[Novella]Csíki Sör IV

Day 2,662, 13:21 Published in Hungary Hungary by Scytha 2.0

Csíki Sör című novella negyedik, befejező része, a többi rész itt:
I. Rész -- II. Rész -- III. Rész -- IV. Rész
Köszönöm mindenkinek, aki kommentelt az előző cikkeimhez, teljesítettem az újságírós küldetéseket, úgyhogy ígérem nem spamelek velük többet! Folytatás pedig akkor lesz, ha úgy látom van rá igény, tehát érkezik ÖSSZESEN 50 vote/komment/támogatás!
...Hamarosan azt vettük észre, hogy oláhok vannak mindenütt, csak az volt a miénk, amit elég erősen markoltunk, de nem is a túlerő aggasztott minket, hanem a kevés lőszer. A faházak néhány perc múlva ementáli sajtnak tűntek, és igazából azt sem lehetett tudni, ki lőtt, és honnan, úgy összegabajodtunk az ellenséggel. Az egyik például olyan közel ugrott fel előttem, hogy mikor ráfogtam volna a PKM csövét, az bizony elakadt az oldalában, úgyhogy a bakancsom talpával kínáltam meg ólom helyett, aztán rávágtam egyet a puskatussal is, hogy biztos ne keljen fel egyhamar!
A GÁT-os tüzérek is derekasan harcoltak, próbáltak közel húzódni egymáshoz, hogy legalább azt tudják, ki barát és ki ellenség, de a helybéli Székelyek kűzdöttek a legádázabbul: ha már kifogytak a lőszerből, a sörösüvegeket vágták a deszantosokhoz, és ha az sem használt, előkerültek a bicskák is, hogy meglegyen a talpborotválás. Az utolsó töltényeimmel egy újabb rohamozó szakaszt késztettem lassításra, de már én sem tudtam mit kitalálni, és az oláhok sem akartak elfogyni, hát az ő fegyvereiket kezdtem felkapkodni a földről, és azokkal pörköltem oda.
"Minek jöttök olyan nagyon?! Csak türelem, mindenkire sort kerítek, csak várjátok meg, ameddig szerzek egy kis lőszert!" Kiáltottam nekik, gondoltam úgy sem értik, de a mieink igen, és az egyik Székely lány (mert hogy velünk harcoltak ők is!) hogy egy kis időt nyerjen nekem, kiugrott az útra, felhúzta a felsőjét, és a szép Magyar Meredező Mellek látványától a közelben lévő szőröstalpúak úgy megdermedtek, hogy szinte már csak le kellett őket pöckölni a hegyoldalról!
Mert hogy a mieink azért tudták a sorrendet: előbb a Haza, aztán a Sör, és ha már mindkettő rendben van, csak utána jönnek a Csöcsök! Utóbbival védeni az előzőeket viszont számomra is igen eredeti ötletnek tűnt, és éltem is az alkalommal, hogy míg az oláhok a felnőtt tartalmakon csorgatták a nyálukat, én összekapartam néhány tárat, és gyönyörűen elkaszáltam mindet. Ez után már nem is próbálkoztak egy darabig, túl tudták magukat tenni a rajtaütésen, a légvédelmünk okozta veszteségeken, de az asszonyaink szépsége már nekik is sok volt, az a néhány katona, aki még állva maradt, hanyatt-homlok menekült, szerintem hogy otthon saját maguknak borotválják le inkább a talpukat.
Sajnos a mieink közül is sokan elestek az ütközet után, de most már nem tántoríthatta el őket semmi, hogy folytassák, amit elkezdtek: a tüzérek újra lőni kezdték a várost, és a híradósunk is hasznossá tette magát. Néhány perc múlva sikerült elérnünk Ge'zengu'zt, aki a sörgyárnál harcolt, és a rövid beszámoló alapján hasonló, ha nem még rosszabb támadásoknak volt kitéve. A harckocsiját már órákkal korábban kilőtték, és már ő is túl volt a harctéri guberáláson, hogy bármi használhatót a románok ellen fordíthasson.
"Ezek nagyon akarják a sörünket!" Hallottuk recsegve a rádión át. "A Heineken nem kellett nekik, de a Csíkiből meg nem kapnak! Beszorítottak minket a gyárudvarba..." Itt aztán újra megszakadt a vonal, és már a legrosszabbra számítottam, de lenézve a hegyoldalból, láttam, hogy valaki egy vörös lángú jelzőrakétát lőtt fel pont azon a helyen, ahol Ge'zengu'zt és a Székelyeket sejtettük. Akkor a GÁT-osokhoz fordultam megint.
"El tudtok lőni addig a jelzőrakétáig?" Kérdeztem az egyik veteránt, mire kihúzta magát, és hunyorogva méregette a távolságot.
"Éppenséggel el, de elég rossz hatásfokkal... Nehéz célozni ezekkel a régi lövegekkel, tíz lövésből ha egy találna."
"No én meg azt akarom, hogy ne találjon egy sem! Csak lőjétek szépen körbe, de olyan közel hozzá, amennyire csak lehet!" A GÁT-os a homlokát vakargatta, de hamar megértette mit akarok, és kiadta a tűzparancsot, én meg csak figyeltem, hogy lövik szét a gyár felénk eső, Heinekenes részét, s alig vártam, hogy lássam a románokat beléfulladni. Nem sajnáltam én tőlük, csak nem akartam, hogy egy kicsit is jól essen nekik!
A harmadik sortűz után a támadásuk elakadt, az ötödik után pedig már futottak is, szerencsénkre, mert az ágyúink addigra úgy felforrósodtak megint, hogy egy időre újabb pihenőt kellett elrendelni a személyzetnek. Ge'zengu'z jelentkezett be közben, helyreállt a rádiókapcsolat, és bátorítottuk egymást egy kicsit.
"No és mi lett volna, ha nem a Heinekenes tartályokat találjátok el?" Kérdezte Ge'zengu'z egy idő után, mire őszintén válaszoltam:
"Akkor már biztosan nem ihattak volna belőle, s inkább vesszen kárba, mint pocsékba!"
Rovásírással:


Ezzel ez a sorozat be is fejeződött, de ha jön a cikkre 50 vote/komment/támogatás, akkor folytatódik Csíksomlyó felszabadításával!