[Novella]Csíki Sör III

Day 2,661, 13:30 Published in Hungary Hungary by Scytha 2.0

Csíki Sör című novella harmadik része, a többi itt található:
I. Rész -- II. Rész -- III. Rész -- IV. Rész
...Könnyű győzelemnek tűnt, de valójában csak egy kis rajtaütés volt a mienk, és az egyik tank valahogy megúszta a sördobálást. Mire észrevettem, hogy a TRM-85-ös lövege felénk néz, már késő volt, és tüzet nyitott ránk: a Merciből füstölgő roncs maradt csupán, és megindult a talaj is lefelé, alig bírtunk megkapaszokdni a fákban, s addigra a románok is magukhoz tértek, veszettül kezdtek tüzelni felfelé.
Egyik emberem megsebesült, a sofőrre bíztam, hogy vigye biztonságba, én pedig a PKM-et táraztam újra, de a harckocsi nem várta meg, és újra belelőtt a hegyoldalba. Most mi kerültünk szorult helyzetbe, ugyanis jármű nélkül nem menekülhettünk, a románok tüze leszorított minket, és így remek célpont voltunk a páncélosnak, ami ha nem is talált el, mélyen eltemethetett minket a törmelékek alatt. A Mistral a kocsinkkal együtt vált köddé, s már csak egy sörösüvegünk maradt benzinnel töltve, azt a Székely vezetőnk szorította a kezében, és láttam rajta, hogy valami őrültségre készül.
"Ha kereket tudnánk oldani, máris győztünk!" Kiáltottam rá. "Csapdába estek, se előre, se hátra, itt viszont nem vagyunk jó helyen!"
"Pár méterre északra a fák közt van egy szűk ösvény, lentről nem látszik, menjetek azon, s visszajuttok Piricskébe!" Mondta, és embereim meg is próbáltak eljutni oda, míg én fedeztem őket a géppuskával, ám a Székely nem mozdult. "Menjetek, fiam, én nem hagyhatom magukra kedves román barátainkat! Még meghívom őket egy jó Csíki Sörre!"
Azzal, még mielőtt bármit reagálhattam volna, leugrott a domboldalról, egyenesen a fedezékbe húzódó oláhok közé, az égő Molotov-koktélt a tankhoz vágta, majd két gránátot vett elő, és úgy futott oda a megdöbbent románokhoz, hogy hagyta őket a saját kezében felrobbanni. Tudtam én, hogy a Székelyek elszántak, fanatikusak, és önfeláldozóak, de akkor értettem meg csak igazán, hogy számukra nincs is szebb, mint otthon, a hazáért harcolva elesni!
Gondoskodtam róla, hogy az áldozata ne legyen hiábavaló: miután a szőröstalpúak kiugrottak a fedezékből, rendesen megsoroztam őket, aztán követtem az embereimet, és visszaloholtunk Piricskébe. A tüzérek épp szünetet tartottak, mert olyan ádázul lőtték a várost, hogy az ágyúcsövek szinte izzottak. Az egyik öreg GÁT-os tojást sütögetett a saját lövegén, a tartalékosok meg csak hüledeztek, hiszen nem láttak még igazi honvédő háborút.
Most aztán megkapták, bele egyenesen a közepébe! A híradósoktól is hozzánk keveredett valaki, nem sokkal az előtt jutott át, hogy a román roncsokkal lezártuk az utat, és ő valamivel jobban boldogult a rádiónkkal, de előtte sürgősebb dolgunk is akadt. Az oláhok ugyanis tudták, hogy az egyetlen útvonalat ők maguk zárták el, ám a GÁT-osok egyre jobban belejöttek a bombázásba, és nem hagyhattak minket élni, hát ezúttal jobb híján helikopterekkel jöttek, Mi-8-asok és Mi-24-esek közeledtek erős csattogással a város felől. Nagy hasznát vettük újra a Mistraloknak, amik a faluban maradtak, és leszedtünk egy párat még tisztes távolságból, akkor pedig a nyúlszívűek felhagytak inkább a légicsapással, és kicsivel arrébb deszantoltatták az embereiket.
Nem volt mit tenni, egy jó kis gyalogsági közelharc volt kilátásban, hogy a tüzéreink addig se unatkozzanak, amíg az ágyúkat hűtötték. De hogy ők is hidegvérrel harcolhassanak, előbb a kedélyeket kellett lehűteni néhány újabb rekesz Csíki Sörrel, s így mire a szőröstaplúak megérkeztek a faluba, már jókedvűen vártuk őket a borotvával!
A helyieket sehogyan se tudtam lebeszélni róla, hogy az első sorban harcoljanak, jómagam az embereimmel a második vonalat fedeztük, én egy ház emeleti ablakából a PKM-mel, a tüzéreket pedig azért igyekeztünk kímélni, hiszen ha elestek volna a közelharcban, ki kezelte volna a lövegeiket? Hamarosan ropogni kezdtek a fegyverek, és a deszantosok nagyon gyorsan lerohantak minket, de aztán hiába számítottak arra, hogy visszavonuljunk, vagy megadjuk magunkat, a harc akkor is tovább folyt, mikor az ellenséges egységek már teljesen összekeveredtek.
El is bizonytalanodtak egy kissé, de mi pontosan átláttuk a helyzetet: tudtuk jól, akinek szőrös a talpa, az nem a barátunk!
És szokás szerint rovásírással:

Köszönöm mindenkinek a kommenteket, és a bátorítást, sikeresen teljesítettem az újságíró küldetéseket!