[25] Lóva(la)gregény - egy kis könnyed miegymás... II. rész

Day 2,743, 12:09 Published in Hungary Hungary by cpt. Balu

Eközben a vár alatti, erdőkkel övezett kis falucska gyanútlan lakói megdöbbenve hagyták abba szokásos reggeli tevékenységüket egy merőben szokatlan látvány hatására. Utoljára egy állítólagos Mária-jelenés okozott hasonló dermedt döbbenetet a faluban de arról a későbbiekben kiderült, hogy csak a molnármester teltkarcsú hitvese öntött fel a garatra, majd a finomlisztből kikecmeregve, melybe előzőleg a tetemes mennyiségű házi vegyes gyümölcspárlat elfogyasztásának hatására beleesett, amúgy tetőtől talpig hófehéren bolyongott a faluban. Egyedül a helyi kovácsmester kissé félkegyelmű, ám bivalyerős segédjének 8 fontos kalapácsát vitte tovább a lendület. A kovácsmester jobb kezének a lendület elegáns íve végpontján elhelyezkedő három ujja az üllő vidám csendülésével együtt szállt el a semmibe. A hirtelen beállt csendbe hasító csendülés de még a kovácsmester üvöltése sem törte meg a falusiak leplezetlen, már-már áhitatos bámulását, melynek tárgya az erdei úton a fák közül előtűnő jelenség volt.

A láthatóan erősen ittas és megrendítően toprongyos lovag minden zökkenésre nyiszogó rozsdás páncélján a napfény minden erejét megfeszítve sem tudott megcsillanni, így feladva az egyenlőtlen küzdelmet, inkább dúzzogva bújt el egy bárányfelhő mögé. A por és rozsdaréteg alól foltokban kikandikáló, különféle színekben pompázó mázolásról hirtelen nem lehetett eldönteni, hogy az az ősi családi címer maradványa vagy azt holmi állagmegóvás céljából kenték rá a felületre gondos kezek hajdanán. Sisakrostélya lehajtva, a zökkenések ütemére résnyire fel s lecsapódva hallatta a nyiszogó hang kontráját, mintegy kísérve a groteszk muzsikát. A rostély résein vidám muslicafelhő közlekedett ki s be ütemesen, a sisak rejtélyes tartalmának lélegzetét követve. Oldalán balfelől egy túlméretes, bomladozó kendermadzagra fűzött irdatlan pallos függött, mely néha beperdülve lengedezett a lovag alatt tartózkodó gebe hasa alatt, hol ernyedten lógva hegyével az út porát szántotta. A pár csizma, melyet viselt elsőre furcsának hatott de ha az ember huzamosabb ideig nézte, már nem is tűnt annyira zavarónak, hogy mindkettő ballábas volt. A jobb oldali lábbeli még egészen újnak nézett ki, a másikat még tán a normann hódítók húzták le valami futó csetepatében lemészárolt ellenballábasukról, illetve ellenlábasuk ballábáról. A lovag alatt zötyögő kiszuperált, bizonytalan színű gebe medencecsontja csaknem átszúrta kopott, poros bőrét, melyről, mintegy finom lepelként, minden zöttyenésre egy porréteg hüppent fel, s hullott vissza a jobb sorsra érdemes jószágra.

A látvány hatása alól elsőként Wunderbaum a helyi piaci handlé ocsudott fel és látva a lovag lepusztult külsejét, kezeit dörzsölgetve lelki szemei előtt már hűséges, ám alulfizetett segédjével, Jefimovval fényesítette a lovagi páncélt, melyen hamarost jelentős haszonnal óhajtott túladni, tekintettel a lovagi torna közelgő időpontjára...

25 (különböző játékos) kívánságra folyt.köv. ... 🙂