Join the new world

azaz egy fenékkel több urat szolgálni

Akik magánszemélyből csak szerencse által válnak fejedelemmé, szinte semmi fáradságukba nem kerül, hogy azzá váljanak, de annál többe, hogy megmaradjanak; közben nem ütköznek akadályba, mert szinte repülnek odáig, és minden nehézség akkor keletkezik, mikor már célhoz értek. És ezek akkor bukkannak elő, amikor valaki másnak pénze vagy kegye árán jutnak birodalomhoz: ahogyan sokakkal megtörtént Görögországban, Ionia és Hellespontus városaiban, ahova Darius uralkodókat helyezett, hogy biztonságára és dicsőségére legyenek; ugyanígy császárok és egyes emberek a katonaság megvesztegetésével kerültek uralomra. Ezek egyszerűen támogatóik akaratától és szerencséjétől függenek, és mindkét dolog bizonytalan és változékony; és nem tudják megtartani, és nem is tarthatják meg ezt a rangot. Nem tudják megtartani, mert ha nem igen nagy tehetségű és virtusos az a személy, nem ésszerű, hogy aki mindig magánemberként élt, parancsolni is tudjon; rangjukat nem is tarthatják meg, mert nincsenek hűséges és baráti csapataik. A hamar támadt birodalom azután, mint a természet minden túl hamar született és növekedett dolga, nem rendelkezik megfelelő gyökérzettel, és nem eléggé arányos felépítésű, hogy ellenálljon az idő viszontagságainak; és azok, akik mint mondottuk, oly hirtelen lettek uralkodók, nem olyan tehetségesek, hogy amit a szerencse ölükbe ejtett, meg is őrizhessék, és azokat az alapokat, melyeket mások jóelőre, mielőtt uralkodókká váltak volna, készítettek, ők uralomra jutás után rakják le.

Az uralkodóvá válás e mondott kétfajta lehetőségének mindegyikére, vagyis a szerencse és tehetség lehetőségeire két példával élek, amelyek emlékezetesek előttünk: Francesco Sforza és Cesare Borgia példáival. Francesco megfelelő eszközökkel és nagy virtussal magánszemélyből Milánó hercege lett, és azt, amit ezer viszontagság árán szerzett, kevés fáradsággal megtartotta. Másfelől Cesare Borgia, akit a nép Valentino hercegnek hívott, birtokát apja szerencséjével szerezte, de ugyanúgy el is vesztette, habár érdekében minden mesterkedést megpróbáltak, és ő is megtett mindent, amit tehetséges és óvatos ember megtehet, hogy gyökeret verjen mások szerencséje és vitézsége jóvoltából szerzett birtokain. Mert, mint fennebb mondottuk, aki nem rakja le elébb az alapokat, csak nagy tehetséggel teheti meg később, ez pedig kényelmetlenséggel jár az építőre s veszéllyel az épületre. Ha tehát megvizsgáljuk a herceg működését, látni fogjuk, hogy megpróbált eljövendő hatalmának alapot adni; s nem tartom feleslegesnek ezt fejtegetni, mert nem tudnék az ő cselekedeteinél tanulságosabb példával szolgálni egy új fejedelemnek. És ha törvényei nem szolgáltak javára, nem az ő hibája volt, hanem a szerencse különösen és szélsőségesen forgandó volta.

VI. Sándor, amikor herceget akart fiacskájából csinálni, jelenben és jövőben egyaránt sok nehézségnek nézett elébe. Elsőbben is: nem volt olyan nem egyházi állam, amelynek urává tehette volna; és ha valamelyiket megpróbálta volna elszakítani az Egyháztól, tudta, hogy Milánó hercege és a velenceiek nem engedhetik meg, mert Faenza és Rimini már velencei fönnhatóság alatt állottak. Látta továbbá, hogy Itáliában a fegyveres erő, s különösen az a fajta, amelynek hasznát vehette volna, azoknak a kezében volt, akik féltek a pápai hatalomtól; bennük pedig nem bízhatott, mert azok az Orsinik, Colonnák25 és bűntársaik voltak. Fel kellett tehát borítania a rendet, és az előbbi államban zűrzavart keltenie, hogy egy részüket biztonsággal megkaparinthassa. Könnyű dolga volt, mert a velenceiek más okoktól indíttatva éppen újra be akarták hozni a franciákat Itáliába, ami nem jelentett számára akadályt, mivel a pápa elősegítette Lajos király régi házasságának felbontását. A király tehát Itáliába jött a velenceiek segítségével és Sándor beleegyezésével; és alig ért Milánóba, a pápa máris sereget kapott tőle Romagna megvételéhez, s ezt a királyi reputáció érdekében megengedték neki. Miután a herceg elfoglalta Romagnát és kiverte a Colonnákat, két dolog akadályozta a megőrzésben és továbbhaladásban: az egyik, seregeinek hűtlensége, a másik, az a francia törekvés, hogy elveszítse az eddig segítségére volt Orsinik hadait, és ne csupán a szerzést hiúsítsák meg, de szerzeményétől is megfosszák; sőt a király is valami ilyesfajta dologra törekedett.
....

Mivel ez a rész említésre érdemes, és hogy követésre találjon, nem akarom kihagyni. Mihelyt a herceg Romagnát elfoglalta, úgy találta, tehetetlen urak kormányozzák, akik inkább kifosztották alattvalóikat, mintsem a javukat keresték volna, egyenetlenkedésre és nem egyetértésre adva okot, szükségesnek ítélte a jó kormányzást, hogy a rablás, viszály és erőszak minden elképzelhető formája alatt nyögő tartomány a királyi kéznek engedelmeskedjék és békességben éljen. Messer Remirro de Orcót27 ültette oda, kegyetlen, hirtelen kezű embert, s teljhatalmat adott neki. Ez rövidesen békés, egységes államot hozott itt létre, amely nagy hírnévnek örvendett. Hanem azután a herceg úgy látta, nem szükséges már ekkora hatalom, mert attól félt, ellene fordulhat; ezért polgári kormányzása vezetett be a tartományban, kitűnő elöljárósággal, amelyben minden város képviseltette magát. És mivel tudta: a múltbeli keménykezűség miatt ellenségei támadtak, hogy teljesen megnyerje azokat a népeket, úgy tett, mintha a múltbeli kegyetlenkedésnek nem ő maga, hanem helytartójának rossz természete lett volna az oka. Ezt az alkalmat felhasználva, egy szép reggel Cesena terére két darabban tétette ki őt, egy doronggal és egy véres késsel mellette. A kegyetlen látvány a népet egyszersmind döbbenettel és elégedettséggel töltötte el.

Link.