És most valami egészen más

Day 2,581, 06:35 • Published in Hungary Croatia • by Nintsen



Percről percre szomjazom az álmot
A derengő fényben omló fürtjeid
Kibont, felfed, elrejt, játszik titkaiddal
édes-szerelmes játékszer gyanánt.
Hullámokban, mint gyermeket a láz
kívánt tested tiltott porcikáit
a bűn szerelmi mézét, kárhozatomat
Kibont, felfed, elrejt újra
s csak titkon sejtet gyönyört, míg a vágy
már fáj, epedve, enyhülést remélve
szaggat a tudat, gejzír minden sóhaj
mi egymást kutatva szánkról felszakad,
és csak játszanak velem, omlanak a fürtök,
izgatva csókolt kebleidre rá,
Kibont, felfed, játszik velem titkot
sunyin ígéri combod illatát,
árnyéka hasad simítva kíséri kezem,
kibont, felfed, sejtet, játszik,
ölednek forró bársonyába csábít,
hogy egy percre megszűnjön a kéjtől,
ketten maradjunk csak: te meg én,
s lassan belefúlunk az apró remegésbe
világ origója, szingularitás,
kettőnk közös titka, beteljesülés.

Arcomra omló fürtjeid, az álom.
A vágyott, édes szemfedő.