[NEMZETI FRONT] KÖLTÉSZET NAPJA

Day 2,334, 10:39 • Published in Hungary Latvia • by Tarsolytestver


Üdvözletem!

A mai napon ünnepeljük a magyar költészet napját József Attila születésére emlékezve, a Nemzeti Front ezzel a cikkel szeretne tisztelegni e jeles esemény alkalmából. Elsősorban (s egyben kizárólag 😛 ) hazafias költeményeket foglaltam össze egy csokorba, fogadjátok szeretettel!

Ki mással indíthatnánk?

József Attila: Nem, nem, soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

Megtartjuk lendületünket és harciasságunkat, Hangay Sándor remekműve következik.
Hangay Sándor (1888–1953) költő, hírlapíró. Gyóni Géza mellett az ő lírájából sugárzott a legköltőibb módon a katonai szellem, hisz honvédszázados volt az első világháborúban. Számos versét németre is lefordították, sokat meg is zenésítettek.

HANGAY SÁNDOR
Kiáltás Szent Istvánhoz

Turul népét, ki földhöz megkötötte
S lenyeste lelke csélcsap szárnyait;
Ajtonyt, Koppányt — kit porbasújtott ökle,
Hogy többé már nem várnak rájuk itt
S Tunozubát, a vadkant megalázta,
Vazul fülébe ólmot öntetett,
Várost emelt a végtelen pusztába,
Szabott törvényt es rendelt végeket,
Nagy zabolázónk — ezredév határán
(Halkítsátok a tömjénes zenét!)
Kopjás vitézként itt állva a vártán,
Köszönt István, egy Ajtony-nemzedék.

Nem lázadásra száll feléd kopjája,
Tüzet sem vet ma torkodra nyila.
Megsüvegelve, kézben a kucsmája
S így szól hozzá😛 „Nagy Árpádház fia
Egy ezredéve tart az ős-birok már;
Legyünk Nyugat? vagy maradjunk Kelet?
Kereszt legyen, vagy forrásfő az oltár?
Hogy megérjük az újabb ezredet.
Mert rongy ebek a lábikránkba martak
S lettünk népek közt kivert bika…
Hazánk — nézd — csonka s a vérző magyarnak
Büszke nyakában négyfelé — iga.

Csonka országban egymást tépjük-marjuk,
A testvérérzés szép álom maradt.
Kútágas ormán kárognak a varjúk
És nincs gulyánk a kútágas alatt.
Zsuppos házakban – jaj! – üres a bölcső.
Kardot kaszát nem lesz, aki emel.
Meg sem született itt egy emberöltő,
Bűnös sok bába úgy vetélte el.
Földet a földéhesnek mért nem adnak?
Lába alól a föld mindig kifut.
Füstös gyárakban éhkoppon sorvadnak
A paripákra termett hős fiúk.

Nagy szent, — mi kardot kérünk hát ma tőled,
Mi önmagunknak újra visszaad.
Daccal állva az átkozott időnek,
És kérjük sujtó, torló jobbodat,
Szent jobbodat! — Felénk korbácsot tartson,
Az ellenségnek: győztes fegyvered!
Kovácsolj egybe minket újra harcon,
Hogy megérjük az újabb ezredet.
Nagy zabolázónk, fordulónk határán
(Halkítsátok a tömjénes zenét!)
Kopjás vitézként, itt állva a vártán,
Hozzád kiált egy Ajtony-nemzedék.

Vad harag gyúl a szívünkben Alföldi Géza sorait olvasva:

Alföldi Géza – Üzenem

Egyszer mindenért felelni kell,
egyszer minden számadásra kerül,
mert él még bennünk a törhetetlen hit,
hogy nem mindég a szemét marad felül…

Bár ma még csak káromkodni hajt is
a tehetetlen, meddő akarat,
megmozgatja a nehéz hidakat is
az ár ereje, ha gátja szakad.

Pedig egyszer ez is bekövetkezik,
elsodor megfontolást, józan okot
a megalázott szívben égiglobbant harag.
S a legény, ki eddig dallal szórakozott

a virágban terhes réteken,
a gazda, aki izzadva kapált,
az asszony, aki kenyeret dagaszt:
eljön kiosztani a megérdemelt halált!

Egyszer minden mocskos patkányra
rászakad az örök rémület,
s ti, akik ma mégis rajtunk rágtok,
tudjátok meg: nincs könyörület!…

Kérges markunk ököllé duzzad,
fáradt szemünk mintha villám volna,
s megismeri büszke úrmagunkat,
kifosztott fajtánk minden árulója.

Szelídebb vizekre evezünk, ezt a verset a Kárpátia zenekar hozta vissza a köztudatba. Hálás köszönet nekik.

Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben

Mint egykor Erdély meghajszolt határán
A fölriasztott utolsó bölény,
Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván
Búd vadonának reszkető ölén.
És én, mint véred lüktető zenéje,
Ahogy most lázas ajkadon liheg,
A hang vagyok, mely belesír az éjbe
És sorsod gyászát így zendíti meg:

Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat,
S a szívem, ó jaj, színig fájdalom...
Mivé tettétek az én szép hazámat?
Hová süllyedtél, pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, -
Én mit tegyek már? - romjaidra hullva
Lehajtom én is árva fejemet.

Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar;
A sírgödör hát végkép meg van ásva,
A föld, mely ápolt, most már eltakar;
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem:
Magyarnak lennem mért ily csúf halál?

Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának
És sírt, vesztére, önszántábul ás,
Hol száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás,
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad
S Megváltót s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, -
Ah, rajtunk már az Isten sem segít!

Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égből a magyar jövendő,
Milljó görönggyé omlik szét a föld;
De bánatomnak dacra-lázadása
- Mint őrület, mely bennem kavarog -
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra:
Még nem haltam meg, - élni akarok!

A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakad;
A tízkörmömmel kelljen bár kiásnom,
Kikaparom a földbül a holtakat:
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora,
S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!

Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég -
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék!
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón, egy érzés sajog:
Magyar vagyok, a fajomat imádom,
És nem leszek más, - inkább meghalok!

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porbahull;
De ezt a lelket itthagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, - ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, -
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!

Remény és kitartás. Ez elszakított testvéreink sorsa, de hisszük: eljő még az igazság pillanata - a Magyar Feltámadás.

Bajkay Lajos - MARADJATOK OTTHON…

Ráuntatok végképp,
Édes anyám lelkem,
A csúf szolgaságra
S úgy hallom, hogy jöttök,
Ti is készülődtök
Kismagyarországra…
…Jöttök nemsokára…

Maradjatok otthon,
Ne jöjjetek ide
Új Golgotát járni!
Panaszos kenyeret,
Kegyelem kenyeret,
Rabkenyeret rágni…

…Maradjatok otthon…
Ha mind eljönnétek
Édes anyám lelkem,
– Otthon a Bánátba
Lehullna a rózsa,
Meghalna a nóta –
Tudom – nemsokára!…
…Ne jöjjetek ide…

Ti csak maradjatok
Akármint is mondják,
Akármint is hallik:
Mi még visszatérünk
S mindent számon kérünk –
Nem halunk meg addig!!
…Maradjatok Otthon…

Nem érhetjük be kevesebbel, mint a vers címe. Talán az aktuális e-magyar kormányoknak is többet kellene gondolniuk erre... „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!”

Finta István - Mindent vissza!

Tovább! Tovább! A Tátra,Fátra vár,
Észak felé száll a turulmadár:
Vár a Krivánka,úgy hív a Szitnya,
Harsog a fenyves: Előre szittya!
Mindent vissza!

Ott a határod a Tátra felett,
Ősi baráttal foghatsz ott kezet.
Nem lehet határ a Vág,a Zsitva,
Míg rablánc csörög,előre szittya!
Mindent vissza!

Ősi hazádon ne törj új sebet,
Mert ma a célod csakis egy lehet:
Uzsok lejtőjén apáid sírja,
Az az ős határ,-Előre szittya!
Mindent vissza!

Tovább!Tovább!Az idő szalad,
Tettek kellenek,nem zengő szavak!
Vár a Felvidék,vár Pozsony,Nyitra:
Meg nem állhatunk,-előre szittya!
Mindent vissza!

Míg magyar jajt hoz onnan át a szél,
Míg Felvidék csak bennünk remél,
Míg Bazin borát vad zsebrák issza,
Nem pihenhetünk,-előre szittya!
Mindent vissza!

Körmöc aranya,Máramaros sója,
Vár Felvidék minden lakója.
Markod ősapád kardját szorítja,
Trombita harsog,-előre szittya!
Mindent vissza!

Branyiszkó ormán zúg a rengeteg,
Úgy törj előre,mint a fergeteg!
Ha kell,az ősföld vérünket issza,
De meg nem állunk,-előre szittya!
Mindent vissza!

Ne várj te másra,senki fiára,
Haladj az ősök útjain járva:
Csak önmagadban a Istenben bízva
Hajrá a célig,-előre szittya!
Mindent vissza!

Remélem tetszettek a versek. Ha szeretnél egy jó közösségbe tartozni és küzdeni eMagyarország feltámadásáért, ha nincs pártod vagy nem tudod hogy a jelenlegid mit is képvisel pontosan, ha magyar szív dobog benned, ha szeretnéd újra magasba emelni nemzetünk szent lobogóját, akkor téged is vár a Nemzeti Front!


A belépéshez kattints a képre:
(majd a pártoldalon a JOIN-CSATLAKOZÁS gombra)


Vagy csatlakozz itt: http://www.erepublik.com/en/party/nemzeti-front-4532/1



Tisztelettel,
Tarsolytestvér
pártelnök