A piréz meló

Day 4,329, 06:03 • Published in Hungary Hungary • by montaigne

A piréz meló


A Külügyminisztérium lépcsőin ülök és verem a fejem a korlátba. Nem áll jól a szénám. Hol is kezdjem? Szóval két hosszú évnyi otthoni robotolás után úgy döntöttem, hogy legfőbb ideje körülnézni egy kicsit külföldön, merthogy nem elég dolgozni, hanem pénzt is kellene keresni, ha már az embernek gyereke van, nem is egy, hanem kettő.

Már csak az a kérdés, hogy nyugatra, vagy keletre mozduljak? Nos, szerintem az a helyzet, hogy nyugatra akkor megy az ember, ha olyan munkát akar elvégezni, amit a nyugat-európaiak undorral félrelöknek, ezzel szemben keleten azt a munkát tudom elvégezni, amelyre a keletiek, megfelelő szakértelem hiányában képtelenek lennének és a kiemelt béren túlmenően a megfelelő tisztelet már csak hab a tortán. Szóval az irány kelet, azon belül is Pirézia.

Csakhogy nem olyan könnyű piréz munkavállalási engedélyt szerezni, még akkor sem, ha odaát erre megvan a maximális fogadókészség. A szabály az szabály. A Piréz Kereskedelmi Bank (mostantól ez legyen a leendőbeli munkáltatóm neve) a maga részéről mindent megtett és ezután is megtesz. Nekem mindössze a diplomáim másolatait, a 30 napnál nem régebbi erkölcsit és a nullás adóigazolást kell beszereznem. Na és itt jön a bökkenő. Magyar hatóság csak magyar nyelvű papírokat hajlandó kiadni. Az adóhatóság még azt sem – erre való az ügyfélkapu. Secc-pecc minden meg is van elektronikusan, elektronikus aláírással. Kellhet-e ennél több az átlag magyarnak?

Egy apró pici probléma van: Piréziában nem beszélnek magyarul. Lövésük nincs arról, hogy hogyan néz ki egy magyar hivatalos irat, mint ahogy nekünk sincs lövésünk arról, hogy hogyan néz ki a piréz hatósági erkölcsi igazolvány. Az vesse az első követ a piréz hatóságokra, aki nem lenne gondban a helyükben. A problémára szerencsére van megoldás, méghozzá a hágai aposztil egyezmény, amelynek értelmében a kibocsátó ország külügyminisztériuma felülhitelesíti az adott iratok másolatait és az egyezményt aláíró, befogadó országok így már bizalommal kezelik azt, elvégre mindössze az adott ország Külügyminisztériumának a pecsétjét kell felismerniük.

Ment is minden, mint a karikacsapás, kivéve a papír alapú nullás adóigazolást. A Külügyminisztérium az ügyfélkapun át megszerzett elektronikus igazolással együtt úgy hajtott el, mint egy nem kívánt magzatot, így ez az irat a legvégére maradt. Napokon át hadakoztam a NAV által működtetett telefonos gépribanccal, majd az élő ügyfélszolgával is, de a rendszer falai áttörhetetlennek bizonyultak. Elvégre egy huszonegyedik századi papírmentes világban élünk, a pirézeket meg csókoltatják. Na, ez szöget ütött a fejembe. Mi győzheti le a huszonegyedik századot? Hát a huszadik század!
Besétáltam egy random NAV-os ügyfélszolgálati irodába.

-Csókolom. Tessék mondani...van-e Önöknél nyomtató?
A hölgy gyanakvó szemekkel nézett rám.
-Nem értem a kérdést...
-Oh, elnézést kérek. Amióta sorra megszűntek az internet cafék, fogalmam sincs, hogy hova menjek. Szegény ember vagyok, nincs saját nyomtatóm és egy NAV-os iratot szeretnék kinyomtatni.
-Most már tényleg nem értem.
-Egy nullás igazolásra lenne szükségem, de papíron, nem elektronikusan. Mutatom is a laptopon az ügyiratszámot, ezek a személyes irataim, tehát az iratban foglaltak csakis rám vonatkoznak.
-A laptopja, az öltönye és az iPhone-ja alapján nem gondolnám, hogy ne lenne pénze egy nyomtatóra. Szóval miért is fordult hozzánk?
-Önnek igaza van. Külföldi, EU-n kívüli munkavállalás céljából van szükségem erre az iratra, nyomtatott formában, eredeti pecséttel, eredeti aláírással. Gondoltam, ha egy géptől eltérő, empátiával rendelkező emberhez fordulok, akkor segíteni fognak. Három embert is magam elé engedtem a sorban, mert a mosolya alapján úgy éreztem, hogy ön itt az egyetlen, aki átlátja és megoldja a problémát.
A szemén látom, hogy most azt kérdezi “Ön most rutinszerűen flörtöl?”, én meg rutinszerűen válaszolok “-Á, dehogy!”, majd hátraszól:
-Anikó, a nyomtatóban levő papírt légyszi irattasd alá Szabolccsal! Igen, kerek bélyegzővel.

Ezt a nehezen megszerzett papírt adatam be a Külügynél hitelesítésre és ennek az átvételi elismervényét veszítettem el sikeresen. Most meg üres kézzel, arcomra mosolyt erőletve állok a Külügy egyik pultja előtt.

-Kezeit csókolom.
-...
Egymást nézzük. Leszkennelem a hölgyet. Harminc év körüli, vonásai kifejezetten kellemesek, nagy barna szeme meg egyenesen gyönyörű. Minimális rajta a smink, jegygyűrűje nincs, láthatóan túlhajszolt, mint manapság oly' sokan mások. Mellette műanyagpohárkában olcsó kávé gőzölög és próbálja a kezét egy papírkupac alatt tartani. Rég járhatott utoljára manikűrösnél.
-Augusztus 27-én adtam be hitelesítésre a nullás adópapíromat.
-Az átvételi elismervényt és az iktatási számot elhozta magával?
-Mondom az iktatási számot: 073/27082019
-Megkérem, ne dobálozzon random számokkal! Iktatási szám hiányában a legjobb, amit tehet az az, hogy ismét beadja az iratot hitelesítésre. Semmit sem tehetek Önért.

Ekkor úgy éreztem, hogy ideje elindítani a szentháromság hadműveletet. A szentháromságnak a lényege, hogy az ember első lépésben igazat ad a vitapartnerének (lelhetőleg három szóban), majd a konszenzust apró érvek trojkájával atomjaira zúzza.

-Önnek igaza van.
-Örülök, hogy Ön is így látja.
-Most viszont mégis arra kell kérnem, hogy hallgasa meg három érvemet. Ezek az érvek az Ön gondolatai, a szíve és a pillantása.
-Nem értem.
-A laptopomon be tudom mutatni a beadott irat szkennelt eredetijét. Itt is van. Az iktatási számra is pontosan emlékszem. Igazolni is tudom magam. Tehát Ön elvileg megtehetné, hogy ezeket összeveti, de azt én is látom, hogy rengeteg a munkája. Ennek ellenére mégis arra kérem, hogy a gondolatai helyett adjon teret a szívének.
-A szívemnek? Hogy jön ez most ide?
-Az Ön szíve az első pillanattól kezdve érezte, hogy én egy szorult helyzetben levő, de amúgy ártalmatlan ember vagyok. Olyan ember, aki képes elveszíteni egy nagyon is fontos irat iktatási számát. Ha Önnek nem lenne szíve, akkor már rég kidobatott volna az őrökkel.

Először látom őt mosolyogni. Megigazítja egyenruháját, kihúzza magát, így a kis kitűzőn most láthatóvá válik a neve. Erika. Szép név.
-És a szemem? Említette a szememet is.
-Nos, a magyar nyelv gazdag, kifejező és gyönyörű. Minden fontos szónak rengeteg szinonímája van. Én a szemnél, vagy nézésnél sokkal jobban kedvelem a pillantás szót. Több érzelmet, több bájt, több kedvességet sugároz. Szóval a pillantása kedves Erika arra való, hogy másfele nézzen, miközben a szíve legyőzi a saját gondolatait.
Pár másodpercig egymásba fonódott a pillantásunk, majd hátrszólt:
-Attila, kikeresed kérlek a 073/27082019-es iratot?
Halk sóhaj kíséretében süllyesztettem az aktatáskám mélyére a megszerzett kincset. Nehogy ez is elvesszen!
-Köszönöm szépen...kedves Erika. Sosem fogom elfelejteni kedvességét, jóindulatát és különösképpen a pillantását.
Szinte futva távoznék, és már a kijáratnál vagyok, amikor utánamszólt:
-Monti úr...itt felejtette a névjegykártyámat...nyugodtan hívjon, ha ehhez hasonló, vagy akár ettől eltérő problámája adódna a közeljövőben!


Kérdés: Melyik ország valójában a történetben szereplő Pirézia?
Az első helyes válaszadó jutalma 50 db Q7-es fegyver.