Valentin nap, mint "piros betüs ünnep"

Day 2,628, 12:58 Published in Hungary Hungary by csirkecsont

Üdvözlök minden kedves olvasót, leendő olvasót, feliratkozót, férfit, nőt, (több opció NINCS).
Ez az első írásom, amelynek nem titkolt célja, hogy kinyíljak az e-világ előtt, valamint pár ismerőst szerezzek. A jövőben szeretnék kifejteni a véleményem egyéb dolgokról, remélem tanulságos, és érdekfeszítő írásokat fogok tudni kreálni.
Ezen kis szösszenetemben a Valentin –napot szeretném kicsit górcső alá venni, valamint kifejteni a véleményem erről a “nagyszerű piros napos ünnepről”. Tudom, a vélemény olyan, ,mint az a bizonyos s***lyuk, mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra... De ha már közösség, hát hadd szóljak 2 aranyért.
Valentin nap. Mit jelent ez önmagában egy átlagembernek?
Hát mi mást: plusz költséget, stresszt. De miért? Miért kell, hogy ezt jelentse? Miért kell, hogy ezen a napon “még inkább” kimutassuk érzelmeink? A többi napon mit csináltunk? Február 14.-én jobban szeretünk? Mi van 13-án vagy 15.-én? Hány százalékkal “kevesebb” a szerelmünk diagramon ábrázolva, mint Valentin-napon? Semennyivel. Ugyan olyan. Ha van szerelem, akkor van, ha nincs, akkor nincs, ez nem olyan, amit szívecskés mackókkal, vagy rózsákkal, egyéb szép virágokkal meg lehet vásárolni. Vagy van, vagy nincs. Érezni lehet, fizikailag, mindenhogy. Vagy nem.
Személyes véleményem szerint Amerika szokások majmolásról van szó, üzleti fogásról. Bár virágboltost még nem hallottam panaszkodni. Elanyagiasodott világban élünk.
De miről is szól valójában Valentin nap?

A legelterjedtebb legenda szerint a 14.században Szent Valentin püspököt tömlöcbe vettették, mert a császári utasítás ellenére összeadta a katonákat szívük választottjaival. A római császár úgy vélte, hogy a katonák, sokkal jobban elkötelezik magukat a sereg mellett, ha nem várja haza őket senki. Ez azonban kiderült, így Valentin püspöknek börtönbe kellett mennie, ahol szerelembe esett börtönőrének leányával. A lány a történet szerint vak volt, de Bálint keresztény hitének erejével visszatudta adni látását. Ezért február 14.-én kivégezték a jótevőt… Búcsúlevelét így írta alá szerelmének: „a te Valentinod”. Így lett a Valentin-nap a szerelmesek szent ünnepe.

Hogy miért kellett elmenni ennek a szokásnak ilyen mértékben az anyagi vonzatú világba kanyarodnia? Természetesen a kérdés csak költői, mindenkire rábízom megválaszolását. Nem lesz nehéz.
A véleményemmel nem vagyok egyedül, bár számítok ellenvéleményekre is. Minden esetre kívánok mindenkinek, hogy az év mind a 365 napjában ugyan azzal a lendülettel éreztessen a másik fél iránt, és ne a kapott, (vagy esetleg nem kapott) ajándékok mennyisége/minősége/ára alapján döntsön.

Maradok tisztelettel: csirkecsont