Join the new world

Üdv!

Incitato, mint lelkes kisgazda megosztja velünk véleményét az új gazdasági helyzettel kapcsolatban. Céges vezetőknek, esetleg a cégezést elkezdeni kívánó, valamint a gazdasági témában érdekelt polgároknak ajánlom.

Tisztességes, jobbára a föld javaiból éldegélő igásló lévén, a napokban csatlakoztam a FKgP-hoz, majd Tarsolytestvér pártelnök köszöntő levelére reagálva boncolgatni kezdtem a V2 gazdaság aktuális, minket érintő problémáit. Ő kért meg, hogy próbáljam mindezt összefoglalni Nektek.

1. A legégetőbb probléma a nyersanyagárak skálázhatósá gának kérdése

Mint azt a piacon bárki maga is megfigyelheti, a RAW material ára belépett a 0.10 helyi valuta / stock alá. Pörgő gazdaság esetén sem tételezem fel, hogy ennél sokkal többe kerülne, hiszen ezt a fajta céget lesz a legolcsóbb vezetni és a legkönnyebb üzemeltetni, itt lesz a legnagyobb túltermelés.
Ha nagy a túltermelés a fogyasztáshoz képest, az elérhető legkisebb egységgel szépen alá fognak ígérni a tömegtermék árának. Mindez 0.10-es nyersanyagárnál 10% csökkentést, 0.05-ös nyersanyagárnál 20%, 0.04-esnél 25%, 0.03-asnál 33.3%, 0.02-es nyersanyagárnál 50%-os árcsökkentést jelent.
Ezek a cégek a nagy verseny miatt ritkán fognak a munkabér fölött 10% haszonnal üzemelni, 1-1 árcsökkentés tehát azonnali veszteség a munkáltatónak, és exponenciálisan csökkenő bér a munkavállalónak. Közben a feldolgozócégeknél átmenetileg extra-profit keletkezik a nyersanyag-ár egységnyi, de viszonyítva nagymértékű csökkenésekor.
Nyilván, mondhatnánk, hogy nem baj, majd a piac beállítja önmagát, kevesebb cég lesz, vagy olcsóbb lesz a nyersanyag és csökken a bér. Az én véleményem mégis az, hogy lehetne ezt finomabban is kezelni...
Nézzük példának a monetaryt! El tudnénk képzelni, hogy a forint aranyhoz viszonyított árfolyamát csak két tizedesjegyre adjuk meg? Például 0.02, vagy 0.03 gold/HUF? Nem! A problémára elegáns megoldás lenne a RAW material árának 3 tizedesjegyre történő skálázhatósága!

2. Javasolt változások a feldolgozóiparban

Alapvetően nem tudom, hogy várnak-e tőlünk nyerő formulákat, vagy teljesen mindegy, hogy ki mit javasol; természetesen nekem is megvannak a magam megoldásai. Feldolgozó és építőiparos cégnél eredendő nyűg az optimális alkatrésztermelési arányok beállítása a munkavállalók terén. Teljesen fölösleges nehezítés, hogy még az optimális létszámra is törekedni kell.
Az optimális létszám esetén a termelési formula kettes szorzót tartalmaz, mely az optimálistól való eltérés mértékének függvényében 1-hez tart. Nos, én ezt a szorzót fixen egyre állítanám építőipari és feldolgozó cégek esetén -- ezzel egyidejűleg a PP/CP átváltási állandókat megfelezném minden iparág számára. Evvel a nyersanyagszükséglet a felére esne vissza, a termelékenység viszont ugyanannyi maradna, mint most, viszont a lakosság 1/3-a elegendő volna harvesternek.
A létszámfaktornak nyilvánvaló célja, hogy az üzemek ne lehessenek tetszőleges méretűek. Ez elérhető volna a gyárban dolgozók számának egyszerű maximálásával is: 10 (20) fő fölött ne lehessen új állásajánlatot kitenni.
Most már csak két kérdésem van:

3. Ki tudná megmondani, a piacon az azonos árú termékek megjelenési sorrendje mitől függ? Valójában sem a kínált darabszámtól, sem az ajánlat korától... nekem leginkább véletlenszerűnek tűnik, amit alátámaszt az is, hogy frissítéskor totálisan más sorrend adódik ki.

4. Meddig nem lehet még állásajánlatot kitenni a feldolgozóiparban? 🙂 Ezzel tovább súlyosbodik a túltermelés a nyersanyagoknál, amely rövid úton általános munkanélküliséghez vezethet.

Incitato & Tarsolytestver