96 évvel ezelőtt történt a trianoni gyalázat

Day 3,119, 03:38 • Published in Hungary Latvia • by Tarsolytestver

Zene: Szkítia - Trianon


"Ha nem kínálnak békét méltányos feltételek mellett, akkor erős lélekkel kell elviselni a ránk nehezedő külső és belső bajokat, és ezerszer inkább vállalni kell a külső veszélyt, minthogy az ország méltatlan békefeltételekkel megcsonkíttassék, kisebbíttessék. Sem örökre, sem átmenetileg a haza testéből elszakítani egy darabot sem engedünk. Nem létezhet nagyobb gyalázat számunkra, mintha azt az országot, amelyet elődeink példája szerint gyarapítanunk kellene, nemtörődömségből és kishitűségből napról napra gyengítünk. A háború folytatása tehát a békének több reményével biztat, mint az olyan béke, melyet ilyen drágán, az ország részeinek elszakítása árán kellene megvásárolnunk. Ilyen béke nekünk nem kell! Erőnk, fegyvereink és minden tudásunk névén igazságosabb, méltányosabb békét fogunk kiharcolni magunknak."

(Hunyadi János levele Ulászló királynak, 1442)





"Valahol aláírtak valamit, valahol megalkudtak valamit, valahol elosztottak valamit; valahol egy nyitott ajtót becsaptak, hogy legyen az zárva örökre. Ahová a magunk erejével, ezer esztendő munkájával kapaszkodtunk, és minden lépcsőfokot a magunk izmaival és eszével vágtunk a magunk vérével öntözött irdatlan sziklába: onnan dobtak le minket. Tudjuk: miért. (...) A régi Magyarország nincs többé! Nem akkor halt meg, amikor Párizsban temetését rendezték, de akkor, amikor ô maga is bejelentette, hogy igenis: nem vagyok már a régi. Ez az igazság! (...)Napnyugat felé pedig ne nézzünk többé! Attól csak nehéz a szívünk, és fáj a szemünk. Ott lebukott a nap, és csak az ég veresedik még, és az égen gomolygó nehéz sorsfellegek. Attól csak a könnyünk csordul ki már. Vigyázzunk! A könny drága, és - ne lássa azt senki idegen, ami nekünk fáj.(...)"

Kós Károly: Kiáltó szó c. írása (1921)





"Nem kell gyászolni, mert az aláírt halálos ítélet még nem halál, ahhoz még mindig sokan vagyunk hogy egy lábig kiírtsanak bennünket. Szívtelenségük volna hozzá, de nincs elég hóhérjuk, s ami van, annak otthon kell készenlétben lenni.S tollal, tintával nemzetet még soha nem öltek. Mit kötelezvény, mit békeszerződés! A lobogó vulkánt papírszalvétával le nem boríthatjátok. Parancsoljátok meg a szélnek, hogy ne fújjon, a villámostornak, hogy ne csattanjon, a csillagoknak, hogy ne szikrázzon, a folyónak, hogy visszafelé folyjon, a hajnalnak, hogy föl ne hasadjon, a pipacsnak, hogy pirosat ne nyisson. Szót fogad-e? Van-e őrült, aki ily parancsot kiadjon, s elhiggye, hogy az majd teljesedik? Hogy az adott szó szent, hogy az aláírt kontraktus kötelez? Nincs isten és nincs ember, aki adott szónak venne egy ígéretet, melyet őrültek kényszerítenek ki a megkötözött embertől, torkára tett késsel.(...)"

Móra Ferenc: „Nem kell gyászt ölteni” c. írása (1920)





"És egyszerre, rabláncra fűzve, mint óriási ködbe foszló kísértetek nyargaltak előttem a Kárpátok gránitfalai, és láncra verten Dévény és a Czenk-hegy, honfoglalásunk két ősi őrszeme és a Fertő tó rejtélyes nádasa, a Karszt alatt a tenger, idegen fogságban szabad folyónk, a Vaskapun kirohanó Duna, havasai tövén bilincsbe vert Erdély és Máramaros, fogoly erdők, vizek, földek, azok is, amelyeket sohase láttam, és mégis szeretek. Rabláncon, idegen börtönőrök kezére adva… Egy talpalatnyi se volt belőle az enyém, és mégis minden az enyém volt. Tőlem veszik, és külön-külön mindenkitől, aki magyar."

Részlet Tormay Cécile: Bujdosó könyv c. könyvéből (1920-1921)