Join the new world

Modern Escobar

Egy nagyon fárasztó nap végére szeretnék most pontot tenni. Már csak a reptéri biztonsági átvilágítás és az útlevél ellenőrzés van hátra...meg egy egy órás repülőút, majd egy órányi taxizás és jöhet az otthon, édes otthon, meg a Karácsony.
A bambulás közepette fel sem tűnt, hogy az átvilágító alagutat megállították és a monitoron egyszerre hárman figyelik oda-vissza a csomagomat, és annak sem tulajdonítottam jelentőséget, hogy valahonnan előkerült egy meghatározhatatlan ősökkel rendelkező kutya és vadul csaholni kezdett rám. Csak arra rezzentem össze, amikor a fő-fő-biztonsági tiszt hátulról a vállamra tette a kezét.
-Mr Monti, kérem, ellenkezés nélkül, feltűnésmentesen kövessen!
Mögötte három fegyveres biztonsági őr állt, arra az eshetőségre, ha mégis ellenállnék. A terem, ahova bevittek semmiben sem különbözött a National Geographic-on látható hasonló vallaltó-szobáktól.
-Hova rejtette?
-A mit?
-A nevem Mr Arben K., a piréz kábítószerellenes ügynökség reptéri részlegének parancsnoka. És akkor most konkrétan kérdezem: HOL VAN A KÁBSZER?
-Nincs nálam semmiféle kábszer.
-Gondolom nincs ellenére, ha vér, vizelet és nyálmintát veszünk öntől.
-A vérvizsgálat kapcsán szeretném közölni, hogy két deci vérveszteség esetén hányni szoktam, négy deci esetén garantáltan elájulok. Szóval csak kíméletesen, ha lehet!
-...továbbá testi motozást fogunk végrehajtani.
-Jelzem, hogy a prosztatám kissé megnagyobbodott, szóval...azt is csak kíméletesen, ha lehet!

No...most ugrunk néhány bekezdést, maradjunk annyiban, hogy a köztes idő nem volt túl jó.

-Mr Monti, felöltözhet.
-Mire jutottak?
-Nem találtunk semmit. Egyelőre.
-Nem vagyok meglepve. Talán, ha megkérdeznek, akkor elmondhattam volna egy-két dolgot, de önök egyből azzal kezdték, hogy közelről benéztek a végbelembe. Szóval mondhatom?
-Hallgatjuk. Mindent jegyzőkönyvezünk.
-Nos, kezdjük azzal, hogy nem világosítottak fel a jogaimról, nem hívhattam ügyvédet, satöbbi. Az ártatlanság vélelme megilletett volna...
-Inkább arról beszéljen, hogy hogyan került kábszer-közelbe?
-Nos, ma reggel elmentem Laret faluba.
-Hm...
-Ismerős a falu neve?
-Itt csak mi kérdezünk Mr Monti.
-Az ember segíteni akar, önök meg folyamatosan tördelik a vallomásom lendületét.
-Mit keresett Laret faluban?
-A cégemnek van ott egy ügyfele. Millókkal lóg.
-Nevet mondjon!
-Zavarban vagyok ezekkel a piréz nevekkel, de a zakóm bal felső zsebében ott van a névjegykártyája. Valami Hussein, ilyesmi.
-Hosni Gjokaj?
-Az!
-A rendőrfőnők?
-Az. No meg, saját bevallása szerint Európa legnagyobb vadkender ültetvényének és legnagyobb feldolgozó üzemének boldog tulajdonosa. Egyben a körülmények szerencsétlen alakulása folytán adósunk is.
-Önök pénzt adtak kölcsön Hosni Gjokaj-nak? A drogbárónak?
-Mi egy centet sem adtunk. Ellenben a Bank igen. Az ültetvényre. Mi meg száz másik ügylettel egyidejűleg megvásároltuk a vele szemben fennálló követelést is, úgyhogy ma reggel meglátogattam, azzal a nemtitkolt céllal, hogy behajtom a pénzt.
-Mekkora hadsereggel?
-Csak én és a titkárnőm. Tudtommal a hadsereg már járt egyszer arrafelé és elég csúnyán visszaverték őket. A neten láttam a kiégett harckocsikat. Ősi bölcsesség, hogy nem szabad a helyi törzsfőnökökkel packázni.
-Önök ezt hogyan élték túl?
-Hát, meg kell adni, az utak arrafele botrányosan rosszak. Centiken múlott, hogy nem csúsztunk be a szakadékba.
-Találkoztak egyáltalán Hosni Gjokajjal?
-Persze. Mint már említettem, pontosan ezért tettünk meg közel száz kilométert.
-Hol találtak rá?
-A polgármesteri hivatalban. A polgármesterrel való viszonya szemlátomást kedélyes, mondhatni családias volt. Tőle is kaptam névjegykártyát. A neve Ahmet Gjokaj. Milyen véletlen egybeesés...azonos a családnevük...A polgi egyébként dologi kezes volt a buliban, szóval örültem, hogy egyazon lendülettel letudtam mindkét megbeszélést.
-És?
-Közöltem a tényt, hogy sok pénzzel lógnak és fizetniük kellene.
-Egy szavát sem hiszem el. Ennél a pontnál kellett volna fegyvert rántaniuk.
-Kire? Egy védtelen szemüveges, fehér inges, sárga nyakkendős emberre? Vagy a 40 kilós titkárnőre? Ezzel mit oldanának meg?
-Folytassa...
-Megkérdeztem Hussein-től...Hosnitól, hogy szokatt-e fájni a veséje. Merthogy a szeme alatti táskák jellege miatt veseelégtelenségre gyanakszom. És mit tesz majd akkor, ha dialízisre szorulna? A mi korunkban az embernek sokmindenre kell gondolnia. Például a gyerekekre, a nyugdíjas évekre, satöbbi. Itt, ebben a szűk völgyben tényleg ő a cár, de a hegyen túl északon már a nem éppen baráti viszonyban levő országgal közös államhatár húzódik (ja, és tűloldalt épp egy rivális klán tagjai szorgoskodnak illegális jövedéki termékekkel éjt nappallá téve), délen meg ott a város, az a város, amely már nem az övé és soha nem is lesz az.

Amikor megláttam az arcukon a feszültséget, gyorsan témát váltottam.
-...
-Mister Gjokaj...én messziről jöttem, nehéz út áll mögöttem és lefele a szerpentineken sem lesz sokkal könnyebb. Megkínálna egy cappucinoval?

Ekkor a Gjokaj testvérek mozgásba lendültek...átmentünk a falu egyetlen, de egyben legjobb kávézójába, a vadkenderfüsttel sűrűn kitömött Gjokaj Café-ba. Itt végre elmondhattam, hogy a XXI-ik században élünk, tehát már nem élhet úgy, mint egy XX.-ik századi drogbáró. Ki kell fehéredni. Békét kell kötni a hatalommal, le kell tenni a fegyvert és együtt kell dolgozni egy boldogabb, gazdagabb Piréziáért.
-Goldolom kiröhögte.
-Igen, így történt. De ezután megkérdeztem, hogy megtippelhetem-e a vagyonát. 30 millió Euróra saccoltam, csak az alapján, ami szabad szemmel is jól látható. Bólogatott. Majd megkérdeztem, hogy ha 60 milliója lenne, attól egészséges lenne-e a veséje. Túlélne-e egy vese-leállást? Na ugye! Majd megkérdezte: “Mister Monti, akkor ön szerint most mit kellene tennem? Nem mintha azt meg is tenném, de kiváncsivá tett.”
-…
-És mit tanácsolt neki?
-Ön most azt szeretné, hogy kiadjak egy banktitkot. Nos ezt nem fogom megtenni. Viszont a Gjokaj úrral történt hosszas megbeszélésem során a Gjokaj Café tömény füstfelhője átitatta az összes ruhámat. Szerintem a kutya, meg a műszerek is ezt mutathatták ki és tulajdonképpen azon csodálkoznék, ha nem kattant volna be az érzékelő. De ettől én még nem termeltem, nem dolgoztam fel, nem fogyasztottam, nem vásároltam, nem birtokoltam, nem is terjesztettem sem nyers, sem feldolgozott vadkendert.
-Csak üzletelt egy drogbáróval.
-Akárcsak az Elektromos művek, a mobil szolgáltatók, a legnagyobb olajvállalat, sőt…a szomszéd városban levő tejtermelő miniüzem, a hagymatermelő kofa, a divatáru bolt, satöbbi. Önök ugye nem vegzálták Bill Gates-t? Pedig a drogbáró laptopján Microsoft Office –t telepítettek. Szóval felhívhatom végre az ügyvédemet?
-…
A stressz ellenére a repülőutat átaludtam. Végre…ismét hazai földet érzek a lábam alatt. A taxira várva egy röpke pillanatig elgondolkoztam azon, hogy a Ferihegyi reptérre történő érkezésemkor semmiféle műszer nem kattant be, sőt, kutya sem csaholt rám. Talán ezt kaptam az égiektől Karácsonyra.