Join the new world

Életünk és feltámadásunk

Előző cikkem témája a bemutatkozás és a miért volt.

Most az országunk szövetségi helyzete kerül sorra.

Kiderül, van lehetőségünk, esélyünk sorsunk jobbra fordítására!
Nem nagy, nem könnyű, sokat kell dolgoznunk érte, de ha nem tesszük meg a tőlünk telhetőt sem, akkor esélyünk sincsen.


Szövetségünkben Lengyelország sikeres tud lenni, országokat hódít meg, Szerbia is, Bulgária is, Makedonia is, de még a nálunk kisebb Szlovénia is. Ugyanezen a kontinensen, ugyanebben a szövetségben.

Magyarország viszont nem tud ugyanilyen környezetben sikeres lenni, lassan saját magát sem lesz képes megvédeni.

Miért?

Mert ők náluk gyengébb országokból akarnak bónuszokat gyűjteni, s ezt is teszik, míg Magyarország nála erősebbekkel szeret izmoskodni, reménytelen háborúkba öljük erőforrásainkat.

Az idő jelenleg nem Magyarországnak dolgozik. Ha tovább nő a különbség Románia és Magyarország között, akkor nemcsak az ő meghódításuk marad továbbra is utópia, hanem már az állóháborúhoz sem leszünk elég erősek, azaz országunk általában részben megszállt lesz.

A múltban ilyen helyzet bébibummhoz vezetett, jött az index generáció, de ez többé nem várható. Ez már nem új játék. A játék konkurencia is megnőtt. Sokan akik még itt játszanak is kevesebb időt fordítanak erre a játékra. Egyre kevesebbeket hoz már lázba a 2417-ik magyar-román csata.

Magyarország fordított stratégiát követ, az apró szomszédait tartja a legértékesebb szövetségeseinek és a vele körülbelül hasonló erős, vagy éppen nála erősebb szomszédait akarja legyőzni, ráadásul egyedül. Szerbia, Bulgária is határos Romániával, Lengyelország egyetlen régióra van tőlük, de szóba sem jön egyidejű közös támadás, amivel lenne jó esély a sikerre, ahogyan azt korábban a közös magyar-török támadás Románia ellen meg is mutatta. Magyarország csupán a golyófogó, ágyútöltelék szerepét játsza, a cél csupán Románia lekötése, hogy a többiek nyugodtabban tudjanak bónuszokat gyűjteni máshol.


Amikor a múltban Romániát mégis sikerült elfoglalni, akkor a magyar erőfeszítések nem a Magyarország számára előnyös helyzet fenntartására, és kihasználására irányultak, hanem Románia feltámasztására a szomszédban és a háború minél előbbi újrakezdésére. Ilyen helyzet volt, amikor az akkori magyar vezetés mindent megtett a románok Baltikumból való kiűzéséért, valamint amikor a törököket kivonulásra bírta rá a közösen megszállt Romániából, miközben pontosan tudjuk, tudták az akkori vezetőink is, Magyarország egyedül nem képes fenntartani a megszállást.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha a szövetségünkben teljesen nyilvánvalóan nem cél Románia legyőzése, akkor miért nem élhetünk mellettük legalább egy tűzszünettel? A tűzszünetre voltak is próbálkozások, több hétnyi tárgyalgatások után nagy nehezen esetleg össze lehet hozni, a lazo-mobra kormánynak sikerült is. Csakhogy, ha a románok nem Magyarországgal háborúznak, akkor nyilván mással fognak, az pedig sem a szerbeknek, sem a bolgároknak, de a lengyeleknek sem jó. Így a magyar-román tűzszüneteket is meg kell akadályozni. Ezt rövidlátó, illetve a magyar érdekeket a szövetségi érdekeknek gátlástalanul alárendelő egyes honi politikusaink rendre meg is teszik. Úgyhogy a NAP sajnos nem igazi, nem hatékony megoldás.

Ráadásul miközben szövetségeseink teljes joggal örülnek annak, hogy Magyarország leköti Romániát egyesek közülük bűnbakként is bennünket tesznek meg a szövetségek közötti háborúk Balkán centrikussága miatt.
Természetesen nem teljesen alaptalanul, van részigazságuk, de Magyarország felelőssége is csak részleges. Igen, sokan szeretjük ütni a románokat, csak úgy passzióból is, de ha nem ezt tennénk, az ugyan nem nekünk magyaroknak, és nem is a románoknak, hanem a szerbeknek, bolgároknak, szlovákoknak hiányozna jobban.

Több ország is, a mi oldalunkon Spanyolország és Lengyelország, a másik oldalon az Amerikai Egyesült Államok - egyebek mellett - a szövetségek közötti háborúk Balkán centrikusságával indokolta a szövetségéből való kilépését. Ez szerintük eléggé elveszi a nem balkáni országoktól a lehetőséget, hogy a saját érdekeiket is érvényesíthessék. Szerintem ez ugyan nem pontosan így van, mivel mint írtam elsősorban nem magyar érdek az itteni állóháború fenntartása, de azt jól mutatja, hogy nem csak itt sokan, de már a fél, ha nem az egész világ is unja a Balkáni helyzetet és sokan menekülni igyekeznek a hatása alól.

A szövetségek átalakulóban vannak, bár lassabban, mint azt korábban vártuk. Országunk hanyatlik, egyre csökken a népesség, sajnos egyre kevésbé vagyunk tényezők. 🙁

Változtatni kell a helyzetünkön, minél előbb annál jobb. A szövetségek nélkülünk is átalakulnak, nem mi indítottuk a folyamatot. De katalizálhatjuk, kezdeményezhetjük, hogy térségünk szövetségi, katonai erőviszonyai hazánk, és a térség sok más országának az előnyére alakuljanak át.

A véleményem szerint ez a következő elnöki ciklusban az országunk előtt álló fő feladat, nem a terep felmérése, hanem a terep átalakítása.

Ha csak várunk, figyelünk, tájékozódunk, nézzük mi történik, akkor könnyen elszalaszthatunk egy történelmi lehetőséget.

Azt azonban tudnia kell mindenkinek, hogy mindegy mit tárgyalnak meg egymással elnökök, külügyminiszterek, szövetségi kérdésekben a kongresszus dönt. Ha a kongresszus többsége ragaszkodik a sok éves sztereotípiákhoz, a korábban kialakult helyzetekhez, viszonyokhoz, akkor sajnos nincsen az az elnök, nincsen az a kormány, amelyik ezen változtatni tudna.

Köszönöm szépen a figyelmeteket.
Akitlosz



"
Megyek az utcán...

ELSŐ FEJEZET
Megyek az utcán. A járdán mély gödör.
Beleesem.
Elvesztem... Tehetetlen vagyok.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság mire kimászom.

MÁSODIK FEJEZET
Megyek ugyanazon az utcán.
A járdán mély gödör.
Úgy teszek, mintha észre sem venném.
Megint beleesem.
Alig hiszem el, hogy újra itt vagyok.
De nem tehetek róla.
Még most is sokáig tart, mire kimászom.

HARMADIK FEJEZET
Megyek ugyanazon az utcán. A Járdán mély gödör.
Látom.
Beleesem... amolyan megszokás... pedig számítottam rá.
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kimászom.

NEGYEDIK FEJEZET
Megyek ugyanazon az utcán.
A járdán mély gödör.
Megkerülöm.

ÖTÖDIK FEJEZET
Másik utcán megyek.
"

/ Szögjal Rinpocse /