[ICS] Mi a probléma a magyar politikai rendszerrel?

Day 2,932, 03:53 Published in Hungary Slovakia by Istencsaszar

Sziasztok!

Az elmúlt hónapokban rendre azt lehetett olvasni a cikkek alatti kommentzónákban, vagy éppen konkrétan a cikkekben, hogy a kormány ezt rontotta el, azt rontotta el, ezt csináltam volna másképpen, azt nem úgy kellett volna. Mivel az nyilvánvaló, hogy nem vagyunk jó helyzetben, ezért egyértelmű, hogy ezek közül néhány kritika jogos volt az éppen aktuális kormányok felé.

Engem más szempontból késztetett gondolkodásra ez a jelenség és a címben megfogalmazott kérdést úgy is megfogalmazhattam volna, hogy mi a probléma a magyar közélettel?

Nyilván sokan, főként a leegyszerűsítő világképeket előnyben részesítő emberek, egyből rávágják majd, hogy az, hogy fékekkel van tele, vagy esetleg az, hogy minden elnök lop, csal és hazudik. Ezek igazságtartalmán nekem nem tisztem megítélni és egyébként is elmondható rólam, hogy nem szeretem az ennyire fekete-fehér válaszokat, mivel általában nem ilyen egyszerű egy-egy dolog magyarázata.

Szóval elkezdtem gondolkozni, hogy lehet-e valami rendszerszintű probléma a politikai rendszerünkben és ennek lehet-e valami kapcsolódási pontja a közélethez, szorosabb értelemben véve a sajtóhoz?

Meglátásom szerint igen.

Bár a bevezetőben kifejtettem, hogy nem szeretem a leegyszerűsítő világképeket, a terjedelmi és átláthatósági okokra való tekintettel, most magam is egy kicsit lecsupaszított kategorizálást fogok alkalmazni. Fontos ugyanis azonosítani, hogy nagyjából melyek azok a csoportok, amelyek a legjobban körülhatárolhatóak a közéletben, azon belül is a sajtóban. Egészen pontosan abból a szempontból csoportosítottam őket, hogy mi az alapelképzelésük a játékmenetről. Ez alapján - szerintem - a következő csoportok határolhatóak el egymástól:

1. Bónuszpártiak:
Az elnevezésből kiderül, hogy mi a legfőbb céljuk: a minél több bónusz megszerzése és stabil megtartása. Ezt várják el a mindenkori kormánytól és akkor elégedettek, ha az elérhető és reálisan tartható legtöbb nyersanyag a birtokunkban van. Az elmúlt közel egy éves időszak viszonylag pozitív lehetett a számukra, ugyanis a januári bónusz-újraelosztás után Magyarország nagyon sokáig, gyakorlatilag október közepéig fullbónuszt birtokolt, azaz mind a 15 nyersanyag rendelkezésre áll. Az utóbbi egy-másfél hónapban azonban folyamatosan csökkent a bónuszok száma és a visszaszerzés sem halad túl gördülékenyen, ezért várható, hogy a bónuszpárti csoportok egyre markánsabban jelennek majd meg cikkeikkel, kommentjeikkel.

Részben ennek a csoportnak az egyik alcsoportját képezik az általam - némi sarkítással - racionális játékmenetet igénylőknek nevezett emberek. Az erepublikos köznyelv ezt a csoportot nevezi - tévesen és némi pejoratív felhanggal - technokratáknak. Ők alapvetően azt szeretnék, ha a magyar állam mindig az adott helyzetnek és körülményeknek megfelelően érvényesítené az érdekeit és az adott pillanatban elérhető legjobb állapotot érje el/tartsa fenn. Mivel optimális esetben ez a fullbónuszt jelenti, ezért is indokolt a bónuszpártiak csoportja alá besorolni ezt a kategóriát.

2. Karakterépítők:
Megint fennáll a nomen es omen elve, ugyanis az ide sorolhatók legfőbb célja, hogy a karakterük minél erősebb legyen, minél gyorsabban fejlődhessen, minél több pénze legyen és még sorolhatnám. A karakterépítgetés és az országos politika nem sok ponton kapcsolódik, azonban alapvető igényük, hogy legyen TP csata, ha lehet, legyen hazai epikesítés és úgy általában az állam vegye figyelembe a karakterépítgető játékód szempontjait. Ez a csoport is hosszú-hosszú ideig el volt kényeztetve, ugyanis a magyar volt az egyik a kisszámú állam közül, aki rendszeresen saját költségén biztosította a TP csatát a lakosainak, sőt, a magyar kormányok kezdték el az epikesítést is, ami egész hosszú időn keresztül rendszeres volt. Olyannyira domináns volt ez a csoport, hogy sok esetben az állami politika alárendelődött a csoportérdeknek. Az utóbbi egy-két hétben nekik is sanyarú sors jutott, ugyanis visszaszorultunk eredeti területeinkre, ami azzal járt, hogy elveszett a TP csata lehetősége. Ez jól láthatóan felerősítette ezen csoport jelenlétét a közéleti csatornákon (cikkek, kommentek, shoutok).

3. Kalandozáspártiak:
Jóval kisebb csoport véleményem szerint és nincs is folyamatosan jelen a közéletben. Megjelenése az aktuális harci és diplomáciai események függvénye. Általában a viszonylagos jólétben erősebb a jelenlétük, és nagyobb a hangjuk, míg rosszabb helyzetekben, mint például napjainkban, nem igazán vannak ilyen jellegű igények a sajtóban. Maga a csoport egyébként rendkívül heterogén. Megtalálhatjuk azokat az embereket köztük, akiknek mindegy, hogy ki ellen, csak mindig legyen valami háború, legyen mozgás, legyen haladás, menjünk, hódítsuk. Aztán megtalálhatóak azok, akik bizonyos mérföldköveket szeretnének elérni (pl.: új kontinensre való belépés, eddig meg nem hódított régiók elfoglalása, stb.) vagy egyszerűen csak azt szeretnék, hogy minél nagyobb legyen a zöld szín a térképen.

Részben ide sorolható, azonban mégis elkülönítést érdemel azok csoportja, akik a komoly háborúkat pártolják és attól remélik a játékélményt, hogy erős országokat támadunk meg. Mivel a magyar állam az utóbbi hónapokban konstans módon pénztelenséggel küzd, ezért nyilván ez a csoport is kevésbé markánsan van jelen a közéletben.

4. Román NE pártiak
Bár logikailag az előző csoporthoz kéne sorolni őket, mégis elhatárolást kell eszközölnünk, ugyanis ez a kategória és az ezt képviselő emberek folyamatosan jelen vannak a közéletben és szinte, azt mondhatjuk, hogy az aktuális helyzetre való tekintet nélkül, ugyanolyan intenzitással fogalmazzák meg igényüket (háború a románok ellen).

5. Kétkattosok
A témánk szempontjából irreleváns ez a csoport, de a teljesség kedvéért ide sorolnám azokat, akik nem követik a sajtót, a közéletet és egyáltalán nem is érdekli őket az, hogy éppen ki az ellenség, ki a szövetséges, ki az elnök, mi a top5 párt, stb.

Természetesen ezek a csoportok nem kizárólagosak, van átjárás köztük és egyes játékosok tartozhatnak egyszerre több csoportba is. Továbbá minden kategórián belül vannak mérsékeltebb és szélsőségesebb álláspontot képviselő karakterek.

De mi köze ennek a nagyar politikai rendszerhez?

Véleményem szerint az, hogy a mindenkori elnök és kormány ezek között az igények között próbál lavírozni. Fogalmilag kizárt az, hogy minden jellegű igényt egyszerre kielégítsen egy ciklus alatt. Így tehát természetszerűleg valamelyik kategóriának jobban fog kedvezni, ami pedig azt eredményezi, hogy az igényeiben/érdekeiben/elképzeléseiben sértett más csoportok hangja felerősödik és masszívabban próbálják majd érvényesíteni a gondolataikat. Esetleg ha több hónapon, éven keresztül vannak "elnyomott" helyzetben, akkor az intenzitás odáig fokozódhat, hogy az már el tudja téríteni az aktuális elnököt az elődei által követett irányvonaltól és esetleg elkezdheti képviselni az addig hanyagolt csoport érdekeit. Ami viszont a másik, addig képviselt csoport érdekeibe ütközik, tehát az ő hangjuk fog felerősödni, ami újabb időintervallumot követően ismét irányváltást eredményez.

A magyar politikára rendkívül jellemző ez a fajta váltakozás. Ha megfigyeljük akár csak a külpolitikát, akkor láthatjuk, hogy az elmúlt egy évben folyamatos hullámvasút volt. Nyilván nem a fő dolgokra kell érteni (bár az utóbbi időben abban is jelentős változások vannak folyamatban), hanem az apróbb dolgokra (pl. MPP kötésekre). Ez így leírva még akár azt is jelentheti, hogy milyen jó, hogy néha ilyen, néha olyan érdekek kerülnek érvényesítésre, de ez valójában nem pozitív dolog, ugyanis ezáltal elveszik annak lehetősége, hogy egy ciklusokon átívelő koncepció szabja meg az általános irányvonalat és csak annak megvalósítása legyen az egyes kormányok feladata.

Magyarországon valamiért nagyon régóta divatos az az elképzelés, hogy egy elnök az adott ciklusában mindenható és ő bármilyen irányvonalat megszabhat (már amit a választók és a kongresszus enged neki). Ez egy rossz felfogás, ugyanis egy jól működő erepublikos kormányzati hatalom esetén korlátot kell, hogy képezzen a ciklusokon átívelő koncepció, amelyet a kulcspillanatokban a csoportok közötti lehető legnagyobb konszenzust elérve kell meghatározni.

A másik nagyon nagy probléma, ami részben köthető ehhez a jelenséghez, hogy az elnökök úgy állnak a dologhoz, hogy na most meg kell mutatni és erre 30 nap van megadva. Ennek a jelenségnek az emberi motivációi érthetőek, hiszen a játékos - jó esetben - készül az elnökségre és meg akarja mutatni, hogy igenis izgalmas és jó ciklust tud felmutatni.

Az újabb probléma már ebből jön, hogy a magyar közélet, az egyes csoportok nyomására úgy definiálja a jó ciklust, hogy folyamatos háborúk és izgalmas csaták. Legalábbis a játékélmény fogalmát így értelmezik sokan. Ezzel az a baj, hogy így egy közepes helyzetben lévő vagy kifejezetten rossz helyzetű ország gondolkozik, akinek nincs vesztenivalója.

Ha megfigyeljük az e-magyar történelmet, kevés volt a nagy formátumú, jó elnök, aki igazán nagyot tudott lendíteni a dolgok menetén. A hatalmas szerencsénk mégis az, hogy ez a kevés elnök sok esetben a kulcspillanatokban volt az elnöki székben.

A kulcspillanat bekövetkezésére nagyon kis mértékben lehetünk hatással, ahhoz ugyanis külső körülmények megfelelő összejátszása és még sok-sok más szempont kell. Ha az elmúlt évre tekintünk, az egyik kulcspont volt véleményem szerint a bónusz-háború. Az ország szerencséje az volt, hogy a Hercule-kormányok és az Azure kormány volt abban a három hónapban hatalmon, így először sikerült konszolidálni az elődök által súlyosan leamortizált nemzetközi helyzetünket, majd a bónusz-háborúban sikerült biztosítani a 15 bónuszt, végül pedig sikerült stabilan tarthatóvá is tenni őket különféle szerződésekkel.

Ez egy kulcspont volt, ami a viszonylagos mélységből a csúcsra röpítette Magyarországot.

Utána azonban jöttek a problémák. Nem tudtunk alkalmazkodni a megváltozott helyzethez és továbbra is sok esetben úgy viselkedtünk, mintha nem lenne vesztenivalónk. Hadjáratokat vezettünk mindenfelé, ellenségeket szereztünk és random betámadtunk mindenkit, akivel éppen szomszédosak voltunk és gyengébb volt nálunk(vagy nem is volt határos, mert AS is volt közte).

Ezek a sokszor fölösleges és/vagy hibás döntések, amelyeknek a motivációja mind az volt, hogy az éppen aktuális elnök meg akarta mutatni, hogy izgalmas ciklust tud csinálni, elvezettek a mostani bónusz-vesztéshez és rossz helyzethez.

Nem tudtunk nyugodtan maradni és, kártyás kifejezéssel élve, kiülni a helyzet megváltozását. A sokszor felelőtlen hadi vállalkozások mellett a diplomáciai síkon is ide-oda csapódtunk és egymással szöges ellentétben voltak az egyes ciklusok célkitűzései.

Mindezt azért írtam le ilyen hosszan, mert a jelenlegi helyzetben talán a csoportok közötti legszélesebb konszenzust az az elképzelés jelenti, hogy szerezzük vissza az elvesztett helyzetünket és bónuszainkat.

Nagyon fontos azonban, hogy senki ne gondolja azt, hogy ez egy rövid folyamat lesz. Ha valamilyen helyzet bekövetkeztéhez egy hosszú leépülési folyamat vezetett, akkor a legritkább esetben van azonnali megoldás rá. Nyilván el kell kezdeni, mind diplomáciai, mind harci fronton, de legyen végre egy koncepció és a következő kormányok ne induljanak teljesen más irányba a megvalósítás során.

Továbbá fontos, hogy alkalmazkodjunk a megváltozott helyzethez és ne a régi dolgok alapján tervezzünk. Ez értendő mind a harci helyzetre, mind a diplomáciai síkra!

A cikket igazából gondolatébresztőnek szántam.

Maradok tisztelettel:
ICS