[dA]Ez még kikívánkozik

Day 2,292, 01:35 Published in Poland Hungary by donAbadnego

Elég sokan vetik meg a románokat, mert mindkét világháborúban elárulták szövetségüket, átálltak a győztes oldalra, amint kiderült, hogy ott zöldebb a fű. Sajnos mi, magyarok sem vagyunk különbek. Az imént eldobtuk önmagunk, barátaink, becsületünk a bónuszokért, nem egyszer hangzott el az érv: bónuszok miatt, az adott szövetség nagyobb sebzése miatt állunk melléjük. Ez irl a románok esetében még érthető is, családjuk van, gyermekeik akiket meg akarnak védeni az ellenségtől, akikről gondoskodni akarnak, akikkel jobban akarnak élni. Mi azonban itt elveszíthetjük mindenünk, semmilyen hatással nincs az életünkre, itt még meghalni se lehet, itt nincs sérelem, nincs gyötrelem, ami elől menekülni kell.

Mi pár pixelért adtuk fel amiért élni érdemes, álltunk át az erősebb mellé, mert ott többet termelhetünk, többet üthetünk. Ez csak egy játék, ha valahol, itt megtehetnénk, hogy becsületesen éljünk, itt nem kell elhallgatni az igazságot, hogy életben maradjunk. Éppolyan árulóvá váltunk mint a románok irl, de míg az ő érveik érthetőek, a mieink csak önző, gerinctelen mivoltunkat bizonyítja. Szégyen.

Értem én, hogy a SerHun értékesebb mint a PolHun, és választani kell, mert pár kretén ezt játssza. Fáj azonban hogy az IndoHunt elfeledtétek, pedig oly távol vannak, kiállhattunk volna értük. De még jobban fáj, hogy feladtuk önmagunk; a magyar közösséget a románellenesség kovácsolta össze. Kár hogy egyik barátságunkért sem állunk ki annyian, mint a románok ellen, de még aggasztóbb, hogy ezt is feladjuk, mert páran épp ezt találták ki. Félreértés ne essék, nem az aggaszt, hogy a románokkal vagyunk, hanem hogy az emagyarság legmeghatározóbb jellemzőjét hagytuk el. A (szubjektív) második helyen tán a ONE idején tetőző dvabratanki lenne, amit ugyancsak arcon köpünk most. Az IHA már évek óta kegyvesztett, a SerHun, ami mellett nem nagyon állt ki soha senki (csak épp ha nyertünk valami csatát közösen, akkor jöttek a cikkek), na az nyert. De az se nyert volna, ha nem lenne ott a román-kínai-görög sebzés. Így visszatekintve mindig azzal barátkoztunk, akik épp a legerősebbek voltak. Nincsenek érzelmek, csak érdekek.

Ha az egyiket kell választani a másik ellen, azt lehetne úgyis, hogy emberek maradjunk, de a dvabratankizók a szövetség megalakulásakor már lengyel FF-re biztattak, most meg fröcsögve toboroznak ellenük a direktcsatába.

Csalódtam ebben a játékban. Azt reméltem, hogy itt megtehetjük azt, amit irl nem. A Nagy-Magyarország egy dolog, az csak fun lett volna, de azért nem maradtam volna itt. Azt vártam, hogy itt azt játszhatjuk, hogy tisztességesen élünk; önzetlenül, őszintén, becsülettel. Ez a játék ideális lett volna arra, hogy példamutatóan éljünk, mi mégis aljanépséggé lettünk. Többet vártam ettől a játéktól, pedig valójában csak olyan, amilyenné tesszük. Talán a közösségben csalódtam, akiktől többet vártam, mint amire képesek...