Join the new world

Erősen gondolkodom rajta, hogy a hétvégén, egészen pontosan vasárnap valami ismeretterjesztős különkiadással fogok jelentkezni, de még nem tudom mennyi időm és energiám lesz az egészre, úgyhogy csak legyetek készenlétben, és nyissátok meg elméteket, hátha tanulhattok tőlem valamit... Addig is íme a novella folytatása, voteolni, subolni, kommentelni és endorsolni ér, aki pedig shoutolja, az szóbeli vállveregetést nyer tőlem!

---

Ledermedtünk.

A kinti fény olyan erővel ömlött be a félhomályos előszobába, hogy egy perc is eltellt, mire újra rendesen láttunk. Addig csak egy fenyegető, sötét sziluettet tudtunk kivenni a berúgott ajtó helyén, de úgy tűnt, egyedül van, és lett volna ideje szitává lőni minket, mégsem mozdult, ezért mi sem tüzeltünk rá. Belegondoltam, hogy ha minket elvakít a fény, ő ugyanúgy nehezen láthat be a sötétségbe, de türelmesen vártuk, hogy szemünk hozzászokjon az új viszonyokhoz.



Az idegen beljebb lépett, és alakja még több árnyékot adott, így már nagyjából ki tudtuk venni az egyenruháját, és a golyóálló mellényt, amit viselt, de arca még mindig sötétbe borult. Fegyver nem volt nála, vagy ha mégis, nem tartotta ránk, kezeit lazán leengedte, így mi is leengedtük a miénket, és vártuk, hogy valaki megszólaljon. Tett felénk még egy lépést, és végre láthatóvá vált az arca is, melyet nem tudtam hová tenni, de mégis olyan ismerős volt.

-- Sokmindenre számítottam, de hogy halottak potyognak az égből, arra nem! Üdv újra közöttünk, Parancsnok! -- Szólalt meg a férfi, és lendületesen tisztelgett. Én meglepve Anonymus22-re sandítottam, de ő sem értette a dolgot, a gesztus és a megszólítás pedig egyértelműen nekem szólt. Súlyba dobtam hát a fegyvert, és viszonoztam a szalutálást. -- Azért jöttél, hogy újra elfoglald a helyed a Gárdában?

-- Nos, fogalmam sincs... -- Válaszoltam némi habozás után, és némi csalódottságot véltem felfedezni az ismerős arcon. -- Igazából még azt sem tudom pontosan, hogy ki vagyok?

Odakinn lövések dördültek, nem is olyan messze, ezért a férfi némán intett, hogy kövessük, és keresztülvezetett minket néhány kis utcán, minél messzebb a csetepatétól.

-- Hogy lehet elfelejteni mindazt, ami történt, Parancsnok? Egészen hihetetlen ez a dolog... Amikor megkaptam a riasztást, hogy egy magyar gépet megtámadott a kanadai légvédelem, azonnal idejöttem, hogy felmérjem a helyzet súlyosságát, de álmomban nem gondoltam volna, hogy nem csak a Fekete Sereg, hanem te is itt vagy! Ez a fordulat pedig, hogy nem emlékszel semmire, még több kérdést vet fel... -- Behúzódtunk egy kapualjba, és ott folytatta: -- Egész biztos, hogy nem emlékszel semmire? Hogy hol voltál három évig?

-- A nevemet már tudom, mert sokan szólítottak rajta, és néhány emléket sikerült felidéznem a feketék adatbázisából, de minden olyan hiányos, és értelmetlen... -- A tekintetemet fürkészte, majd körülnézett, és kissé tanácstalannak tűnt. -- Emlékszem például Novoszibirszkre, de arra nem, hogy kerültem oda, és mi történt utána...

-- Áh, igen, Novoszibirszk... Kemény csata volt! -- Sóhajtott fel. -- A feketék adatbázisa meg csak a statisztikákra szoritkózik, az emberrel ritkán foglalkoznak... Ha valóban nem emlékszel semmire, talán a mi adatbázisunkban találsz valami támpontot...

-- A ti adatbázisotokban? -- Kérdeztem tétován, mire a homlokára csapott.

-- Hát persze! Nem is gondoltam volna, hogy rám sem emlékszel... De ha magadra sem, akkor nyilván... szóval... Bandi vagyok! De mostanában már csak Nightwatcher-nek, az Éjjeli Őrnek ismernek. Én vagyok most a Nemzeti Gárda parancsnoka.

Hamar összeraktam a képet, és Anonymus22-re sandítva is igazolást nyert bennem, hogy ő az, aki miatt Kanadába jöttünk, de azt még mindig nem tudtam, hogy miért pont ide...

-- Olvastam a Gárdáról... Azt is, hogy elvileg én vagyok az egyik alapítója... de úgy tudtam, csak másodparancsnok voltam, és hogy ez egy magyar egység...

-- Főparancsnok is voltál egy rövid ideig, de Novoszibirszk után eltűntél, és a titulus visszaszállt az előző viselőjére... A többi pedig stimmel, ez egy magyar egység volt, és most újjá született... Akárcsak te! -- Magyarázta Nigthwatcher, de még nem lettem tőle okosabb.

-- De akkor miért jöttünk mégis kanadába, hogy veled találkozhassunk? -- Ezt a kérdést részben Anonymushoz intéztem, de ő csak vállat vont. Nigthwatcher azonban készségesen válaszolt.

-- Mert én itt élek... A magyarországi főhadiszállás kompromittálódott, az egység pedig kis híján elpusztult, ezért egyelőre itt van a parancsnoksága, az én régi Éjjeli Őrségem központjában. Praktikus, hiszen itt akkor van nappal, amikor otthon éjszaka, és így egyszerre mindkét kötelességemet el tudom látni, egyetlen helyről. -- Újabb fegyverropogás hangjai jutottak el hozzánk, igaz, ezúttal távolabbról, de Nightwatcher nem úgy tűnt, mint aki kockáztatni akar. -- Mesélhetek többet is, de először tűnjünk el innen!

-- Mi lesz a feketékkel? -- Kérdeztem aggódva, de ő csak legyintett.

-- Már evakuálták őket, ez a büntetőszázad, amit hoztak megtorlásul, és már előre látom, hogy komoly diplomáciai zűrzavar lesz ebből... De most fontosabb dolgunk is van, készül valami Svájcban, és minél előbb oda kellene jutnunk. Majd út közben mesélek, úgy sem két perc lesz! -- Az ajánlata csábító volt, ráadásul Svájc lényegesen közelebb volt az otthonomhoz, mint Kanada, így már csak arra voltam kíváncsi, hogy jutunk el oda. Mintha olvasott volna a fejemben, meg is válaszolta ezt a fel nem tett kérdést: -- A Gárda járműparkjának nagy részét is átmenekítettük ide, a tengeren túlra, szóval irány a bázis, és onnan indulhatunk is! Talán még találni is fogsz ott valamit, ami kedves a szívednek...

A lövöldöző feketék miatt jókora kerülőt kellett tennünk keletre, hogy Quebecbe érjünk, addigra pedig ismét ránk sötétedett, de sem kanadai, sem román fegyveresekkel nem találkoztunk út közben, és már kezdtem azt hinni, hogy megúszhatjuk a dolgot újabb csatározás nélkül, amikor Nightwatcher megállított minket. Egyetlen szó nélkül előre mutatott, és azonnal megláttuk: egy román őrjárat posztolt az út kellős közepén, szabályos, román egyenruhában, felségjelzéssel, és állig felfegyverkezve.



-- Ezek egyre pofátlanabbak! -- Suttogta Anonymus22, de Nigthwatcher másként látta.

-- Nem, ezek jöttek valamiért, és pontosan tudják, miért. -- Mondta. -- Valami fontos lehet, különben nem kockáztatnák, hogy felfedik őket, és nem is mutatkoznának nyíltan... Mit szállított az a gép, amivel jöttetek?

-- Semmit... Fűrészporért jött, a feketék eperlekvárjába, Theface vezette. -- Válaszoltam őszintén, mire Nigthwatcher elfojtott egy nevetést. Ezért aztán hozzátettem. -- Én legalább is így tudom...

-- Nos akár a feketék akartak titokban becsempészni valamit az országba, akár valami más oka volt, de nem hiszem, hogy román vendégmunkások csak úgy véletlenszerűen felfednék magukat azzal, hogy magyar gépekre tüzelnek, amik fűrészporért jöttek... Állig felfegyverkezve!

-- Mondasz valamit... -- Ismertem el, és bosszantott, hogy ilyen naívnak és tudatlannak tűnök, de valóban az voltam, hiszen még a saját identitásommal sem voltam tisztában. -- És akkor most mit tegyünk?

-- Megkerüljük őket. -- Mondta egyszerűen. -- Ha nem minket keresnek, talán megússzuk ennyivel... ha nem... majd megoldjuk azt is!

Így tettünk hát, és egy újabb széles kitérő, némi lopakodás, és talán túlzott óvatoskodás után végül csak elértünk Quebecbe.

Onnan már egyszerűbb volt az utunk, és nagyjából éjfélre meg is érkeztünk az Éjjeli Őrség műveleti vezérlőjéhez. Maga a hely nem volt túl nagy, de jól felszerelt, szupermodern számítógépek alkotta hálózat monitorozta az egész világ csatáit, összeköttetésben álltak néhány kémműholddal, és folyamatosan frissítették az adatokat, hogy egy kiváló stratéga egyetlen percre se maradjon a harcához elengedhetetlen információk nélkül.

Az itteni adatbázis azonban Nigthwatcher bevallása szerint egyedül a csatákkal és a stratégiai tényezőkkel foglalkozott, ami nekem kellett, azt nem itt, hanem Magyarországon találhattam meg, mégis lenyűgöző volt látni ezt az összehangolt technikát, mely a mi oldalunkon dolgozott, és segítette győzelemre csapatainkat éjjel, nappal. Ami mégis érdekessé tette a helyet, az egy közeli, lényegében használaton kívüli laktanya, ahol a parancsnok a Gárda gépparkját tartotta, és jelen állapotában mintegy múzeumként üzemelt.



Miután leellenőrizte a világ csatáinak állását, ide kalauzolt minket is, és áradozott az ősöreg fegyverekről, és járművekről.

-- Ez itt Borembukkk egyik első pisztolya volt, egy Desert Eagle .50, később egy aranyozottra cserélte, de itt van TTomax egyik fel nem használt Juggernaut páncélruhája is... A harckocsija teljes restauráláson esett át, és a Magyar Birodalmi Hadimúzeumban van kiállítva, de még nekik sincs meg ez a 20 mm-es ismétlő, amivel képes volt kézből tüzelni! Persze ma már vannak ennél sokkal komolyabb fegyverek is, amiket ezek a szteroidon nevelkedett állatok használnak, de akkoriban ez nagy szám volt... -- Egyre beljebb merészkedtünk a laktanya területére, aztán eljutva a parkolóba, ponyvával letakart, vagy szétrozsdált, ősöreg járgányokat találtunk, amikhez vezetőnk szintén hozzá tudott fűzni egy-egy érdekes mondatot. Végül megállt egynél, amit szintén ponyva fedett, és arcán izgatottság látszott. -- És ezért jöttünk ide végülis, szerintem nem fogsz hinni a szemednek!

A mondatot tett követte, és hogy az izgalmat fokozza, fájdalmas lassúsággal elkezdte félrehúzni a leplet...




[Folyt. Köv.]

---