Join the new world

Remélem nem hiányoztam az elmúlt három (vagy négy, nem tudom) napban. De ha mégis, akkor mára egy igazán hosszú részlettel érkeztem, remélem mindenkit ki tudok ezzel engesztelni🙂
Nem húzom az időt hosszú bevezetővel, itt a lényeg:




Józan ember örülne ennek a kinevezésnek, hisz a zsoldja megháromszorozódik, új páncélzatot, új kardot kap, mellérendelnek egy segédet. De én csak arra tudtam gondolni, hogy a hatodik év leteltével sem térhetek haza.

- Köszönöm, uram, a kinevezést, de úgy gondolom nem vagyok alkalmas e poszt betöltésére, ugyanis a szolgálati időm 17 nap múlva lejár - szóltam.
- Vagy úgy. Mondja meg nekem , Tiberius, van olyan okmány az ön birtokában, ami ezt igazolja?
- Nincs, uram. De…
- De mi, katona?
- Négy évvel ezelőtt kiállítottak egy elbocsátó levelet.
- Azt a levelet saját kezűleg téptem szét.

Ez nem lehet igaz. Ez az ember tehet arról, hogy még négy évet a légióban kellett szolgálnom? Hogy tehette ezt? Ingerültségemben jobb kezemet kardomhoz emeltem*.

- Csak nem akar megtámadni, Tiberius?
- Miért tépte szét a levelet?
- Rajta, balga, maga jár rosszul, ha megteszi - szólt, mintha a kérdésemet meg sem hallotta volna. - Ha nem ől meg, én végzek magával. S ha mégis sikerül megölnie, élete végéig fog Róma egyik börtönében rohadni. De az is lehet, hogy itt helyben kivégzik.

Szó nélkül meredtem a képébe, de kezem leemeltem a kardról.

- Gondoltam, hogy nem ostoba, Tiberius. Előléptetése még mindig fennáll.
- Nem fogadhatom el, uram.
- Miért nem, jóember? Nem látja, hogy nincs választása? Ha nem fogadja el, hazaárulásért lecsukatom!

Alard, aki eddig némán állt a sátor egyik sarkában, most halkan megszólal:

- Fogadd el, te bolond!

Ránézek Alardra, majd a centurióra. Igazuk van. Semmi értelme visszautasítanom. Ha elfogadom, legalább lesz esélyem a hazatérésre.

- Rendben, elfogadom az előléptetést…
- Ez a beszéd!
- amennyiben az előléptetéssel járnak a következők: az új páncélzatom én határozom meg, s a segédemet én jelölöm ki. Valamint a küldetés végeztével szeretnék hazatérni.
- Csak ennyi?
- Nem, uram. Mondja meg, miért tépte akkor szét az elbocsátó levelet?
- Ennyi?
- Ennyi.
- Nos, hadd kezdjem a végéről. Szükségem volt magára. Egy ilyen katona, mint maga nem távozhat el a a légióból csak úgy, azért mert otthon várja a családja. Én már tizennegyedik éve szolgálok, és egy szót sem szóltam amiatt, hogy nem láthatom a feleségem és gyermekeim. Róma védelme sokkal fontosabb a családnál! Gondolojon bele, Tiberius, mi lenne, ha Róma elbukna, mi lenne akkor a szeretteivel? Lemészárolnák őket azok, akik ellen küzdünk. Ha elengedtem volna innen, egytől egyig az összes equites elpusztult volna, s követte volna az egész légió. De látom, nem tarthatom többé vissza. Amennyiben a legatus is jóváhagyja, az Alpokból való visszatérése után felmentem a szolgálat alól. Írnok!

A sátor eddig fel nem fedett részéből egy őszülő, alacsony és vékony férfi lép elő.

- Igen, uram? - szólt.
- Írja kérem, amit mondok. Én, Julius Claudius Aurus, a XVII. légió rohamlovasságának jelenlegi centuriója kérem a XVII. légió legatusát, Gaius Lubót, hogy az Alpokba induló sereg, ideiglenes nevén Legio XVIII Helvetia lovasságának újonnan kinevezett centurióját, Tiberius Flavius Luriót a küldetés mentse fel a szolgálat alól. Keltezés mai dátummal. Megfelel magána, Tiberius?
- Tökéletesen, uram - válaszoltam, miközben gyűrűjét a bordó viaszba nyomta.
- Mi maradt még?
- A segédem megnevezése és a páncélzatom.
- Valóban. Csak mondja gyorsan mert beszédem lenne a két cohors centurióival. Ezt is írja, kérem.
- Alard Tertullianust szeretném segédemnek, gondolom semmi akadálya nincs ennek.
- Nincs, amennyiben a dárdás lovasság engedélyezi áthelyezését. És akkor beszéljünk a páncélzatról.
- Fekete lósörény a sisakforgóba. Fekete sisak, aranyozott élekkel. Mattfekete bőrvért, szarvasból való. Szintén fekete lábvért, szintén aranyozott élekkel.
- És gondolom fekete köpeny.
- Igen.
- Majdnem úgy fog kinézni, mint a caesar testőrsége. Jól meggondolta ezt a páncélzatot?
- Igen, uram.
- Készen van, Cato? - szólt az írnokhoz.
- Igen, uram, készen vagyok.
- Köszönöm, most elmehet - az írnok biccentett, majd eltűnt ott, ahonnan jött. Most menjenek, küldönccel értesítem magukat a továbbiakról.
- Ég önnel, centurio - köszöntem.
- Önnel is centurio.

*nem túl látványos megmozdulás, mert a közkatonának a jobb oldalán kellett a kardot viselnie.