Negligálók
Day 2,682, 03:14
•
Published in Hungary 
•
by
•
by drWalther
Zsiger pasija Bobby Ewing írt.
Tulajdonképpen hajlandó volnék - többször elolvasva - karikatúrának felfogni a dolgot.
Így csak ennyi jutott eszembe:
Amikor oda jutok, hogy végre megtehetnék valamit mindabból, amiről addig csak írtam, szónokoltam, és szembesülök azzal, hogy tudásomat, képességemet, lehetőségeimet mégis meghaladja a dolog, a legeslegegyszerűbb stratégia a felelősség másra hárítása. Ha lehet, akkor igen offenzív módon ám.
Keress bűnbakot!
Ez, mondjuk, gyakran minden oldalon megjelenik.
Direkt minden oldalt, és nem jobb, vagy baloldalt írtam, pláne nem keletet és nyugatot, mert úgy hiszem, sokkal tagoltabb a politikai színtér.
Mindamellett, ha le akarnám mégis egyszerűsíteni, akkor azt mondanám, hogy épp a liberális irányultságot kellene legkevésbé okolni. Hiszen minden oldalnak - ha ragaszkodunk ehhez a tételhez - van többé-kevésbé liberális irányvonala. Ök azok, akik - ha nem is szívesen illetik magukat a liberális jelzővel - a mérsékelt vonalat képviselik egy-egy csoportosulásban, akik képesek és akarnak is kommunikációt az ellenoldal képviselőivel, nem ellenségnek, de olykor még, uram bocsá', partnernek is el tudják fogadni. Nem azért, mert egyetértenek velük, hanem, mert tudják, hogy mögöttük is állnak emberek. Párbeszédre törekednek, és hajlandók is kölcsönös(!) engedmények során közös nevezőre jutni, éppen a teljes nemzet érdekében. Ők a valódi nemzeti centrum, a politikai venn-diagram halmazainak metszete, metszetei.
Viszont a saját preferenciáimat a másik oldal képviselőin számon kérni igen furcsa gondolkodásmód. Véleményem lehet a másik fél tetteiről, a megfelelő helyen és formában hangot is adhatok neki.
Az indulatokat félretéve rájöhetnénk, hogy sokkal több dolog tart össze minket, mint amennyi szétválaszt!
Visszatérve: természetesen eszemben sincsen relativizálni bármely történelmi bűnök súlyát, mi több, magát a jelenséget is bűnnek vélem. Minden oldalon!
Csak egy példa:
Az 1997-ben Párizsban megjelent, hat szerző által jegyzett A kommunizmus fekete könyve levéltári kutatások és becslések alapján világviszonylatban mintegy 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát. Háborúk, Gulag, Vörös Khmer-ek, stb.
A nácizmus és fasizmus áldozatainak számáról nagyon vegyes a kép, függően attól, ki mennyire relativizál. De tegyük fel, a kifejezetten népirtásszerű áldozatok száma nem éri el a tízmilliót, legyen mondjuk 7. Vegyünk pár százalékot a II. világháború 50 millió áldozatából, ha már ezen a téren a nácizmus és a fasizmus szerzett elévülhetetlen érdemeket.
A kommunisták itt-ott még bizony irtanak (l. Észak-Kórea), vagyis számolhatunk lassan kilencven évvel, hogy tombolnak. A másik szereplőink kaptak erre bő egy-másfél évtizedet. Most akkor melyik volt a másiknál kutyaütőbb, esetleg kedvesebb? Nehéz érveket hozni bármelyik mellett...
Tulajdonképpen hajlandó volnék - többször elolvasva - karikatúrának felfogni a dolgot.
Így csak ennyi jutott eszembe:
Amikor oda jutok, hogy végre megtehetnék valamit mindabból, amiről addig csak írtam, szónokoltam, és szembesülök azzal, hogy tudásomat, képességemet, lehetőségeimet mégis meghaladja a dolog, a legeslegegyszerűbb stratégia a felelősség másra hárítása. Ha lehet, akkor igen offenzív módon ám.
Keress bűnbakot!
Ez, mondjuk, gyakran minden oldalon megjelenik.
Direkt minden oldalt, és nem jobb, vagy baloldalt írtam, pláne nem keletet és nyugatot, mert úgy hiszem, sokkal tagoltabb a politikai színtér.
Mindamellett, ha le akarnám mégis egyszerűsíteni, akkor azt mondanám, hogy épp a liberális irányultságot kellene legkevésbé okolni. Hiszen minden oldalnak - ha ragaszkodunk ehhez a tételhez - van többé-kevésbé liberális irányvonala. Ök azok, akik - ha nem is szívesen illetik magukat a liberális jelzővel - a mérsékelt vonalat képviselik egy-egy csoportosulásban, akik képesek és akarnak is kommunikációt az ellenoldal képviselőivel, nem ellenségnek, de olykor még, uram bocsá', partnernek is el tudják fogadni. Nem azért, mert egyetértenek velük, hanem, mert tudják, hogy mögöttük is állnak emberek. Párbeszédre törekednek, és hajlandók is kölcsönös(!) engedmények során közös nevezőre jutni, éppen a teljes nemzet érdekében. Ők a valódi nemzeti centrum, a politikai venn-diagram halmazainak metszete, metszetei.
Viszont a saját preferenciáimat a másik oldal képviselőin számon kérni igen furcsa gondolkodásmód. Véleményem lehet a másik fél tetteiről, a megfelelő helyen és formában hangot is adhatok neki.
Az indulatokat félretéve rájöhetnénk, hogy sokkal több dolog tart össze minket, mint amennyi szétválaszt!
Visszatérve: természetesen eszemben sincsen relativizálni bármely történelmi bűnök súlyát, mi több, magát a jelenséget is bűnnek vélem. Minden oldalon!
Csak egy példa:
Az 1997-ben Párizsban megjelent, hat szerző által jegyzett A kommunizmus fekete könyve levéltári kutatások és becslések alapján világviszonylatban mintegy 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát. Háborúk, Gulag, Vörös Khmer-ek, stb.
A nácizmus és fasizmus áldozatainak számáról nagyon vegyes a kép, függően attól, ki mennyire relativizál. De tegyük fel, a kifejezetten népirtásszerű áldozatok száma nem éri el a tízmilliót, legyen mondjuk 7. Vegyünk pár százalékot a II. világháború 50 millió áldozatából, ha már ezen a téren a nácizmus és a fasizmus szerzett elévülhetetlen érdemeket.
A kommunisták itt-ott még bizony irtanak (l. Észak-Kórea), vagyis számolhatunk lassan kilencven évvel, hogy tombolnak. A másik szereplőink kaptak erre bő egy-másfél évtizedet. Most akkor melyik volt a másiknál kutyaütőbb, esetleg kedvesebb? Nehéz érveket hozni bármelyik mellett...
Facebook
Twitter
Discord
Comments
érdekes cikk, tetszik!
Hmmm, nem tudok hozzászólni?
De! 🙂 Szóval ez nem focimeccs, hogy feltétlen az én "csapatomnak" kell nyernie. Simán "drukkolok" a másik csapatnak is, az én világszemléletemet úgysem képviseli egyértelműen senki. Ahogy remélem másét sem...az már régen szomorú, ha azt teszed, úgy gondolkozol, ahogy egy idegen politikai vezető meghatározza.
Géza megerőszakolta a húgod és elvágta a torkát.
Béla elvágta anyád torkát és aztán tette magáévá.
-
Te meg azon morfondírozol melyik a bűnösebb?
.
És ha a szomszéd anyja meg a húga volt az áldozat?
És ha Géza vagy Béla öccse vagy.
Gondolod vannak relatív bűnök, gondolod lehet mérlegelni?
Szerintem pont erről, a relativizálás ellen beszéltem.
Attól, hogy bármiféle bűn nem közvetlenül engem sért, még bűn.
Persze bűn, és bűn között is van különbözőség, nyilván súlyában is, nem feltétlen kell a legszélsőségesebb példát citálni. Mérlegelni pedig a Bíróság dolga.
Mérlegelés, a véleményformálás, és az erkölcsi ítélet meghozása mindig az ember dolga.
.
Azért hoztam sarkított példát mert lehet nem mindenki érti mire akarsz a cikkeddel kilyukadni
Az mindig benne van a pakliban, hogy nem mindenki ugyanazt érti egyazon mondaton. Persze, a sarkos példa segíthet.
Csak azért írtam a hozzászólásodra, mert úgy éreztem, félreviszi írásom célját, mert arra akartam célozni a magam szélsőséges példájával épp, hogy még relatíve sem nagyon lehet egyik, vagy másik javára érvelni.
És sajnos-e, vagy sem, magával az emberiség történelmével - nevezzük fejlődésnek? - az erkölcs és a jog szétvált. Jó esetben persze párhuzamos, némely dolgokban távolodik, másokban pedig keresztben futnak. Ezzel aztán végképp tápot adva a még harsányabb ellenérzéseknek is. Ez már más vizekre, sajátos hitvitákhoz vezetne...
A liberális szót te a politológia tankönyvekből próbálod definiálni? Én az SZDSZ, DK, Együtt és mindenkori médiakiszolgálóik munkásságából.
Sosem olvastam politológia tankönyvet, nem próbálom definiálni. Azt írom, amit gondolok, hiszek. A liberalizmus századokkal előzte az általad említett formációkat.
Nem attól vagyok, na jó, lennék, lehetnék liberális, hogy ezt állítom magamról, hanem, ahogyan élek, amit teszek.
Sajnos az rl politikában a kezdeti liberális elvek és szándékok elvesztek a hatalom mámorában. Ezen sokat nem tudok szépíteni. Bizony bűnüknek tudom be, hogy a liberális jelző szitokszóvá vált. Tényleg sajnálom.
Ne keverd a francia forradalommal született terrorista liberalizmust, a XIX-XX. szd demokráciáiban kiteljesedett igaz liberalizmust, és a XX. század végén elkorcsosult, devianciákat preferáló liberalizmust!
Nem foglaltam állást, "belőttem" egy időintervallumot!
Te szűkítetted a fogalmat az általad citált formációkra. 😉
Csak ismételni tudom: szerintem nem attól liberális valaki, mert ezt állítja magáról, és még attól sem feltétlen, ha mások ezt a jelzőt "rásütik". De ez a konzervativizmussal, a nacionalizmussal és a dzsesszzenésszel is így van.
[removed]