[Szurkemedve] Rákoczi fejjel

Day 1,333, 01:16 • Published in Hungary Hungary • by Hercules7

Szeretném leszögezni, hogy a most következő cikk NEM a század egészének hivatalos véleménye. Elsősorban az enyém és még pár emberé, akik a századból egyetértenek vele.

Olvastam tegnap egy eMagyar Közlönyt http://www.erepublik.com/en/article/-emagyar-k-zl-ny-nyolcadik-nap-1820760/1/20 és örömmel láttam, hogy megemlítésre kerültünk benne:
“felkerestek a Rákóczi század nevében, hogy gondoljam át helyzetüket. Abban egyeztünk meg, hogy amennyiben a kettős finanszírozást megszüntetik, és hajlandóak parancs szerint ütni és amennyiben visszaszólnak, hogy ez elfogadható, a ma még létező irreguláris státuszba visszaveszem őket, bizonyítási lehetőséget adva számukra.”

Nem tagadom: az első reakcióm erre a mondatra nem nyomdaképes.
De hát mi is történt? Elmesélem, belülről.
Anno ez év januárjában először felmerült, hogy elegünk van a reguláris státuszból. Nem fogok most fél éves logokat keresgélni, de voltak emberek a tisztiben, akik szerint egy utazásos ütéshez a pénzt úgy kellett volna előteremtenünk (a heti zsold akkoriban - ha megjött egyáltalán - viccszámba ment), hogy lebontjuk a cégeinket és onnan finanszírozzuk, mert parancs jött.

Az akkori első lendület viszont nem tartott sokáig: rendbe raktuk a századot, a cégeinket és sikerült egy egész jól működő gazdasági rendszert kidolgoznunk, amiben egész jó ellátmányt kaptak a tagok. Ezt persze azóta vagy 40x át kellett dolgozni, de azóta is jól működik. Miért fontos ez? Mert kábé ekkor elkezdett kevésbé érdekelni minket a sereg ellátmánya. Volt olyan jó a rendszerünk, hogy (szinte) önellátóak voltunk.
Haladt az idő, a szabályváltozások miatt a rendszer egyre kevésbé lett hatékony, de a támogatások is egyre jobbak lettek hozzá, így elvoltunk.

Aztán jött az UFR. Pontosabban az egov. Bevezetése után a káosz hatalmas volt, ahogy én láttam. Alig volt nyitva, ha igen a végén kidobott egy csatalinket ami az esetek komoly százalékában marhaság volt és még én voltam lebaszva, hogy miért oda ütöttem...
Ha minden klappolt valamilyen csoda folytán, persze jó volt, mert egész jól fizetett, de többet bosszankodtunk miatta, mint nem. Amikor pedig UFR nélkül ütögettem, én pl. meg lettem szólva, hogy elpazarolom az ütést.
Itt hadd szúrjak közbe egy lényeges pontot. Mi egy speciális század vagyunk. Oyan srácokból állunk, akik elsősorban munkaidőben érnek rá erepezni, a legnagyobb aktivitásunk olyan de. 10-ig van. Ennek ellenére a reguláris státuszunk töretlen 🙂 Vannak persze többen olyanok is, mint én, akik egész nap gép előtt ülnek, tehát ha jön parancs, 70-80%-os valószínűséggel tudok ütni. Munkaidőben. És most ez a kulcs.

Ugyanis azt kezdtük észrevenni, hogy nincs ütésparancs. Ami persze azt jelenti, hogy akkor nincs, amikor mi online vagyunk, de számunkra ez ugyanaz. Sokszor napokig nem tudtam én pl. parancsra ütögetni (egy 5 percig nyitott egov nekem pl. zárt egovot jelent...), ami nem csak a finanszírozás elmaradását jelentette, hanem a fentebb említett baszogatást is.

És erre még rájött az is, hogy kezdett tele lenni a tökünk az itthoni politikával. Ekkor kezdtünk tárgyalásokat az egyik legfőbb szövetségesünkkel, hogy idegenlégiósként erősítenénk a soraikat. A tárgyalások sikeresek voltak, örültek nekünk, sokan közülünk ÁP-t kaptak, stb. Itt elkövettünk egy hibát: nem jeleztük a lépést a magyar Hadügyminisztérium felé.

A következő helyzet állt elő:
Reggel bejelentkeztem mibbitre, csekkoltam van-e magyar parancs, csekkoltam van-e lengyel parancs. Ha volt valamelyik, ebben a sorrendben ütöttem, ha nem, akkor a magam feje után. És ha le tudtam ütni magam, vissza se néztem chatre, mert melózni is kell. Én pl. mindmáig csak legtöbbször az 550w-t tudom elütni, nem többet, mert nem tudok visszajönni 6 óra múlva.

Ekkor én elmentem két hét szabira, ami idő alatt erep felé sem nagyon néztem.
Aztán visszajöttem és láttam a topicban, hogy magyar egov számunkra nincs. Ekkor kérdeztem a srácokról, hogy mi történt, mire jelezték, hogy berágott a HM a kettős finanszírozás miatt (jelenleg ez az egyetlen vád, amit hallottam és épkézláb) és kitiltottak minket a fenébe.

Tudomásul vettem a dolgot. Néha érdeklődtem, hogy mi van, volt egy rövid beszélgetésünk pár emberrel a hisztikarban (amiből megtudtam, hogy hazaáruló senkiházi trágya emberek vagyunk), vártam. Utána megkaptuk kolosh “ajánlat”-át:
“ próbaidőről lehet szó, ha nem folytatjátok a kettős hadműveletet, ami annyit tenne, hogy javasolom a kormányban az irregbe való visszavételeteket”
Erre többen csak néztünk, hisz egy irreguláris század azt csinál, amit akar, nem?

“ az irreg oda üt ahova akar nem?
és ha akar akkor parancs szerint
vagy nem?
[...]
így van, de nem hinném, hogy az a célotok, hogy irregek maradjatok
ha irregek akartok maradni, oda üttök, ahova akartok”

itt nem volt tiszta - most akkor oda ütünk ahova akarunk, vagy nem?

“ azt kérdezik a többiek hogyha irregek vagyunk akkor miért nem üthetünk a lengyeleknek is?
de ha nincs fix zsold, akkor miért ne lehetne gazdasági alapon nézni a kérdést
nézd
ők döntik el, mit akarnak a későbbiek folyamán
én úgy gondolom, tettem a feszültség enyhítésére egy lépést javaslatommal
nem kötelező elfogadni
de
sztem a csapatotoknak kell most bizonyítani...
ha nem akarnak később reg lenni, irregnek sem kell lenni átmenetileg
én tiszteletben fogom tartani a döntésüket”

Ez volt az ajánlat. A vá😛 kettős finanszírozás, ami nem igaz. Felszólítok mindenkit, aki vádol, hogy bizonyítson. Úgy gondolom, hogy a kettős finanszírozás akkor állná meg a helyét, ha ugyanarra az ütésre mindkét egov alapján kaptunk volna ellátmányt.

Amit tettünk, hogy azokat az ütéseket, amiket a magyar célok számára nem tudtunk elütni, odaadtuk egy szövetségesünknek. Nem ellenségnek, nem semleges országnak: szövetségesnek. Persze lehet minket hazaárulózni, de az csak demagógia.

Ami minket sért:
1) a feltételezés, hogy számító közgázgépek vagyunk
2) a feltételezés, hogy szándékosan az ország érdekeivel szemben mentünk - a helyzetünk többé-kevésbé kényszer volt
3) a hazaárulózás

Elismerjük, hogy hibáztunk akkor, amikor elkezdtük a lengyel műveletet és nem kértük azonnal az irreguláris századdá való minősítést. Elfogadjuk, ha ezért a büntetésünk akár egy meghatározott időre való kizárás az UFR-ből.

Azt viszont elutasítjuk, hogy pitiznünk kelljen az irreguláris státuszért, amit boldog-boldogtalan megkaphat, függetlenül attól, hogy mikor hol BHzik vagy hányszor üt az ország ellen.

Személyes véleményem az, hogy ha ezek a feltételek, akkor köszönöm szépen, jól érzem magam inkább a lengyeleknél. Ott ugyanis nem tapasztaltam (még) olyan mértékű csőlátást, begyepesedett, vakszélsőjobbos gondolkodást, mint itthon. És nekem ebből elég.

Tisztelettel továbbra is
Szürkemedve
Századpék