Join the new world

Íme a várva várt sorozatom első része. Erre előzetesen annyit mondanék csak, hogy minden kezdet nehéz. Meg a szokásos, azaz ha tetszett, akkor vote és ha még nem vagy feliratkozva tedd meg. Meg természetesen juttasd el mindenkinek ebben az esetben. Már így is sokat beszéltem, kezdődjék hát a történet:

Calaisi Teadélután
A NATO a táborát a britek áltatal megszállt Calaistól 20 km-re rendezte be. A táborban összesen 1467 katona állomásozott. Az itt állomásozó egységek mellett a Gamma egység is volt megtalálható. Ők kicsit közelebb voltak a britekhez. (mindössze 19km-re)
-A küldetésünk viszonylag egyszerű lesz. mindössze ezeket a raktárakat kell felrobbantanunk – beszéd közben a raktárakra rámutatok a lőszeres ládára kiterített térképen. – Ezen kívül azt az információt kaptuk, hogy ma este fog több brit szállítóhajó is fog érkezni. A parancs ezzel akapcsolatban a következő: tudjuk meg, hogy mit szállítanak, és amennyiben fegyver, vagy hasonló, minél többet meg kell szereznünk, a maradékot el kell pusztítani. A ma érkező szállítmány nem kerülhet a britekhez. Eddig minden világos? – A csapat egyértelműen bólogat, kivéve egy embert. – Techno! Mi a helyzet a nekünk ígért fegyverekkel? – Semmi válasz. – Már megint alszik. Ébresszétek fel.
- Vége van? Nem, nincs. Akkor meg mi...
- Tudod, hogy hanyadszorra részesülsz figyelmeztetésben azért, mert alszol szolgálat közben?
- Már aludni sem szabad?
- A következő két hétben te mosogatsz. – Amíg ezt elmondtam, Mark elővett egy almát. – Azt meg honnét szerezted?
- Fáról. Pontosabban almafáról.
- Hol találtál te almafát? A tábor közelében csak tölgyfa van.
- Arra, kb. 4-5 km-re van egy. Mielőtt még bármit is mondanád, jelzem, hogy drónnal hoztam el.
- Magáncélokra használtál kincstári felszerelést. Már megint. Fegyelmezd magad már végre.
- Majd megpróbálom. Amúgy mi volt annyira fontos, hogy fel kellett ébresztenetek e miatt?
- A felszerelés amit kb. három hete ígérgetsz, meg elmondhatnád, hogy mit találtál ki ma estére.
- Lehetőleg olyan legyen, amiven gyorsan végzünk. Péntek van, szabadnapos a közeli ezred harmada, és nagy partit dobtak össze – szólt közbe Lord.
- Az a briteken múlik, hogy milyen gyorsan végeztek. A terv a következő: Mivel a szárazföld felől jelentősen megerősítették az őrséget, és teljesen át is szervezték, lehetetlen lenne bejutnunk. A tengerpart alá van aknázva, így ez sem működik. Légierőnk nincs, így berepülni sem tudunk. Tehát egy út maradt. Föld alatt fogtok bejutni – Itt megállt a beszédben. Kinyitotta az egyik ládát, amiből elővett egy fóliát, amit ráterített a térképre. – Ezért a fóliáért sokat kellett fizetnem. Azaz nem nekem, hanem a seregnek. A vonalak amiket így láttok nem más mint egy titkos világháborús bunkerrendszer, amit a későbbiek során csempészek használtak. Pár francia csempészen kívül, akik inkább meghalnak, mintsem a bejáratot elárulnák, senki sem tud már a létezéséről. Az egyik bejárat itt van – mutatott egy pontra, ami tőlünk nagyjából 7km-re volt. – és itt jön fel az egyik, itt pedig a másik csapat – rámutatva kettő, raktárra.
-Kikből áll a két csapat?
-Az első csapat Ivan és Beryl. Az ő feladatuk lesz a raktár elintézése. Pontban 22:00-kor, 6 perccel a hajó beérkezése után.
-Akkor ma sem tudok eljutni bulizni egyet – sóhajtott fel John.
-Nem azért vagy katona, hogy szórakozz! – szóltam.
-Folytatnám, ha nem zavar benneteket. A második csapatban van mindenki más, engem és a dokit leszámítva. Mi itt fogunk maradni. Mint mindig. Tehát a második csapat elrejtőzködik 6-7-8 dokkok egyikében. Majd, mikor látjátok, hogy hova fog befutni a hajó, átúsztok víz alatt oda. Ott rejtőzködtök, amíg meg nem halljátok a robbanást. Vártok utána 42 másodpercet, majd a kialakult káoszt felhasználva felmásztok a hajóra és elintézitek az őröket. Nagyjából ennyi. Kérdés van?
-Abból baj lesz, ha nem pont 42 másodpercet várunk? – tette fel a kérdést Poirot.
- Abszolúte semmi. Lényeg az, hogy legalább egy fél percet kell várni, míg kialakul a káosz. Azt a számot hasraütésre mondtam. Most akkor felszerelés. Amit kaptok, az egy speciális rádió. Kettő ledet láthattok rajta meg egy gombot. Erre azért van szükség, mert erőteljes zavarást csinálnak ott. A rádiók használhatatlanok lennének. Ha a gombot háromszor egymás után gyorsan megnyomjátok az azt jelenti, hogy bajban vagytok. Ha kétszer lassan nyomjátok meg, akkor küldetés teljesítve. A gombról ennyit. A lámpák közül a zöld azt jelenti, hogy változott a terv, és én bemegyek. Ebben az esetben itt gyülekezzetek – rámutat a térképen egy kis bódéra. – Ha felgyullad ez a kis led, akkor tényleg mindent hagyjatok abba. A másik jelentése egyszerű: ha felgyullad a piros fény, akció lefújva, visszavonulás. A másik cucc, amit kaptok, arra vigyázzatok, kicsit drága a gyártásuk.

Ezek itt EMP gránátok. Lenyomjátok itt a gombot, eldobjátok, vagy lerakjátok a földre, falra, nekem mindegy, és pontosan 6 másodperccel a gomb lenyomása után kiiktat minden elektromos berendezést kb. 20 méteres körben. Ha használtátok, akkor is hozzátok vissza, mivel újra lehet őket tölteni. Most már mindent tudtok.
- Ezt nem hiszem el. Újra alszik. Ezt hogy csinálja? – szólalt meg Zen.
- Egyszerűen. Az elmúlt 48 órában a beérkező adatokat elemezte. Meg hát kicsit különc a gyerek – válaszolt Susan.
- Beszélgetés vége, indulás 5 perc múlva, pontban 19:30-kor. Björn már a dzsipben van – adtam ki a parancsot. Öt perccel később el is indultunk teljes felszereléssel. Az alagút bejárata tényleg ott volt, ahová Techno mutatta, csak azt elfelejtette hozzátenni, hogy ott van egy barlang, amiben van a bejárat. Teljes csend és sötétség vett körbe minket. Bekapcsoltam az éjjellátóm, így legalább már nem mentem neki a falnak. Így haladtunk egy órán keresztül, mikor az egyik kanyar mögül fényt láttunk. Óvatosan, a falnak simulva Susan egy tükör segítségével próbálta meg kideríteni, hogy mi van a sarkon túl. Amint a tükör fele a kanyaron túlra került, géppuskaropogás hangja töltötte meg az alagutat.
-Britek. Négy ember, egy mecha és három autogunner – hangzott a tömör jelentés. – Mindenre lőnek, ami itt felbukkan.
- Ez esetben figyeljetek és tanuljatok – szólalt meg Ivan. Elővett egy EMP gránátot, egy vakító gránátot és két molotov koktélt. – befűtünk nekik.
Ativálta és lerakta a földre az EMP-t, amit átcsúsztatott a sarkon, majd belerúgott egyet. Utána kibiztosította a vakító gránátot és az EMP után dobta. Végül az egyik molotov koktélt meggyújtotta és ment a többi után, a másikat pedig kinyitotta és megitta. Furcsán néztünk rá, így megmagyarázta a tettét:
- Vodkával vannak töltve a koktélok. Még ne menjetek. Kicsit forró még ott a hangulat – szólt, mikor tovább akartam indulni. Pár perc várakozás után átmentünk a sarkon. Az alagút közepén a gránátok nagy puszítítást végeztek. A lövegek épnek tűntek, de mikor közelebb értünk láttuk, hogy az elektronikájuk teljesen ki volt égve.
- Mekkora szerencsénk van! A mecha teljesen sértetlen. Már csak a pilóta kéne, és be is lehetne indítani.

-Nem kell hozzá a pilóta. Ez csak 2. generációs gyártmány. elég csak az indítókulcs hozzá.
-Gondolom van nálad egy mesterkulcs, Borg százados. Menj és üzemeltesd be. Mostantól te fogsz elöl haladni és megtisztítod az utat.
-Igen, uram!
Nem telt el öt perc sem mire az új formációban újra megindultunk. Azonban a rossz előérzetemtől nem tudtam megszabadulni. Elvégre ha Techno igazat mondott, itt nem lehettek volna britek. Mi van, ha hazudott? Szándékosan téves információt közölt velünk? Ezek és ezekhez hasonló gondolatok százai futottak végig a fejemen. Egy dologban azonban biztos voltam: ok nélkül nem hallgat el semmit se. Ha erről nem tájékoztatott minket, akkor lehet, hogy ő sem tudott erről? Áruló lenne közöttünk? Nem, azt nem hiszem. Mindenki teljes mértékben hűséges az Államhoz. Más esetben nem lehetne a Gamma tagja. Ezt a gondolatmenetet folytattam le, míg az elágazáshoz nem értünk.
- Ivan, Pyro, ti ketten menjetek el balra. Itt a térkép másolata, hogy el ne tévedjetek. Tartsátok magatok a tervhez. Mi egyenesen megyünk tovább – fordultam a többiekhez. – Indulás! – adtam ki a parancsot. A raktárban, ahol kijöttünk, nem volt egy őr sem. Óvatosan körbenéztünk, és mikor az őrségben vakfolt keletkezett, azt kihasználva átvetődtünk a korláton és bementünk a vízbe. Kézmozdulatokkal jeleztem, hogy most szétválunk 3 csapatra, mindegyik csapat különböző dokkban rejtőzik el. A mienk a 6-s számú dokk volt. Mire elfoglaltuk a helyünket, már 21:53 volt az idő. A hajó hamarosan befut. Ekkor hallottam egy rövid, halk csipogást. Ránéztem az adóvevőre. Kigyulladt a zöld lámpa. Intettem a csapatnak, hogy mozgás. Szerencsére a bódé pár percnyire volt csupán, egy kevéssé őrzött területen. Mire odaértünk a többiek már ott voltak Markkal együtt.
- Kb. 10 perce érkezett egy műholdas adatcsomag a vezetőségtől. Tudjuk, hogy mi van a hajón. Pontosabban én tudom. De nem árulhatom el nektek. A parancs is változott. Szabad kezet kapunk a végrehajtáshoz, később nem vonnak felelősségre az itt végrehajtott tetteink miatt. Csak két feltétel van: tömegpusztító fegyvereket nem alkalmazhatunk és az épületeknek épségben kell maradniuk. Meg semmi sem távozhat a kiközőből. Ez három volt. Akkor három feltétel van. Tehát az új parancsunk a következő: El kell foglalnunk a kikötőt, holnap 2:00-ig.