[MK] Jövőkép

Day 2,573, 04:25 • Published in Hungary Hungary • by eMagyar Kormany


Üdvözlök mindenkit!

Először is szeretnék bocsánatot kérni, tegnap estére ígértem be a cikket, de megkéstem vele. Sajnos sok időbe telt mind a megírás, mind az, hogy kellően összeszedhessem a gondolataimat azok átadásához.

A cikk célja egy szövetségi kitekintőt nyújtani arról, mik a lehetőségeink, merre tudunk egyáltalán indulni, és ezáltal eloszlatni azokat az irreális gondolatokat, amiket sokan felvetnek. Célközönsége a következő elnökök, a magyar játékosok, és az utókor.

Mit is tehetünk a következő hónapokban.

1; Legyünk semlegesek! - merülhet fel.

Ez az, amire a továbbiakban nem lesz lehetőség. November elején még lehetett volna jó taktika, ha nem hirtelen lépésekkel valósítjuk meg, azonban azóta megváltozott a szövetségi helyzet a világban, és ez az, amit sokan nem tudnak elfogadni. Pedig muszáj lesz, mert ami történt, az már megtörtént.
Két fontos változás állt be. Az egyik a Sirius szétesése, amivel az egyensúly egyértelműen kibillent az Asteria irányába, az ellenoldalon pedig komolyabb erővel rendelkező összefogás már nem létezik. A másik változás az, hogy a hónap során folytatott hintapolitikánk még inkább elásott minket külügyi téren, és nem csak az Asteria szemében.
"Túl nagyok vagyunk, hogy semlegesek legyünk", "két lovat akarunk egyszerre megülni"... Olyan érvek ezek, melyek gyakran elhangzanak ellenünk külügyi meetingeken. És nem is ez a szomorú, hanem az, hogy igazak.
Van két kialakult szövetségi tömb. Azért határolódnak el egymástól, mert ellentéteik vannak egymással, így nyilván harcolnak is egymással. Egy háborúban pedig nem lehetsz mindenkivel jóban. Nem köthetünk mindkét oldallal MPP-ket.
Kötünk egy országgal az egyik oldalról, egy országgal a másikról, indítanak egymás ellen egy háborút, és az egyik már ki is ütötte az MPP-jét velünk. Nincs értelme.
Az, hogy azzal legyen MPP-nk akivel csak akarunk, szövetségtől függetlenül, az rövidtávon nem kivitelezhető. Hosszútávon meg nem éri meg, mert mire hosszú hónapok munkájával megoldjuk, hogy a számunkra megfelelő országok gyűljenek körénk, és elérjük, hogy ne támadják egymást, illetve mi se támadjunk olyan országot aki a szövetségeseink szövetségese (ha ez egyáltalán kivitelezhető), arra felborulnak a szövetségi rendszerek, és kezdhetjük az egészet elölről. Egy olyan körforgásba kerülnénk, ahol soha nem lehetünk eredményesek.
Ha nem fejezzük be a hintapolitikát, mi is Lengyelország sorsára fogunk jutni, egy külpolitikailag ellehetetlenített ország sorsára, akiben senki nem bízik.


2; Akkor alakítsunk egy teljesen új szövetséget! - merülhet fel ezután.

Hogy ForradalmiMaki manapság újra aktuálissá váló cikkéből idézzek (átdolgozva, persze), ami egyébként jól mutatja a játék ciklikusságát, hogy időről időre visszatérnek ugyanazok a problémák:
Tudjátok mi a közös az előző elnökökben?
Mindegyiküknek tele volt a töke az Asteriával, a Siriussal és az Aurorával, a kialakult, unalmas szövetségi rendszerekkel, azzal, hogy egykori barátaink szét vannak szóródva a szövetségek közt, azzal, hogy legjobb barátunk legnagyobb ellenségünkkel van egy szövetségben... Mégsem tudtak változtatni a dolgon, még magyar elnökként sem. Hogyan is tehették volna? Hogy is dönthetne az emagyar elnök több tucat ország sorsáról, köztük jelenlegi ellenségeinkéről?
Ahhoz, hogy a szövetségi rendszerek megváltozzanak, nem elég az, ha egy ország, vagy néhány ország szeretné ezt. Az országok többségének teljesen megfelel a jelenlegi helyzet, és nekünk ezt kell megértenünk, ez az amit nem gondolunk át. Kialakult kötelékek vannak, és a legtöbb országot nem tudjuk kirángatni jelenlegi szövetségéből, jelenlegi barátai közül, és így többek közt Szerbiát sem. Illetve nem tudjuk elérni azt sem, hogy jelenlegi ellenségeikkel egy szövetségbe jöjjenek, így nem tudunk itt sem mindkét oldalról válogatni.
A semlegesség a mi méretünkben egyszerűen nem opció. A jelentése annyi lesz rövid úton a semleges szónak, hogy nincsenek barátaink, és mindenki ellenünk van. Ezt pedig nem akarhatjuk.


3; Akkor álljunk át, csak az Asteriától szabaduljunk! - merülhet fel már jóval kisebb lelkesedéssel, és jóval nagyobb indulattal.

Jó, álljunk át, de hova? A semmi peremére? (Hogy újból Maki említett cikkéből idézzek.) Mindenkinek elege van abból, ami itt folyik, de egyszerűen nincs választási lehetőségünk.
Álljunk át a Horvátország-Törökország-Chile tengelyhez?
Először is, ez a tengely (főleg így, a lengyelek nélkül, szétszakadtan) jelentősen gyengébb, mint az Asteria, tehát játéktecknikai szempontból ez óriási gyengülést jelentene, és semmi nem akadályozná az Asteriát egy bosszúhadjárat indításában. Ez az érzelmi alapon játszókat valószínűleg nem győzi meg, ezért folytatnám.
Abba belegondoltatok már, hogy ezek az országok nem szeretnek bennünket? Hogy nem kellünk nekik? Hogy nem akarnak minket az oldalukon látni?
Pedig a helyzet így áll. A hintapolitikánkkal bennük is kialakítottuk ugyanúgy a megbízhatatlan ország képét, ráadásul szerbbarát országként vagyunk számon tartva, ők pedig szerb-ellenesek. (Legalábbis Horvátország, és Törökország.) Ha szakítanánk Szerbiával, talán lenne esélye annak, hogy a kormányaik és kongresszusaik elfogadjanak velünk egy MPP-t. De ez messze nem garantálná azt, hogy a nép is elfogadja és segítséget is kapnánk tőlük (kivéve talán Chilétől), sőt, az ellenkezője történetesen valószínűbb. Így az átállással ugyanabba a helyzetbe kerülhetnénk, mint amiben most vagyunk: a szövetségeseink egyik felével jóban vagyunk, a másikkal nem, ezúttal azonban ráadásként a gyengébb oldalon lenne ez így, tehát katonailag sehol nem lennénk az Asteria országokhoz képest.
Bátrabbak talán bepróbálkozhatnának most azzal, hogy akkor miért nem állunk Lengyelország mellé. Lengyelország egyedül maradt (na jó, Spanyolországot leszámítva), a szövetségeseinek a nagy része elhagyta. Horvátország és Törökország nagyobb utálója lett Lengyelországnak, mint az Asteria. Így esélytelen, hogy a közeljövőben újra összeálljanak. Mi marad így Lengyelországnak? Valószínűleg rövid idővel a büntetőhadjárat után jelentkezik majd az Asteriába, amit kétlem, hogy az ne fogadna el, így visszakerülnénk ugyanebbe a szituációba, amiben most vagyunk. Más lehetősége nem maradt a lengyeleknek, így erről az útról nem nagyon tudjuk letéríteni.
Így az átállás erre a szétszakadt ellenoldalra nem lenne hasznos, és nem oldaná meg a problémáinkat.


4; Akkor proAsteria maradjunk? Minden marad úgy ahogy van? - kérdezhetitek lemondóan.

Talán ez vetné fel a legkevesebb problémát. A románellenes játékosoknak nem kellene többet bosszankodniuk, mint jelenleg, és a "terroristalét" továbbra is nyitva állna előttük, amennyiben Románia ellen kívánnak ütni (természetesen állami támogatás nélkül). A játékteknikusoknak is megfelelhet a dolog, hiszen bónuszaink nem lesznek veszélyeztetve, illetve ha maximálisan beállunk emögé a kocepció mögé, külügyi téren pozitív hatásai lesznek, hiszen visszanyerjük megbízhatóságunkat, és növelhetjük együttműködésünket az Asteriával, illetve hát azokkal az országokkal, amelyikekkel akarjuk a szövetségből. Tekintve, hogy a két esélyes elnökjelölt külügyi programjában ez szerepel, így valószínűleg ezt a külpolitikát fogjuk folytatni a következő hónapban.
Ez körülbelül az lenne, amit már hónapok óta csinálunk, csak anélkül, hogy ide-oda próbálnánk kibújni belőle, mert ezúttal egységesen követnénk ezt az utat.
Valószínűleg el tudnánk jutni elég hamar arra a szintre, ahol júniusban voltunk, szemi elnöksége idején, mikor is együttműködtünk az Asteriával, azonban a románokkal nem kötöttünk MPP-t.
Tegnapelőtt beszélgettem informerrel, az Asteria SG-vel a lehetőségeinkről, és azt mondta, semmi akadálya annak, hogy újból elkötelezzük magunkat a proAsteria-lét mellett, és komolyabban együttműködhessünk a szövetséggel. Mindössze az ukrán bónuszokról való megegyezést említette a románokkal, ami szükséges lehet ehhez.
A proAsteria létnek előnye ugyebár az, amiket fennt említettem, tehát a bónuszaink biztonsága, az, hogy nőhet a szavunk jelentősége, erősödhetnek a külkapcsolataink, csatáink pedig néha lehetnek szövetségi priók.
A hátránya ellenben az, hogy ennél tovább nem juthatunk vele. És ez hosszútávon nem lesz elég, sem a játékteknikusoknak, sem az érzelmi alapon játszóknak. Mindkét csoportnak több fog kelleni ennél.


5; Megőrültél? Azt akarod mondani, hogy vissza akarsz lépni az Asteriába? - kérdezhetitek döbbenten, gondolataitokban összeszedve az összes szidalmat, ami eszetekbe jut, hogy rám engedjétek őket.

Azt. Vagyis inkább, mivel a jelenlegi helyzetben nem igazán számít, hogy én mit szeretnék, így azt, hogy ez lenne az ország érdeke. Ami ennél is megdöbbentőbb, nemcsak a játékteknikusok érdeke lenne ez, hanem az érzelmi alapon játszóké is, sőt, még a kifejezetten románellenes játékosoké is.
A játékteknikusoknak egyértelmű, miért érdeke ez. Magyarország nagyhatalmi pozícióba kerülhetne, szava újból sokat jelentene, ráhatása lehetne a szövetség életére és a világpolitikára, katonai potenciálja sokszorosára növekedne, külkapcsolataink pedig, legfőképpen a SerHun, sokat erődödhetnének. Számukra nem jelentene különösebb gondot a románokkal való egy szövetségbe kerülés, ha nem is kifejezetten örülnének neki.
De miért jó ez a románellenes játékosoknak?
Arra kérlek benneteket, csak egy pillanatra felejtsétek el minden ellenérzéseteket az Asteriával szemben, hiszen alapvetően nem velük van gondotok, hanem a románokkal. Kérlek, koncentráljatok most a románokkal szemben fennálló konfliktusotokra.
A románellenes játékosoknak legfőbb érdekük, hogy az Asteria szétessen, és egy románok nélküli szövetség jöjjön létre.
Kívülről már régóta próbáljuk bomlasztani a szövetséget. Ért valamit? Elértünk bármi sikert a téren? Nem hinném. Az Asteria erősebb, mint valaha. Amíg kívülről kiabálunk befelé, addig némelyik ország szellentése többet ér, mint a mi szavunk. Kellemetlen ezt így kijelenteni, de talán még szomorúbb volna hallgatni róla.
Hiszen, hiába próbáljuk bemocskolni a románokat, hogy mindig megfutamodnak a lehetőség elől mikor az Asteriát kellene segíteni, hiába próbáljuk bemocskolni a Görögöket, hogy soha nem támadnak Sirius országokat... Mert van egy adu a kezükben.
Mi még tagok sem vagyunk a szövetségben. Ők azok. Ők legalább ott vannak, míg mi nem hogy szimplán nem vagyunk ott, hanem ott szúrjuk hátba az Asteriát, és ezáltal a benne lévő barátainkat, ahol csak lehet.
Amíg kívülről próbáljuk bomlasztani a szövetséget, addig semmit nem fogunk elérni. De ha belépünk az Asteriába, és belülről bomlasztunk tovább, rávilágítunk minden apró hibára, amit a románok vétenek, az már érni fog valamit, akkor már nem mondhatják azt, hogy mit törődünk a szövetséggel, amiben nem vagyunk jelen, és ami ellen szervezkedünk. Akkor már lehetnek nekünk is embereink az Asteria vezetőségében, akkor már képviseltethetjük magunkat, és intézhetjük úgy, hogy nekünk kedvezzenek a tervek a szövetségen belül.
Minden alkalommal, mikor fel tudunk ajánlani valamit, meg kell azt tennünk, még Romániával szemben is, hogy diplomáciai fölényt élvezhessünk, és minden alkalommal, amikor szükségünk van valamire, vagy akár csak ürügyünk van a segítségkérésre, akkor kérnünk kell azt, és különös figyelemmel Romániától kell kérnünk, akár átengedést az ukrán bónuszokon, akár katonai segítséget, akár támadást az aktuális célpontunkra. És minden alkalommal, amikor mi igent mondunk az ő kérésükre, vagy egyenesen mi ajánljuk fel a segítséget nekik, vagy minden alkalommal amikor ők elutasítják a mi kéréseinket; azzal egyre inkább aláássuk a megítélésüket az Asteria, és főleg a szerbek szemében, míg a saját megítélésünk egyre jobb lesz, kapcsolatunk Szerbiával pedig még erősebb. Hát nem ez az a cél, amit el akarunk érni? Hát nem azt akarjuk, hogy Szerbia mellettünk, Románia pedig ellenünk legyen?
De folytatom az eseményábrát, egy kis kilengéssel. Az Asteria jelenleg megnyerte ezt a "kört", hogy úgy mondjam. A nagy Asteria vs. Sirius-Aurora konfliktus a végét járja, utóbbi tömb lényegében megszűnt létezni, és az Asteria sokszorta nagyobb erőt képvisel, mint ők. Aki sok stratégiai játékkal játszott, az tudja, hogy ez mindegyiknek az egyik leggyakoribb eleme, ezért is válhatnak monotonná egy idő után: Kialakul egy nagy háború, majd miután az egyik fél győz, a vesztes oldalról folyamatosan egyre többen állnak át, mikor látják, hogy más opció nincs. Természetesen identitásukat őrizni próbálják, klikkesednek a csatlakozásuk után az így érkezettek, de ebbe a klikkesedésbe új szereplőket is bevonnak, a győztes szövetség eredeti tagjaiból. Az Asteriában ez a klikkesedés már most is megfigyelhető, ez még inkább gyorsítani fogja a folyamatot. Ebből a csoportosodásból adódóan nagy feszültségek keletkeznek, főleg akkor, ha idővel olyan tagokat is bevesznek, akik megosztóak a szövetség tagjainak körében. Ahogyan egyre többen csatlakoznak a vesztes oldalról, úgy egyre nő a feszültség, azonban az ellenség, és ebből adódóan pedig a játékban található izgalom egyre fogy. Amikor ez a feszültség, és ez az unalom a végletekig nő, akkor csak egy hirtelen szikra szükséges, és a szövetség kettészakad, és egymás ellen kezd harcolni a két fél, amivel elkezdődik egy új kor.
A dolog eléggé sablonosan majdnem mindig, minden játékban így történik, így a kérdéses ebben már csak az, hogy kik melyik felében lesznek. És hogyan lehet Magyarországnak erre behatása: úgy, ha csatlakozik, ráadásul minél előbb, szerepét és befolyását a szövetségen belül a lehető legnagyobbra növeli, és segíti, támogatja minden új tag érkezését a szövetségbe, hogy gyorsítsa a folyamatot.
Hogy mennyi ideig tart ez a folyamat, arra csak tippem van, és az sem megalapozott, azonban szerintem fél évnél tovább nem szabadna tartania, de persze annál előbb következhet be, minél előbb csatlakozunk.
Most néhányan jöhetnek azzal, hogy tönkreteszem a dolgot azzal, hogy ezt itt megosztom, de én egy szóval sem mondtam, hogy kötelező erre törekedni a csatlakozás után, lehet anélkül is Asteria tagnak lenni, hogy szervezkedünk a háttérben, ahogy azt már írtam a játékteknikus réteg érdekeinél. Tehát ha ezt a cikket külföldről olvassák, nem tudhatják, ahogyan én sem tudhatom, hogy a következő kormányok mit szeretnének a csatlakozással, ha megpróbálják. Én csak arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy mindkét csoportnak érdeke, ha más-más okokból is.
Na, de rátérek arra a részre, ami bizonytalannak tűnhet sokaknak. Visszavennének-e minket egyáltalán?
Mint írtam beszéltem Informerrel, az Asteria SG-vel. Mikor rákérdeztem, hogy lehetséges lenne-e Magyarország csatlakozása, azt mondta, Magyarországot továbbra is Asteria-alapítótagként tartják számon, és gond nélkül elfogadnák a formális csatlakozásunkat is.
Persze, van két feltétele a dolognak.
Először is az ukrán bónuszokról muszáj megállapodnunk a románokkal, ebből a jövőben nem lehet vita.
Másodszor, minden Asteria taggal MPP-t kell kötnünk.
És itt jön a dolognak a nehéz része. Bár először nem fogadta el opciónak azt, hogy Romániával nem kötünk MPP-t a csatlakozáskor, végül azt mondta, hogy nagyon függ az Asteria vezetésének összetételéről, hogy elfogadják-e így, mindenesetre előfordulhat. Azt mondta, mindenképpen előnyös lenne, hiszen a múltban is volt ebből konfliktus, hogy nincs magyar-román MPP. Kérdésemre, hogy a románok elfogadnának-e egy MPP-t (mert gondolom nem), azt mondta, hogy ez már olyasmi, amivel Szerbiának, és az Asteria többi részének kell foglalkoznia. Nekünk minden dolgunk annyi, hogy magunkat felkészítsük az elfogadására.
És akkor témánál vagyunk, mert enélkül szerintem sem érdemes. Ahhoz, hogy mi legyünk a helyzet erkölcsi győztesei, mondtam, hogy mindent meg kell tennünk, és minden alatt tényleg mindent értek.
Én személy szerint nem vagyok románellenes, ezt így leszögezem. Sosem értettem, miért kell egy egész népet hibáztatni néhány ember tetteiért. Azt azonban belátom, hogy ebben a játékban sokan azok, és azt is, hogy új játékosok toborzására az egyetlen használható módszer ha az emberek IRL románellenességére hatunk.
Azonban jelenleg olyan stádiumban van a játék, ahol már azzal sem tudnánk itt tartani az embereket, hiába hívnánk ide őket akár egy román háborúval, esélytelen, hogy sokan itt maradnának. Ahhoz a játékon való változtatásra, az adminoktól származó fejlesztésre van szükség (bizonyára azért váratnak 2 napja egy High priority-s tickettel, mert pont a fejlesztésen dolgoznak...).
Ez nem fog rövid időn belül megtörténni, ezt leszögezhetjük, addig pedig nincs értelme semmiféle babyboomnak. Ha pedig úgy sem sikerülhet egy babyboom, akkor egy pár hónapra megkötött Román MPP ellen nem szól kifejezetten semmi, persze az itt lévők ellenkezését leszámítva.

És akkor itt merül fel a kérdés, kinek mi a fontosabb.
Az, hogy Magyarország sikeres legyen, elviselve cserébe néhány hónap román MPP-t, vagy az, hogy Romániával mindenképpen ellenséges oldalon legyünk, cserébe vállalva azt, hogy Magyarország helyzete romlani fog, és hosszútávon Románia jóval erősebbé válik nálunk.


A döntés természetesen nem rajtam múlik, ilyen rövid időre nem lett volna szép tőlem, ha belekényszerítem bármibe is az országot. Az én feladatom az információk felkutatásában, és rendszerezésében véget ért. A cikkben foglaltakra nem kell tehát Szentírásként tekinteni, mindössze egy tanácsról van szó. Hogy milyen úton megyünk tovább, illetve milyen célokat tűzünk ki magunk elé, már a következő kormányokon múlik.
Természetesen tudom, hogy lesznek, akik nem értenek egyet a véleményemmel, és "Túl sok időt töltöttél ICS-vel", illetve "Te jeticsicska, Bukarestből mondták mit írj a cikkbe?" kommenteket fognak írogatni a cikk alatt, de nyilván, elfogadom azt is, ha valakivel nem egyezik a véleményünk.

A következő elnököknek, döntsenek akárhogy is, sok sikert, a magyar lakosságnak pedig szebb jövőt kívánok.

Ma 3-ig még írni fogok egy hivatalos leköszönőt is, abban beszámolok a fejleményekről egyéb területeken.

Addig is köszönöm a megtisztelő figyelmet, illetve a bizalmat, amit kaptam erre a rövidke időre! Remélem rászolgáltam. 🙂

Veled - érted,
- K+