Join the new world

Egyszer a Ceau világban, amikor még szabadon lehetett sétafikálnia Szovjetúnióban két székely favágó elment seftelni a ruszkikhoz. Vittek mindenféle csecsebecsét és egy csomó román terméket amelyek nek akkoriban még jó volt a hírük. Amikor mindent eladtak, hazafelé az egyik városban megálltak egy favágó szaküzletben és elkezdtek vásárolni. Fejszét, fűrészt, éket, téli munkásruhákat, kesztyűket és egyébősrengetegbe való felszerelést.Végül az egyik odaállt az eladó elé és azt mondta:
Tavaris, dájte mnye agyin druzsba!– Sto? – kérdezte az orosz. – Druzsba. – Da, da – vigyorodott el az eladó – szávjetckájá – vengerszkájádruzsba, da, da – azzal elővett egy vodkásüveget és három poharat. – Nyet vodka tavaris. Druzsba. – akadéskoskodott a székely, majd lehajolt, húzó mozdulatokkal beindította a motort és berregve neki fordult a komája lábának, aki vette a lapot és úgy esett neki a pultnak,mint egy kivágott fa. – Aha! Já pányimájú! – rikkantott fel az eladó és előszedett a pult mögül két darab láncfűrészt.Erre a felismerésre egyből visszakerült a vodkásüveg a poharakkal az asztalra, hogy ha már a láncfűrész BARÁTSÁG márkájú, akkor legyen ténylegesen is megpecsételve a szovjet – magyar barátság (baátság – druzsba).