A játék értelme szerintem
•
by denes1es
Üdvözlöm a tisztelt olvasókat!
Sok ideje töröm a fejem ezen a játékon. Nem vagyok idős karakter, még az első születésnapomat sem ünnepelhettem meg, de már a 3. divízió tagjaként követhetem a parancsot. Nemrég feljött a téma századszóbában és Best.Matt-el elbeszélgettünk róla.
Mi is a lényege egy játéknak? - A szórakozás.
Tehát ha valaki nem élvezi a játékot, akkor egyszerűen felállhat és elmehet, hiszen nem kötelező játszani.
Miért csökken a lakosságunk? - Mert egyre többen vannak, akik találnak ennél szórakoztatőbb elfoglaltságot.
Én nem éltem azokban az időkben, amikor még eMagyarország ténylegesen nagyhatalom volt, ezért nem emlékezhetek milyen volt a kalandozás.
Akkor mégis miért pofázok? Mert nem tartom elég szórakoztatónak a játékot. (És szerintem sokan vannak ezzel ugyanígy.)
Akkor összeszedek egy kis listát:
|
Mellette: -Játékélmény növelő hatású. -Felpörgetné a gazdaságot. -Valószínűleg sokkal több játékos maradna itt, újjak, és régiek egyaránt. -Új barátságok köttethetnek. -A sajtó nem lopással, csalással, és egyéb unalmas maszlaggal lenne tele. |
Ellene: -Egy helyben csücsülni kényelmes. -Elvesztenénk a biztos bónuszokat, rosszabb esetben eredeti területeinket is. -Barátságok eltűnhetnek. -A biztos szövetségi rendszerünk támogatását elveszítjük. -Több pénzt lehet elmutyizni. (De mire kell a pénz?) |
| Talán a legnagyobb hátráltató erő, a szövetségi rendszer, és a baráti országok lehetnek. Nekem erről az a véleményem, hogy annyi barát kell, amennyi még segít és nem hátráltat, valamint az a szövetségi rendszer, amely nem támogat minket egy kalandozásban, az nem jó. Tehát el kell hagyni. |
Hú most jó sokan abbahagyták az olvasást és mennek kommentelni, de nekem ez a véleményem.
| A másik pedig a gazdaság. Itt ügye vannak a bónuszpártiak, de ez szerintem felesleges dísz, ha nincs hol elütni. Ha lehet választani hogy keveset használjak, vagy dugig legyen a raktáram, de ne tudjak vele semmit kezdeni, akkor én az elsőt választom. |
Hogy mi az uticél? Fogalmam sincs. Talán elmehetnénk eDél-Amerikába, vagy Kínába. Ez a mindenkori elnökön, és a népen múlik.
Nektek mi a véleményetek róla? Csak én gondolom így, vagy valóban erre van igény.
Kommentben várom a visszajelzéseket.
Utószónak pedig még annyit szeretnék mondani, hogy nem mindig nyerünk. Nyilván nem ugrunk bele egy vesztes hadjáratba, de kockáztatni lehet. Ha vesztünk, legalább annyit elmondhatunk megunkról, hogy mi megpróbáltuk.
Köszönöm a figyelmet, üss a HK szerint.
Üdv.: denes1es
Facebook
Twitter
Discord
Comments
Kína jó lenne 😉)))
csájná, ugyÉ ?: D
hasábmAXX
Hasábmaxxxx
egyetértek, uncsi a játék, pro contra dolgok nem biztos h úgy vannak, de az biztos unalom ellen a változás a legjobb, ebbe segítene, a többi inkább csak belemagyarázás
mppt a romanokkal
ugye ezt nem gondolod komolyan
na ha az lesz,akkor ittmhagyom ezt az országot a francba.....
nem fogsz hiányozni
[removed]
indulj elnöknek. szerintem.
Jó cikk, grat : D
Igaz a felét én mondtam : P
"annyi barát kell, amennyi még segít és nem hátráltat"
Szerintem: így téves !
Helyesen:
Annyi barát kell, amennyi VISZONOZZA IS a segítséged, amikor szükséged van rá !
És mindezt önzetlenül, érdek nélkül teszi !
Legalábbis én így vagyok a barátaimmal, ellenkező esetben esetleg ellenségeimről beszélek.
Nagyon jó cikk. Bár elemeiben néhány helyen téves, a fő mondanivaló az maximálisan támogatható.
Egyébként megragadtad azt a motívumot, hogy miért is mondja a TWO hónapok óta, hogy a CoT tönkreteszi a játékot az agresszív terjeszkedéssel. Tegnaptól az USA is hivatalos tag, németek, oroszok már régóta proCoT, következő lépés talán Kína. Ezzel egyrészt kiegyensúlyozatlanná teszik a játékot, mert akármennyire is szeretjük a folyamatos győzelmet, azért az csak jobb, ha van ellenfél is, aki néha legalább keresztbe tesz, másrészt pedig olyan helyzetet idéznek elő, amelyben, ahogy írod is a cikkben, régi barátságok sérülhetnek meg és kényszerűségből újabbak köttethetnek.
De történjen akármi is, előbb-utóbb eljut a játék ismét egy egyensúlyi állapotba így vagy úgy. És itt jön be a cikkedben foglalt dilemma: kockáztassunk egyet azzal, hogy siettessük, vagy várjunk a csodára?
Én is sokat töprengek ezen, de aztán arra kell rájöjjek, hogy nem lehet kockáztatni a mi esetünkben, mert a magyar társadalom egy része a változást mint olyat abszolút nem tolerálja, ha az a komfortzónán kívül esik.
Tehát költői kérdésként felvetem, hogy miért volna baj, ha MPP-t kötünk a románokkal vagy a görögökkel és esetleg ennek köszönhetően izgalmas csatákat vívhatunk a bolgárok, az oroszok, vagy a macedónok ellen?
És ezen a ponton az RL érzelmekre építő játék már nem csak a játéktechnikai racionalitással kerül szembe, hanem a játékélmény milyenségével is.
Még képes vagy írni.
HELLOKITTYTAKAROOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
MOST!
A játék addig játék, ameddig szorakozol és ugy érzed, hogy neki ütőd a szabad idődet. Ha már idegesit, csalodsz benne és nem találod értelmét az idő rászánásra, akkor már abba kell hagyni. Ezért hagytam abba a Traviánt, pedig éjjeleket és nappalokat egybeütve játszodtam, de végül rájöttem, hogy nem éri meg az a csalodás ellenben azzal a kevés kicsi örömmel amit tapasztaltam. Megértem a szerző véleményét, igaz, csak tucat napja, hogy játszok, de máris aggaszt ez a politikai cirkusz, politikai dőntési árnyék, amit nem tudsz kitalálni és csak kapkodod a fejed, hogy melyik az igazi út?