[ICS] A magyar külpolitikáról és stratégiáról

Day 2,491, 15:43 Published in Hungary Slovakia by Istencsaszar

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

Mai cikkem megírásának ötlete akkor merült fel bennem, amikor végre hivatalossá vált az olasz olaj bérlése.

A dolog háttere mindösszesen annyi, hogy az ukrán kérdés rendezését követően olasz NE-t adott be az elnökünk, amit a kongresszusunk el is fogadott. Előre meghatározottan az olaj bónuszt céloztuk meg, amelyik a határainktól kettő régióra található, Marche területén. Még a szavazás alatt megkezdődtek a tárgyalások a két fél között, aminek a végeredménye a - szerintem - rendkívül előnyös és jó szerződés lett a két állam között. De a részletekbe nem mennék bele, hiszen nem az én reszortom. Meghagyom azt a külügyi csapat tagjainak, hiszen maga a megállapodás az ő érdemük.

A cikkem fő témája azonban nem ez, vagyis nem kimondottan ez.

Kezdjük onnan, hogy régebben sajnos sok-sok elnök volt, aki nem tudta átérezni azt, hogy valamilyen folytonosságot kellene képviselni az egyes hónapokon átívelően. Sokan sajnos csak a saját ciklusukat látták és azon belül akarták megváltani a világot, ami sajnos legtöbbször értelmetlen hadjáratokban vagy fölösleges rizikózásban merült ki. Részben ez volt a külügy hibája is. Bár relatíve kevés ember, egy szűk kör az, aki folyamatosan intézi a külpolitikát, nyilvánvalóan sokszor alárendelődnek az egyes elnökök egyéni ambícióinak, ami helyenként ellentétes az előző vagy a következő vezető elképzeléseivel. Ez pedig egyértelműen oda vezethetett, hogy nem volt koncepció a külügyben.

Ezek azonban az utóbbi néhány hónapban megváltoztak. Elindultak ciklusokon átívelő folyamatok, mégpedig jól megtervezett folyamatok, amik végső soron az ország érdekét szolgálják/szolgálhatják. Hosszú hónapok csapkodó katonai és külügyi akciói után tudatos építkezés kezdődött el.

Ez először az ukrán területek és bónuszok visszaszerzésében csúcsosodott ki. Meg kell jegyeznem, hogy azok a folyamatok is korábban elindultak már. Ezt követően sor került a keleti helyzet rendezésére, egy, a románokkal kötött megállapodás képében, ami szerintem mindkét fél számára nagyjából megnyugtatóan rendezi a helyzetet. Ha nagyon kukacoskodni szeretnénk, akkor azt mondhatjuk, hogy inkább mi jöttünk ki jól belőle, hiszen mi az összes, számunkra bónuszt jelentő területet megszereztük Ukrajnából, míg ők lemondtak a salétromról, a homokról és a mészkőről is, a halért, illetve a vasért cserébe. Ez utóbbi kettőt ráadásul olyan régiókból kapták meg, ami nekünk semmiféle pluszt nem jelentett volna, azon az 50 huf adóbevételen kívül.

A keleti helyzet egyetlen veszélyeztetett pontja Taurida. A törökökkel már sor került egy incidensre, amikor is NE-t adtak be ránk, ami miatt, megelőzendő a háborút, elvágtuk magunkat egy stratégiai visszavonulással. A terület és a salétrom bónusz visszafoglalása után csendes a helyzet, de azért jobb, ha észben tartjuk, hogy ott bármikor kaphatunk török NE-t. Nem kizárt, hogy érzik ők is a világrend változásának szelét és ezért nem erőltetik túlzottan a támadást, vagy egyszerűen csak ráébredtek, hogy mindkét félnek jobb ez így. Nyilvánvalóan írásos NAP-ot nem köthetnek, hiszen azzal leírnák magukat a szövetségeseik előtt, hogy cserbenhagyták az ukránokat.

A keleti bónuszok még biztosabb megtartását csak egy ukrán megegyezés segítené, de erre jelenleg 0 esélyt látok. Nagyjából 2 régiót tudnánk nekik adni úgy, hogy ne veszítsünk bónuszt, ami nekik elfogadhatatlan. Nekünk pedig a bónusz feladás az, így érdemi párbeszéd kialakulására nem sok esély van.

Miután többé-kevésbé stabilnak mondható az ukrán és a szlovák bónusz(ok) helyzete, nyugodtan fordulhatott a vezetés a nyugati végek felé, ahol némileg átrendeződtek a regionális erőviszonyok. Olaszországból ugyanis több sikeres RW -t követően kiűzésre került Chile, aki addig komoly fenyegetést jelentett mindenkire nézve és emiatt dominálta is a régiót hosszú időn keresztül. Továbbá a horvát-szlovén háborút követően a horvátok elzárták a szlovének útját Észak-Olaszországba, ami által kvázi hatalmi vákum keletkezett, lévén, hogy még ezeket megelőzően a szerbek is pozíciókat vesztettek a térségben. Számunkra ekkor merült fel annak a lehetősége, hogy esetleg megszerezhetnénk az olaj bónuszt és benyomulhatnánk a légüres térbe.

Az, hogy tárgyalásos úton biztosítjuk a bónuszt, még stabilabbá teszi a gyarapodást, hiszen nem kell megszállni egész Olaszországot, újabb veszélyes szomszédokkal gyarapítva magunkat, illetve nem kell erős ellenállásra számítani a helyi lakosoktól, akik azért, ha nekiállnak komolyabban CO-zni, akkor tudnak problémákat okozni, ahogy azt láthattuk több szlovén, illetve szerb RW-ben is korábban.

Jelenleg úgy vélem, hogy elértük lehetőségeink csúcsát. Innentől kezdve a bónuszok terén nincs elérhető, megszerezhető és könnyedén tartható nyersanyag. A gumi ugyan két helyen is található a közelünkben: Aquitaine és Abkhazia régiókban (előbbi eredetileg francia, jelenleg lengyel, míg utóbbi eredetileg grúz, jelenleg török), de mindkettő esetben többet ér az éppen birtokló országgal való békesség fenntartása, mint a bónusz esetleges megszerzése. Ezek ráadásul olyan helyeken találhatóak, amik a későbbiekben szinte ellehetetlenítenék a megtartást.

Légicsapással természetesen lehetne gumit (vagy további házbónuszokat) szerezni, de véleményem szerint ezzel csak a többi, meglévő nyersanyag megtartását veszélyeztetnénk.

Ukrajna esetében ez rendkívül jelentős veszély, ugyanis ha kiszorulnánk onnan, akár csak egy rövid időre is, egyáltalán nem kizárt, hogy valaki (románok, bolgárok, oroszok) benyomuljanak a helyünkre, lehetetlenné téve, de legalábbis megnehezítve a területek visszavételét. Ausztriában ismét csak fennáll a veszélye, hogy vereségünk esetén a horvátok beállnak az utunkba és önszántukból nyilván ők sem fogják feladni a régiókat, márpedig az ellenük való háború is további veszélyeket rejt magában. Véleményem szerint országunknak elemi érdeke a balkáni, kollektív NAP fenntartása is, mind stratégiai, mind diplomáciai szempontból.

Az egyetlen még talán reálisnak és stabilnak nevezhető kitörési pont a svájci fa. Romandie régióban található és el kell hozzá törölni egész Svájcot. Jelenleg még nem éri meg véleményem szerint egy házbónuszért további RW felületet és további háborút bevállalni, de nem tudhatjuk, miként értékelődik fel a házipar a jelenlegi szabályváltozások tükrében.

Összegezve, bármennyire is unalmasan hangzik, most mindenképpen azt javasolnám a kormánynak, hogy a háborúkat hanyagolja és ne kockáztassuk a már elért eredményeket, mert - némi képzavarral élve - ha túlfeszítjük a húrt, könnyedén összeomolhat a kártyavár!

Van és lesz is elég RW felületünk ahhoz, hogy akár az ellenségeink által indított vagy akár a kormány szervezésében megvalósuló felkelés biztosítsa nekünk a kellő számú, szinte folyamatos TP lehetőséget, ugyanakkor marad is elegendő sebzésünk arra, hogy barátainknak, szövetségeseinknek segítsünk a kritikus csatákban. Nagyobb volumenű küldetés sem várható az elkövetkezendő egy-két-három hétben, ami szükségessé tenné egy NE-s csata meglétét.

A külpolitikában szintén nagyon fontos a megkezdett folyamatok továbbvitele. Szerintem a jelenlegi irány jó és öröm látni azt, hogy az előző szövetségi-átalakulástól eltérően jelenleg alakító tényezői vagyunk a nemzetközi politikának, nem pedig az árral sodródó, külső elemei.

Magyarul, ha megtartjuk a jelenlegi, taktikus játékvezetést és jó diplomáciát, akkor a most regisztráló kezdő játékosok már egy nagyhatalmi státuszához felnövő Magyarországon fogják mindennapjaikat eltölteni.

Maradok tisztelettel:
ICS

ui.: tudom, hogy megígértem Kisboroknak, hogy lesznek képek, ha megtudom hogy kell, de sajnos ezen a késői órán már nem volt kedvem szórakozni velük. Talán holnap updatelem majd egy-két térképpen, hogy a vizuálisabb típusoknak is élvezetes legyen. 🙂