekek is nagy számban fordultak elő ezen a területen. Bartók Béla, Kodály Zoltán és Lajtha László csíki gyűjtései fontos mérföldkövei voltak a magyar népdal- és népzene kutatásnak. A székelység, főleg Csík – és a Vikár Béla által felkutatott – Udvarhely képviselte hosszú ideig a magyar zenei hagyomány leggazdagabb és legrégiesebb fokát.
A gyimesi csángók ősei a 17–18. században a csíki székely és a moldvai magyar falvakból vándoroltak ki a Tatros folyó völgyébe. A gyimesiek a székely paraszti műveltség archaikus vonásait őrizték meg népi kultúrájuk zárt helyzetéből adódóan. A siratók, szó-dó pentaton dalok nagy száma mellett négyfokú dalok sokasága is megtalálható.
A Bukovinába települt székelység – szívóssága és származásukhoz való ragaszkodása révén – a történeti magyar énekkincsből sokat megőrzött. Gazdag siratóhagyományuk mellett a pentaton dalok is nagy számban fellelhetőek. Kodály Zoltán szavaival élve: „a bukovinai népdalkincs a magyar népdalkincs esszenciája”.
Számos zeneszerzőnk, énekesünk és zenei együttesünk merített a gazdag székely néphagyományokból. Székely népdalokra épül Kodály Zoltán 1932. április 24.-én Budapesten, a Magyar Állami Operaházban bemutatott egyfelvonásos daljátéka, a Székelyfonó, mely a zeneszerző második színpadi műve volt, és tulajdonképpen egy hatalmas népdalfüzér.
A könnyűzenei alkotók közül is sokan felhasználnak székely vagy csángó népzenei elemeket, kezdve az Illés-együttestől a Balkan Fanatikon át Sebestyén Mártáig. Utóbbi három gyimesi csángó dalfeldolgozást is énekelt a Deep Foresttel együtt, a legismertebb a Márta dala azaz a Marta's Song.


A székely népművészet

A fazekas- és díszítőművészetben egyes tájak különösen gazdag formavilágot alakítottak ki, mint a „tipikusan székely” és összetéveszthetetlen csíkdánfalvi fekete kerámia, vagy a korondi kerámiaedény készítés és -festés. Ugyanakkor a székely fafaragás teljesedik ki a kopjafákban, illetve a székelykapukban, illetve a bútorkészítés a faragott vagy festett bútorokban. Forma- és motívumviláguk jelentést hordoz, önarcképe, lelki és érzelmi világuk tükrei.
A székely népművészet a hímzések, szőttesek és varrottasok útján is kihangsúlyozza az egyéni forma- és motívumvilágot. Kender és pamut-, nem egyszer egészen vékony pamutvászonra varrták őket pamutfonallal, selyemmel csak kivételesen. A hímzőfonal színe piros és kék, ritkábban a kettő együtt. Az öltéstechnika általában szálán-varrott, csupán kevés keresztszem lazítja. Az hímzések között vannak tisztán mértani mintájúak és mértani formájú növényi minták, virágtövek. A hímzések egészét tekintve szembeötlik az aprólékos kidolgozás (kiváltképp a csíki példányokon), a levegős, ritkás rajz, a jól áttekinthető szerkezet. Jól tagolt, bizonyos gazdaságossággal megszabott mezőket hímeznek, a zsúfolásnak nyoma sincs. A székely hímzéseken a varrók a minta tisztaságára, rajzosságára törekedtek, így a székely hímzések egyszerűek, de mintakincsük igen változatos. Általában széles középhímet varrtak, amit két oldalról sima vagy szaggatott vonalsor zár le; a szerény peremdísz, melynek formája mindig független a középhímtől, ehhez tapad közvetlenül.


Tudomány

Kiemelkedő székely tudósok Apáczai Csere János filozófiai és pedagógiai író, teológus, a hazai művelődés, tudományosság és nevelésügy úttörője, a Magyar Encyclopaedia megalkotója és megjelentetője, aki közt szolgáló tevékenységében harmóniát teremtett erdélyi, magyar, európai és egyetemes emberi értékek között és Kőrösi Csoma Sándor, aki utazó, nyelvtudós, könyvtáros, a tibetológia megalapítója és a tibeti–angol szótár megalkotója volt.
Marosvásárhelyen született Vályi Gyula matematikus, feltaláló, az MTA tagja.
Marosvásárhelyt a Bolyaiak városának is nevezik, ugyanis itt töltötte élete nagy részét Bolyai Farkas és fia, Bolyai János, akit a legnagyobb magyar matematikusnak tartanak. Mindketten a marosvásárhelyi református temetőben vannak eltemetve.
Napjaink egyik világhírű székely tudósa a csíkkarcfalvi születésű, az Amerikai Egyesült Államokban élő Barabási Albert László fizikus és hálózatkutató, akinek szakterülete a hálózatelmélet. 2003 óta az Amerikai Fizikai Társaság, 2004 óta a Magyar Tudományos Akadémia, 2007 óta pedig az Academia Europaea tagja.


A székely-magyar rovásírás

Ezt az írást a magyarok több csoportja használta, s mindennapi használatra alkalmas betűírásként a székelyek őrizték meg.
Az államalapítás után Magyarország első keresztény királya, Szent István elrendelte a latin ábécé örökbefogadását. A rovásírás az ország távoli, erdélyi részeiben használatban maradt a székelyek által, a késő 1850-es évig, illetve napjainkban újra terjed. Alapvetően alfabetikus írás, jellemzője, hogy minden hangra külön jelet alkalmaz, de vannak szó-, szótag- és mondatjelei is. Bizonyos tekintetben alkalmasabb a magyar nyelv fonémáinak lejegyzésére: a latinra épülő magyar írás kétjegyű és segédjeles betűi (például cs, gy, ly, sz, é, ő stb.) a rovásírásban egyetlen, önálló jegyként jelennek meg.
A székely írás nem azonos sem a nagyszentmiklósi kincsen is látható, az írástörténeti szakirodalom egy részében „tiszai írás” néven tárgyalt kárpát-medencei rovásírással, sem a kazáriai rovásírással.


Az alábbi táblázatban lévő betűk a balról jobbra (BJ) haladó írásnak megfelelőek.

Köszönöm, hogy olvastátok.

Harcolj okosan!
Bölcsen oszd be a sebzése😛 akkor vagy hatékony, ha a parancsban szereplő csaták közül a magas prioritásút választod és ott is csak akkor harcolj, ha a falállás 52% vagy azalatt van.
Ha a magas prioritású csaták túl vannak ütve, és túltöltődik a wellnessed, akkor keress egy alacsonyabb prioritásút, ahol a falállás 52%, vagy az alatt van és ott harcolj.
Ha teheted, üss a hadügyi közlöny szerint: http://www.erepublik.com/en/newspaper/hadugyi-kozlony-177586/1