Join the new world

Fordítói előszó:

Üdvözlök mindenkit!

Kedvenc fejlesztőink a mai napon úgy döntöttek, hogy egy történet publikálásába kezdenek, amelynek prológusát már közzé is tették a Latest Updates fülön, illetve megjelent mindenkinek a levelesládájában is. Véleményem, és még inkább reményeim szerint ez a történet valamiféle Haloween-i küldetéssorozatnak a felvezetése - aztán persze lehet, hogy rosszul gondolom és épp ezzel akarnak minket kárpótolni, amiért nem lesznek küldetések...

Mindenesetre egy viszonylag jól megírt szövegről van szó, némi öniróniával, így úgy gondoltam lefordítom angolul nem tudó játékostársaink számára, hogy ők is hadd élvezhessék.

---

Plato távol-keleti utazásai során pletykákat hallott egy misztikus elixírről, a tökfőzetről. Azt mondják, ha egy aranykupából iszol a főzetből az északi fény (másnéven aurora borealis) alatt, akkor képes leszel egy ősi varázslat végrehajtására, ami korlátlan gazdagságot és jólétet hoz neked. Plato, mivel kíváncsi természetű, szeretett volna többet megtudni erről az elixírről. Tudományos célokból, természetesen.

Némi kutatás, és sok-sok tolakodó kérdés után Plato megtudta, hogy ezt a rettentő bonyolult főzetet különleges körülmények között kell előállítani. Évente mindössze egyszer lehet elkészíteni: Októberben, teliholdkor. A pletykák szerint csak egyetlen ember elég bátor és képzett ahhoz, hogy elkészítse ezt az elixírt; egy indiai sámán, Sham Po, az indiai New Delhiből.




Október elején Plato India felé vette az irányt. Az első osztály 9 órás komfortja után a gépe leszállt az Indira Gandhi Nemzetközi Repülőtéren, Delhiben. Mivel nem akarta az időt vesztegetni, Plato sietve megindult a Chandni Chowk, a főváros egyik legöregebb és legnépesebb piaca felé. A történet szerint itt lehet megtalálni a sámánt. Plato csak azt tudta, hogy Sham Ponak egy kis, rejtett bódéja van, ahol bizonytalan származású tárgyakat és folyadékokat árul. A bodé valahol a Chandni Chowk piacon van, de a pontos helye ismeretlen.

Miután órákig kóválygott a zsúfolt piaci utcákon, Plato kezdte reménytelennek érezni a helyzetét. Olyan volt ez, mint megtalálni egy tűt a szénakazalban! Még csak jelét sem látta tőkfőzeteknek vagy vagyont és jólétet ígérő elixíreknek. Akárhányszor csak érdeklődött valakinél a sámánról zavartan néztek rá, a fejüket vakarták, és a legközelebbi kozmetikai bolt irányába mutattak. De egyik ilyen bolt sem árult elixíreket... Plato úgy érezte talán a világos bőrszíne és a feltűnő fehér szakálla annyira elkápráztatta az indiai embereket, hogy nem is értették mit mond.

Ahogy egyre frusztráltabb lett a céltalan bolyongástól, Plato hisztérikusan kiáltozni kezdett, megpróbálva így megtalálni a sámánt.
- Tökfőzet? Sham Po? Akárki?

De nem volt semmi haszna. A kiabálása csak egy volt a sok közül, és elnyomták azt az árusok kiáltásai, akik mindenféle könyveket, elektronikai cikkeket, ékszereket és ételeket árultak - amit csak el tudsz képzelni. Kivéve persze a tökfőzetet, természetesen. Hirtelen Plato szíve ugrott egy nagyot! Valaki tökökről kiabált valamit. De mint az egész út, ez is csalódást nyújtott. Az eladó csak néhány finomnak kinéző tökös pitét árult. Mivel nem akarta üres hassal ott hagyni a piacot, ezért úgy döntött vesz egy egész pitét, majd leült, hogy elfogyassza azt egy pohár "nimbu pani"-val, egy limonádéízű helyi itallal, amibe Plato a bánatát fojthatta.

Ahogy éppen befejezte tökös pitéjét, egy varázslatos pillanatot élt át. Egyike volt ez azon pillanatoknak, mikor egy villanykörte jelenik meg az ember feje felett. Egy olyan pillanat, amikor az ember azt kiabálja: "Heuréka!" majd fel-le ugrál örömében, mint egy kisgyerek. Bár kiabálnia lehéz lett volna, mivel szája pitével volt tele, de hirtelen átjárta az izgalom.
- Miért nem gondoltam erre előbb? - töprengett. - Fel kell vennem a kapcsolatot a helyi ismerősökkel, és segítséget kell kérnem tőlük.

Plato rengeteg nagyhatalmú polgárt ismer szerte az Új Világban. Szerencséjére, néhányan közülük pont Indiában élnek! Egyikük, Pizzarayne, India diktátora. Plato úgy döntött felhívja őt. Ha valaki is tudja, hogy lehet megtalálni a sámánt, akkor annak India diktátorának kell lennie. Átugorva az illedelmes csevejt, Plato egyből rátért a tárgyra.
- Ó, India hatalmas diktátora, mondd, hogy találjam meg a Sham Po nevű sámánt? Van nála egy elixír, amit szeretnék megszerezni.

Pizzarayne soha nem hallott még a sámánról, de szavát adta, hogy felhív néhány embert ezügyben. Megígérte, hogy küldd majd egy SMS-t Platónak, ha megtud valamit. Mivel már későre járt, Plato úgy döntött, befejezi aznapra, és elment az 5-csillagos wellnesshoteljébe aludni.




Másnap reggel egy gyönyörű napfelkeltére ébredt. Az erkélyről lenyűgöző látvány fogadta. Indiának kétségkívül varázslatos tájai voltak. Ahogy Plato éppen a reggeli kávéját kortyolgatta, amit a barátságos szobaszervíz hozott, üzenetet kapott Pizzarayne-től:
"Hé Plato, van néhány infóm számodra. Úgy tűnik a sámán már visszavonult. Mindenesetre megtudtam merrefelé él. Van egy sikátor, ami keresztülfut a helyi Q7 fegyvergyáron. Menj oda, és keresd meg a lakóházat. A 23-as lakásban él. De légy óvatos, ez egy veszélyes környék. Sok sikert! -Rayne"

Plato utoljára Lana előző szülinapi partiján érezte magát ennyire izgatottnak. És milyen izgalmas is volt az! Platót nem bátortalanította el Pizzarayne figyelmeztetése.
- A bátorság annyi, mint tudni, mitől ne féljünk - mondta Plato a tükörképének öltözködés közben.

A limuzinút a helyi Q7 fegyvergyárig gyorsan ment, és Plato nem sokra emlékezett belőle. Csak a vagyonra tudott gondolni, amit majd a tökfőzet hoz neki. Az a sok arany, és a korlátlan mennyiségű csoki... Na az az igazi élet!

Ahogy haladtak a fegyvergyár mellett, Plato kezdte érteni a környékkel kapcsolatos figyelmeztetéseket. Az utcákat elárasztották a sötét alakok. A sofőr végül megtalálta a bejáratot a sikátorba, amiről Pizzarayne beszélt.
Ez a hely nem való az ilyen jóképű embereknek, mint én, gondolta Plato. De aztán néhány mély lélegzetvétel után kiszállt a kocsiból, belépett a sikátorba, és megindult a tömegben.




Az üzenet szerint a 23-as lakást kellett keresnie. A sikátor elején lévő kunyhók egyike sem tűnt lakhatónak, így továbbment. Plato eléggé kitűnt a helyiek közül, és sokan megbámulták. Függetlenül attól, hogy bámulták, amiről azt gondolta a csodálat és a tisztelet jele, ment tovább olyan gyorsan, amennyire csak a régimódi szandálja engedte.

Nagyjából 10 percnyi séta és tolakodás után Plato végül megtalálta a lakóépületet. A nyikorgó lépcsőkön felment a második emeletre, ahol aztán hamar megtalálta a 23-as lakást. Remegő kezekkel megnyomta a csengőt. Egy ilyen öreg épületben meglepő volt, hogy a lakásnak egyáltalán volt csengője. A falak mocskosak és foltosak voltak. A levegő olyan dohos volt, hogy Plato nehezn tudott lélegezni. A várakozás minden másodperce egy örökkévalóságnak tűnt. Ez volt az első alkalom, hogy kételkedni kezdett a történetekben, amiket hallott. Mi van, ha az elixír csak egy mítosz? Mi van, ha félresikerül a varázslat? Egy pillanatig fontolgatta, hogy megfordul és hazamegy, de a gazdag jövő ígérete meggyőzte, hogy várjon még egy kicsit. Plato gyengéden kopogott az ajtón, majd újból csöngetett.

- Sham Po, ott vagy? Plato vagyok, kérlek nyisd ki az ajtót!

Az egész épület olyan volt, mint egy kísértetház: csendes és félelmetes. Plato úgy döntött megpróbálkozik a kilinccsel, és meglepetésére, az ajtó nem volt bezárva. Nagy bátorságot és a jómodor enyhe hiányát tanúsítva Plato kinyitotta az ajtót, és belépett.

A padlót egy vastag porréteg takarta be. A lakás elhagyatottnak tűnt. Egy kanapén és egy kis asztalon kívül semmilyen bútor nem volt a szobában. Nem nézett ki úgy, mint egy hely, ahol bárki is élhetne. Ennek ellenére egy férfi ült a kanapén. Egy köpenyt viselt, az arcát pedig csuklya takarta.

Egy reszelős hang köszöntötte Platót:
- Már vártalak, Plato. Sham Po, az Új Világ leghatalmasabb sámánja, szolgálatodra.

Egy pillanatnyi hezitálás után Plato üdvözölte a sámánt, és elkezdte elmagyarázni, miért is jött. Az idegesség nagyon beszédessé tette, legalább tíz percig beszélt megállás nélkül. A monológjában elmondta, mi mindent hallott a tökfőzetről, és elmesélte, hogy telt eddig az indiai útja. Miután végzett, egy percre kínos csend ereszkedett a szobára. A csendet végül a sámán törte meg:
- Mondd, Plato, mire használnád a nagy vagyont amit a tökfőzettel szerezhetnél?

Milyen könnyű kérdés, gondolta Plato, majd elkezdte sorolni, mi mindenhez lenne aranyra szüksége. Sok dolog volt a listán, köztük drága utazások, Q7 gyárak, és ékszerek Lanának.

- Rendben van, van egy üveg tökfőzetem számodra. De nagyon figyelmesen kell követned az utasításaimat!

Sham Po elmagyarázta, hogy Platónak meg kell innia az egész üveg tökfőzetet, majd azonnal ki kell mondania bizonyos szavakat, hogy aktiválja a varázslatot. A sámán egy öreg papírdarabra írta a szavakat, majd egy aranykupába öntötte a folyadékot.

Plato habozott.
- Biztos vagy benne? A történetek, amiket hallottam, nagyon határozottak voltak: az északi fény alatt kell végrehajtani a varázslatot.

A sámán azt mondta Platónak, hogy a történetek igazak, ám ez az új, javított tökfőzet működik a tartózkodási helytől függetlenül.
Plato tolakodóan elvette tőle az aranykupát, majd lehúzta. Aztán fogta a papírt, és hangosan felolvasta a varázsigét:
- Togáliv jú za ékkörö estrésík asavol akazsjé za. Tamagam motínávliyn kanttozoktá lavásádnomik a kankavazs a kenkeze.

Hogy ezután mi történt, az bizonytalan. Plato tudása alapján vagy bedrogozták, vagy megmérgezték. Amint megitta a folyadékot, és felolvasta a varázsigét, azonnal elájult. Hogy mennyi ideig, nem tudta.




Mikor Plato felébredt, egy székhez volt kötözve. Sötét volt, és nem látott semmit. Valamiféle pincében lehetett, mivel nagyon hideg volt.

Miután egy örökkévalóságnak tűnő ideig várt, egy hang végül megtörte a csendet. Egy ajtó nyikorogva kinyílt valahol a távolban. Még mindig túl sötét volt, hogy bármi konkrétat lehessen látni, de valamiféle izzást lehetett felismerni a távolból. Emellett egy ritmikus hangot is hallani lehetett, ami csicsergésre, kotkodácsolásra emlékeztetett. Olyan volt, mintha valaki sarokkal lépkedne, de embefeletti iramban. A hang egyre hangosabb és hangosabb lett. Valaki, vagy valami, egyre közeledett.

Ahogy az izzás egyre fényesebb és fényesebb lett, Plato nyerítést hallott. Egy ló! Egy impozáns alak lovagolt rajta. De ki? Plato először nem látta az arcát, de minél közelebb ért, annál inkább tudatosult Platóban a valóság. A lovasnak egyáltalán nem volt feje.




Egy fagyos hang visszhangzott a lovas irányából, aminek hatására reszketés futott végig Plato gerincén.

- Add át üdvözletemet a csirkéidnek. A fej nélküli lovas eljön értük!

---

- K+

U.I.: A varázsigét visszafelé olvasva értelmes szöveg kapható.