[NF] Emlékezés a kommunizmus áldozataira

Day 2,289, 12:01 • Published in Hungary Latvia • by Tarsolytestver

Február 25. napja a kommunizmus áldozatainak emléknapja.

Kedves olvasóim!

Hajtsunk fejet egy vérszomjas ideológia áldozatai, szenvedői és megnyomorítottjai előtt. A cári Oroszország romjain ütötte fel fejét a vörös pestis, majd a gyilkos kórt terjesztő patkányok és szellemi bolhák hátán elérkezett Magyarországra is: ez volt a Patkányköztársaság 133 napos rémuralma. Lenin-fiúk, karóbahúzások, rablások és vörösterror segítségével próbálták megtörni a magyar nemzetet, kiirtani mindenkit ki demagóg, szovjet mintát követő céljuk megvalósítása elé állt: grófot, papot, katonát, becsületes polgárt, de nem kímélték sajátjuknak vélt támaszaikat sem: a verejtékező parasztembert és a dolgos munkást. Nem sikerült nekik, a nemzeti érzelmű erők elől ugyanolyan sunyi patkányként futottak mint korábban, csak immár kifelé az országból... A fő vezéralakok közül a vörösterrorista Szamuelyt utolérte megérdemelt sorsa: lelőtték mint egy veszett kutyát a magyar határon, Kohn Béla pedig egyenesen gazdáihoz menekült Moszkvába, hogy majd később a Krím-félszigeten és Németországban folytathassa gyalázatos tevékenységét.

No de kezdek elkalandozni. Tekintetem már a Baltikum, a Kaukázus, Európa távolabbi részei és Közép-Ázsia felé réved, ahol rabigába került milliók nyögték a "szépen hangzó, de a gyakorlatban ez lett belőle" eszme terrorját. A módszer ugyanaz mindenhol: saját országuk árulói, a helyi pártállam későbbi nyerészkedői a hatalmas Moszkvából irányított vörös hadsereg hátán érkezve átveszik a hatalmat, majd katonai támogatás mellett bevezetik a szovjet-mintát: a helyi értelmiség likvidálása, a mezőgazdaság ésszerűtlen tönkretétele, éhezés kiváltása, a "rend"szerrel nem szimpatizálók megfélemlítése, bebörtönzése és meggyilkolása, a kultúra és az egyházak meggyalázása, tekintélyelvű bolsevik párturalom bevezetése, állandó vörös propaganda és besúgóhálózat kiépítése.

Tovább haladok képzeletemben Ázsia távolabbi pontjai felé: hamarosan a büszke nomádok lakta Mongólia, a szorgos Korea északi része, Kambodzsa, Vietnám és a többezeréves szerény és művelt Kína is a kommunizmus áldozatává válik.

A II. nagy világégés egyik előjátékaként a bolsevik Szovjetunió kinyújtja mohó kezét Skandinávia keleti felére is: a kicsiny Finnországot akarja eltaposni. De ez a gyöngének vélt, ámde szabadságszerető 3 milliós nemzet szembeszáll és hónapokig ellenáll a 4 millió főnyi hadsereggel rendelkező Góliát támadásának. De ez még nem minden: ezt megelőzően az 1930-as évek elején több millió ukránt éheztet halálra a "jólétet és osztályegyenlőséget" hirdető "szép ideológia".

Nem hazudtolja meg magát a vörös rém a második világégésben sem: Katyn erdejében lengyel barátaink fejbelőtt hullái vetítik előre a szovjet győzelem utáni világot. Magyar bakák tízezrei óvják a Hazát a Don fagyos kanyarjában, az ellenség hátországában befészkelve, mire a Nap felkel mártírokká válnak a nemzeti emlékezet hősi csarnokában. A kommunista hadigépezet a román árulást követően áttör a Kárpátok bércein, majd kifosztja a magyar településeket, a pincék és padlások megtelnek remegő magyar leányokkal és asszonyokkal, majd a megerőszakolt nők sikolyával. A fiúk és férfiak utolsó csepp vérükig, utolsó töltényig próbálják felvenni a küzdelmet, dacolva a kiugrási kísérlettel és a többszörös túlerővel. Fővárosunk hónapokig állja a sarat, több ideig mint például a III. Birodalom központja, Berlin. Majd véres fejjel indulnak meg Szomor irányába a Kitörés hősei, éhezve, fázva, rongyosan, legyengülten, közülük csak a legelszántabbak és a legszerencsésebbek érik el a saját vonalakat. Mint oly sokszor a történelem során, Magyarország ismét elbukik, de ezáltal megóvja a gőgös Nyugatot, ha nincs ellenállás akkor valahol Tirol vagy Észak-Itália hágóin fogott volna kezet az amerikai és a szovjet katona.

Az üszkös házak romjai alól újfent előbújnak a patkányok: a Rosenfeld Mátyás, Kádár János vezette kommunista párt hiába kap csak (csalásokkal, visszaélésekkel együtt) 17%-ot a parlamenti választásokon, mégis nemzetközi segítséggel az ő kezükbe adják a hatalmat a művelt és humanista demokraták. Nem érdekli őket az 57%-ot kapott Kisgazdapárt és a magyar nemzet akarata sem. Koncként megkap minket Sztálin, majd ismét beindul a vörös terror. Leereszkedik nemsokára a vasfüggöny is, hermetikusan elzárva Európa keleti felét a nyugatitól. Az ÁVÓ és az ÁVH nyomán börtönné válik az egész ország, a nép azonban mégsem hódol az elnyomóknak. Ugyanis a derék magyarok elhulltak a háborúban vagy csendben, nem kiszolgálva a rendszert meghúzódtak, majd 1956 októberében példát mutattak a világnak szabadságszeretetből és hősiességből.

A művelt Nyugat ismét magunkra hagyott minket, csak akkor kellettünk nekik amikor lehullt a vasfüggöny és szétesett a Szovjetunió. Kellettünk nekik szemétlerakónak, olcsó munkaerőnek, felvevőpiacnak, adósrabszolgáknak, IMF és Világbank báboknak, egy kék pacának az Európai Unió térképén. Sebaj, a demokratává vedlett régi elvtársak ezt is elintézték nekik.


SOHA TÖBBÉ KOMMUNIZMUST!


Tarsolytestvér


Üssetek a Hadügyi Közlöny szerint, a felvidéki csatákban!


HIRDETÉS: