[ICS] SerHun mindenek előtt! (Magyarország oldalváltásáról II.)

Day 2,526, 16:12 Published in Hungary Slovakia by Istencsaszar

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

A tegnapi cikkemben felvázoltam nagyjából azokat a nehézségeket, amik egy esetleges átállás esetén várnának minket akár diplomáciailag, akár stratégiailag. Az ott megfogalmazottakra csak az elmúlt egy nap beszélgetései, tapasztalatai csak ráerősítettek.

Elég, ha mondjuk megnézzük Mvhely Törökországban kiadott cikkét, amiben az után érdeklődik, hogy vajon a törökök kötnének-e velünk MPP-t? Ebben két dolgot figyelhetünk meg: Az egyik az, hogy több török játékos írt igent, ami biztató is lehetne a számunkra, a másik viszont sajnos az, hogy az összes befolyásos török vezető, aki kommentelt, mind a nemet mondta, elég határozottan. Ezzel beigazolódni látszik az előző írásomban megfogalmazott egyik aggály, miszerint nem olyan egyértelmű az, hogy minket tárt karokkal várnak. Legalábbis én nem nevezném annak, hogy a macedónok, a spanyolok és az indók MPP-t kötnének velünk, mert ez a három ország együttesen nem tesz ki egy Szerbiát, semmilyen szinten. Ez alatt gondolhatunk akár a sebzésre, akár a segítségnyújtásra, akár a diplomáciai pozíciókra.

Nagyon sok PM-et kaptam az olvasóimtól a tegnapi cikkem után, amelyben azt sérelmezték, hogy én miért támogatom az átállást, ha egyszer felsoroltam vagy 10 ellenérvet. Nos, valójában be kell ismernem, hogy sokak számára esetleg félreérthető voltam a minap. A lényeg, hogy egy speciális érvelési technika, a reductio ad absurdum segítségével próbáltam rávezetni a kedves olvasókat arra, hogy milyen rossz lépés is az átállás. A lényege ennek a módszernek röviden annyi, hogy az érvelő a vita kedvéért elfogad egy állítást és abból kiindulva vezet le lehetséges következményeket, amik aztán abszurdnak bizonyulnak és ebből lehet visszakövetkeztetni az eredeti állítás/feltevés valótlanságára.

Szóval, hogy világos legyen, egyáltalán nem támogatom az átlépést.

Amikor ezt írtam le, hogy mindenképpen álljunk át, megmondom őszintén, hogy a csalódottság is beszélt belőlem, mert nem tudom/tudtam elhinni, hogy az elmúlt egy-két év sorozatos rossz döntéseit ismét egy újabb követi. Ráadásul ilyenkor sajnos a tehetetlenség érzése is társul a csalódottsághoz, mert van egy felfokozott, felhergelt állapot, amikor a vezetőség felül a népszerűségi hullámra és fejvesztve rohan bele a rossz döntésbe, csak mert a hangos kommentelők, az a maximum 20 ember olyan hangulatot gerjeszt, amiből ez következik.

Ilyenkor nyilván nem lehet mást tenni, mint szokatlan eszközökhöz nyúlni, mint az irónia, a szarkazmus vagy a már említett reductio ad absurdum. Hiába vezetném én le észérvekkel, ilyenkor azok pusztába kiáltott szavak.

Ennek ellenére, részben annak köszönhetően, hogy több támogató PM-et kaptam arra nézve, hogy őket igenis érdekli, hogy mit gondolok a témáról, úgy döntöttem, hogy tisztán és nyílt lapokkal leírom a véleményem, mindenféle latin nevű módszer alkalmazása nélkül.

Az én javaslatom tehát a következő:

Felejtsük el ezt az átállási mizériát! Előző cikkemben felsoroltam számtalan pontban, hogy miért lenne ez rossz döntés. Most arra az aspektusra térnék ki, hogy a játék megváltozott.

A probléma az, hogy a kormány közlönye és a kormányzati tisztviselők megszólalásai mind egytől egyig fekete-fehér világban gondolkoznak és ráadásul még le is vannak maradva jó másfél-két évvel, ami a játék struktúráját illeti. A mindenkori magyar vezetőségnek egyébként általános hibája, hogy az idők szavát nem értik és a múltban élve hoznak (rossz) döntést. Miért is írom ezt?

A régi típusú, nagy barátságokon és grandiózus hadjáratokon alapuló szövetségek felett eljárt az idő. A mai játékban mindent a pénz, és az egyéni karakterfejlesztgetés, a haszon motivál. A közösségi célok minimálisra csökkentek, vagy áthelyeződtek a mikroközösségek szintjére (pl MU). Mindenki a TP-t, az FF-et, a CO-t hajkurássza. Senki nem üt a másikért, ha az anyagilag nem éri meg.

Na ez alól nekünk van egy kivételünk: Szerbia. Ők mindig itt voltak a bajban, ha szükségünk volt rájuk. Legutóbb CH-nál bizonyítottak, hogy igenis él még az a SerHun. Ezt a köteléket nem vághatjuk el, mert ezen kívül, bárhova is megyünk, csak és kizárólag haszontalan érdekkapcsolatok várnak minket, olyan országok részéről, akik egy-két ünnepnapot kivéve soha az életben nem fognak nekünk ütni ha az nem egyezik az ő céljaikkal.

Az átállás nem oldana meg semmit. Lényegében ugyanebbe a helyzetbe kerülnénk ismét, mint amiben most vagyunk, annyi kivétellel, hogy az ellenségeink megmaradnának, de barátunk már nem lenne egy se. Az országok fele vagy nem kötne velünk MPP-t, vagy nekünk nem lehetne a szerb barátság fenntartása miatt, ami egyébként hiú ábránd az átállás esetén. Ez az ábránd egyébként a szerbek mentalitásának (és a valós helyzet) totális figyelmen kívül hagyásából táplálkozik.

Illetve egy dolog megváltozna: a románok újra nyílt és visszavonhatatlan ellenségek lennének. Akinek ez fontos, vagy fő szempont, annak nyilván mindegy, hogy én mit írok ide. Véleményem szerint a román-központú politika okozta a legrosszabb döntéseink legalább 90%-át. Meggyőződésem, hogy a románok ellen nem a nyílt háborúval lehet a legjobban fellépni, hanem azokkal az eszközökkel, amiket ők is használnak ellenünk rendszeresen. Ehhez persze tudni kellene éretten, logikusan és nem érzelmektől vezérelve játszani ezt a játékot. Ha ide eljutnánk egyszer, akkor hihetetlen dimenziók nyílnának meg előttünk. Egyszer-kétszer volt erre példa a múltban, de sajnos mára kiveszett ez.

Mielőtt félreértenétek, én nem akarok visszalépni az Asteriába se! Nincs értelme, mert számunkra az egy halott opció. A tagok fele kvázi ellenségünk, amit nem szabad megalázkodással elfogadni. Hagyni kell őket a csudába!

Én azt tenném, hogy maradnék a fenekemen! Nem kell ide a rakás fölösleges Sirius MPP, mert hiába ringatjuk magunkat abba a hitbe, hogy az átállásunkkal erőfölénybe kerül a másik oldal és majd jól eltöröljük a szerbeket és a románokat együtt. Ki fog nekünk segíteni ebben? A törökök? Az USA? A spanyolok? a macedónok? Nyilván egyik sem. Ezekre fölösleges alapozni.

Fókuszáljunk csak a SerHun-ra! Építsük a barátságot, javítsunk a viszonyon a szlovénekkel, próbáljuk meg helyrehozni a renoménkat, amit az utóbbi hetek, hónapok elvittek! Ez alatt nem kell foglalkozni a görögökkel, románokkal. Nem kell velük MPP-t kötni, nem kell velük közös szövetségben lenni. Hagyni kell, hogy járják a saját útjukat, mi is járjuk a sajátunkat. Néha oda lehet ütni nekik, ha éppen ráérünk, de csak szervezetten, kitervelten, nem ad hoc jelleggel felindulásból, mert abból mindig csak a probléma és a baj van.

Ezzel fokozatosan ki tudunk alakítani egy olyan helyzetet, amikor már a szerbek sem vonakodnak majd lengyel MPP-t kötni. Addig viszont ki kell futtatni a lengyel MPP-t, mert hasznot egyáltalán nem hoz, csak a problémákat vonzza be. Bőven elég, ha megmaradunk addig egy koordinált NAP szintjén.

Az Asteriát el kell felejteni! Ugyanúgy, ahogy a Siriust vagy az Aurorát is. Nekünk egyikben sincs jövőnk vagy lehetőségünk. Az esélyünk a SerHun fenntartásával van. Emellett szerezhetünk bónuszokat innen-onnan (Ausztria, Olaszország, Svájc, Szlovákia, Ukrajna), szép kis szettet gyűjthetünk be és még visszahozhatjuk a régi országimázsunkat is, ami még arról szólt, hogy mi egy jó szövetséges vagyunk!

Ha csak és kizárólag szerb MPP-nk maradna, akkor sem lenne semmi, mert a többi úgysem ütne értünk, csak ha nincs más csatája, vagy rakunk ki CO-t. A csaták többségét így is megnyernénk a gyengébb országok ellen, az erősebb, pénzesebb országoktól meg akkor is ki fogunk kapni, ha 30 MPP-nk van.

De ettől nem kell félni, mert mindig lesznek országok, akik szövetkezni szeretnének velünk és ha jól csináljuk a dolgunkat, akkor egyre több és több olyan lesz, aki magától jön oda hozzánk ezzel a kérésével és nem nekünk kell vadászni rájuk. Ha megfelelően járunk el, akkor előbb-utóbb meglesz a gyümölcse és a szerbek is rájönnek, hogy nagyobb jövőnk van együtt és követni fognak bennünket!

Én csak arra kérem a jelenlegi vezetést és a kongresszusi tagokat, hogy gondolkozzanak el, mielőtt döntenek és végre egyszer, hosszú idő után hozzunk meg egy jó döntést!

A SerHun, mint opció ellen nem hiszem, hogy bárkinek is lenne kifogása idehaza. Sokkal kevésbé megosztó cél, mint bármelyik szövetség, amit a kormány lehetőségként elénk tárt. Láthattuk a felmérésekben is, hogy az vitán felül áll a választópolgároknál, hogy a szerbekkel együtt kell maradnunk!

Maradok tisztelettel:
ICS