TWO után, ahogy én látom

Day 2,252, 00:15 • Published in Hungary Hungary • by NightwatcherHUN

Tisztelt honfitársaim!

Egy ideig igyekeztem távol tartani magamat az ereptől, mert elnökségem alatt annyi időt töltöttem a játékkal hogy megundorodtam tőle, nem beszélve arról hogy RL teljesen elúsztam.
Kezdek nagyjából magamhoz térni, de úgy érzem már sosem fogom visszakapni azt a játék vágyat ami régen hajtott, és ezt nem a játék folyamatos hanyatlása okozza, hanem eMagyarország egyre kilátástalanabb helyzete.
Gondolok itt arra hogy nincs egy értelmes elnökjelölt(bocs HUpi 😛 ), halott a sajtó, baby boom sincs, és nagyon úgy néz ki hogy a románokkal nem lesz háború. Sőt igazából a román-szerb MPP és barátaink elhagyása mai napig nyomott hagyott bennem.


Elnökségem előtt azzal a szándékkal indultam elnöknek hogy közelebb kerüljek a világ politikusaihoz, bekerüljek a HQ szobáiba, és képviseljem virtuális hazánkat. Az az igazság hogy elég felületesek voltak az ismereteim a világpolitikában, ezzel tisztában is voltam, de tudtam azt is, hogyha közelebb kerülök a tűzhöz, hamar át fogom látni a dolgokat és hogy mit kell tennem.
Radikális lépésre is készen álltam, illetve abban hittem hogy ki fogunk tudni lépni a TWO szövetségből, és sikerülni fog néhány régi barátot vissza szerezni, vagy néhány újat, és újra a jetik ellen háborúba szállni, hiszen (sok ideje talán nem így cselekedtem de) én is szeretnék a románok ellen harcolni.
Lucival mögöttem még impicselni se tudtak volna 😃


Ami végül távol tartott az nem csak azok a tények hogy jelenleg Románia erősebb nálunk, mert a csak egy dolog ha megfelelő szövetség rendszer van a hátunk mögött, de ez a szövetség pontosan azokból az országokból állna mint a lengyelek akikkel az első tárgyalás során elvesztettem szimpátiámat, akiknek a hintapolitkás spanyolok fontosabbak lennének mint mi, a bolgárok akiknek csak eszköznek bizonyultunk a románok ellen a saját érdekükért, ami számomra egyértelművé vált a bolgár külügyminiszterrel folytatott tárgyalásaim során, a spanyolok(?) akiket az évek során alig láttam harcmezeinken, a hamburger zabáló amcsik? Az egyetlenek akik szimpatikusak voltak azok a horvátok, de lehet azért mert velük nem is beszéltem végül 🙂
Nem beszélve arról, hogy lehetőséget adtam nektek hogy harcoljatok a románok ellen, de nem nagyon éltetek vele.
Eközben a szerb vezetőség és a szerbek akikre még a ciklusom elején fújtam mert saját bónuszaikért otthagytak minket a xarba, de aztán olyan kellemes csalódást okoztak hogy nem voltam képes kilépni a szövetségből és ellenük szegődni. Végeredményben két ország kapcsolata nagyban függ attól hogy a vezetők mennyire ápolják a kapcsolatot, és sajnos egy jó ideig a Serhun el volt hanyagolva, így történt az is hogy el lettünk felejtve.

Röviden teljesen mást tapasztaltam mint amit vártam, így középtájt úgy voltam hogy ha szakad a kötél, akkor mégis a szerbek mellett maradnék, végül pedig be kellett látnom, hogy a magam köré vett külügyi tanácsnak igaza van, miszerint a TWO szövetséget életben kell tartani, mert nekünk utána csak rossz lehet.
Igaz a TWO szövetség egybetartásával sem értettem feltétlen egyet, de részemről időhúzásnak tökéletes volt, míg reménykedtem abban hogy történik valami ami javít a TWO utáni helyzetünkön. Az egyik ilyen tényező a török MPP volt, amibe későn kezdtem bele, sajnos a következő kormánynak se sikerült, mert a kongresszus leszavazta az ukrán NAP-ot ami kivételesen hasznos lett volna különösen akkor ha megszegik.
Elkeserítő hogy mennyi idő lett belefektetve, és a kongresszus kidobta a kukába.
A jelenlegi kongresszus egy másik cikket is megérdemelne amúgy, amely arra nem képes hogy szavazatot tartson mintsem áttekintően az ország érdekében egyöntetűen döntsön. Ez van.
Szerintem a török MPP nélkülözhetetlen a TWO után.

Nos a TWO vége mára be is következett, és bizony nagyon nagy szarban vagyunk akármit is csinálunk.

Miért?

A szomorú tény az, hogy szerb-román MPP ugyan jó volt arra hogy majdnem egy évig nem harcoltunk a románokkal és talán valóban több élményünk volt a román ping-pongon kívül, de ennek most súlyos ára van.
Nincs olyan lehetőség számunkra ahol a románok ellen harcolhatunk, mert ahhoz a szerbek is kellenének mint anno. Most éppen hogy a szerbek ellen kellene fordulni ahhoz hogy ősellenségeinkkel háborúzhassunk.

Sajnálom, de én elég pesszimista vagyok a közeljövővel szemben.
Két ismert opció:

1. A szerbekkel maradunk és a románokkal.
ICS és a bunkeres kardosok szerint ez a megfelelő döntés, de én kétlem hogy bármilyen sikereket érnénk el itt, mert nagyon úgy tűnik velük egy gyengébb szövetségbe kerülünk, és én koránt sem hiszek abban, hogy előbb utóbb nem fognak minket a lengyelek megtámadni. Még rosszabb lesz itt a helyzet ha tényleg mennek a görögök is. Ettől függetlenül mégis ezt az opciót választanám.
A görögöket nem szabad átengedni, a törökökkel meg MPP kell.

2. A lengyelekkel és a Spanyolokkal maradunk.
Ugyan valószínűleg egy erősebb szövetségbe kerülnénk, de tapasztalataim szerint nem sok segítségre számíthatnánk a románok ellen és a szerbeket is arcon kellene köpni, ami szerintem undorító.
Nem csípem a románokat de azert annyira nem vágyok egy román ping-pongra hogy a szerbeket arcon csapjam.
Talán ha elnökségem alatt erősebb, országos szintű román ellenességet éreztem volna. Viszont az igazság az hogy prioritás, lehetőség megvolt, de a többség nem élt vele. Annyit tudok hogy a nemzeti gárda, néhány jobbos század és én harcoltunk a románok ellen, de sokkal kevesebben mint amire számítottam.
Talán mégis jó a románok mellett? Nekem nem jön be, viszont mit csináljak ha a többség megszokta már a románokat semlegesnek.
Nem fogom saját akaratomat a többségre ráerőltetni.
Szerintem ezert sincs értelme a lengyelekhez menni.

Tulajdonképpen ez az utolsó szavam.
Maradjunk a szerbekkel barátok, és maradjunk a románokkal semlegesek.
Nem tetszik, de ez van.

Aki meg nem bírja ki hogy a románok orra alá törjön borsot, az utazzon bolgár felkelésekbe. Néha magam is azt teszem 🙂

Üdv
NightwatcherHUN aka Bandi0717