A kuruckodás vége

Day 1,432, 13:15 Published in Hungary Hungary by Eheslo
A kuruckodás kora lejárt

Az álruhás rhual, a végig hangadó 23szoros - örökös - kormánytanácsadó i.cs. hathatós közreműködésével előbb két hét totális kommunikációnélküliségével, gazdasági összeomlásával e,hazájában, majd most, mikorra a jetik felszabadítása szinte kész tény minden emagyar számára, egy egyetemi előadás címén ügyesen csőbe húzott pár pártembert is.

Le vagyon tehát írva, kicsit hosszú, de van benne két sör a jól olvasóknak elrejtve - rhualnál , vagy hogy hívják ez a csalót - az elkövetőnél lehet beváltani.


A lényeget ismerjük hetek óta: jeti béke kell rhualnak, i.cs.nek és sok más haverjuknak, bármi áron.
Az se baj ha nem hívjuk annak, csak béke legyen velük.
Az se baj, ha a jetik visszatérnek.

Ezt tudtuk eddig is, bár reménykedtünk, nem teszik meg ismét.
Megteszik.
Ami új ebben a lehangoló és mélységesen nyomorúságos históriában az az, hogy ebben teljes az egyetértés, párttól, hitvallástól, jelképektől függetlenül.
Azt persze, hogy az szksz tesz bármilyen nemzeti célra kolosh óta tudhattuk.
A kard, az mhp, kisgizdák, a lufi és a többi - a zindexesek és szellemi nyomoronc utódaik által gründolt - viccpárt zsigeri gyűlöletét bármilyen nemzeti ügy iránt számos polgárháborúban megtapasztalhattuk eddig is.
Itt is csak a szokásos formájukat hozták, mikor a jetik keblére borulásukat tervezgetik.

Ami a logban a legmegdöbbentőbb volt számomra az a 22.22 körüli rész volt, ahol az általuk sokadszorra átvágott, meglopott és hihetetlenül megvetett közösségről, saját párt és MU tagjaikról nyilatkoznak gyomorforgató módon, impi, mobra, szekely ostor, i.cs. és persze a többi mocsok sem szól, hogy ez mégsem kóser.

No itt ért véget a kuruckodás.
Mert ez már nem a kurucok ügye, nem is a nemzeti fronté és nem is olyan embereké akik kicsit ismerik a emagyar történelmet és annak fő és mellékszereplőit.
Ilyen emberek már jól tudják: ezeknek a senkiházi beképzelt mocskoknak már azt sem lehet elhinni, amit kérdeznek.
Szomorú.
Az USA-kínai ámokfutás után egy év sem telt el, még emlékezhetnénk rá hogyan omlott össze 48óra alatt a híd és lettünk 12 nap után ismét bónusztalanok, mint most.
A csodás kitti ami több goldunkat vitte el, mint amit itt már valaha részletekben is látni fog bármely tolvaj a közös kasszák körül egy éjjel lett semmivé azzal az állítással együtt, hogy a világ végére futva el tudnánk bújni ősellenségeink elől.
Nem tudunk.

Azt még ők sem tudják, hogyan és hová mennének, csak az tudják, hogy a jetikkel béke kell. Bármi áron, bármi néven.
Pedig ütni kell őket, mert különben ők ütnek minket. Ők az ellenségeink és ezért ha őket ütjük, magunkat és szövetségeseinket védjük.

Végül egy székely vicc a románokról, a miheztartás végett:

Nixon a Fehér Ház lépcsõire telepedve kegyetlenül sír. Isten megkérdi tõle:
- Miért sírsz Richard? - Hogy ne sírnek Atyám, az ázsiai háború… - Békét kell gyorsan kötni, és minden rendbejön!
A Kreml lépcsõin zokog Brezsnyev. Isten látja ezt, és megkérdezi: - Leonyid, mi bántja szívedet? - Uram, ezek a kínaiak… - Helyezd az európai csapataidat a kínai határhoz!
A Kárpátok bércén, fent, zokog Áron. Isten megkérdi: - Mi bánt édes fiam? Áron nem bír mondani semmit, szava zokogásba csuklik. Aztán lefele mutat a völgy felé. Isten lenéz, és együtt sírnak.

Üdv, Éhesló