[HWR-spin-off] Hogyan lettem Jeticsicska - Az első bevetés!

Day 2,991, 05:35 • Published in Hungary Slovakia • by KonyhaKontrolling


Sziasztok!

Ez egy spin-off Dunedan méltán nagyon nagysikerű Hero will rise sorozatához.

A főhös, jómagam egy nemzetközinek induló (rabló)banda élén (végén) próbálok szerencsét az evilágban. Előzmény cikk, ha nem olvastad, tedd meg!

-Schönen guten Abend! - robbant be az ajtó, mintha csak valami filmes kellék lett volna. -Ich heiße nehai. (S bekapcsoltam a fordítógépet, mert a robothang sokkal kellemesebb volt, mint ez a szlávos, keleties német. Mintha már norbertovicsnak is hasonló lett volna az akcentusa. Orosz lenne nehai is? A nagy nemzetközi bandám tagjai mind oroszok lennének? Egyébként cingár srác volt, korához képest nagyon frissen, borotvált arcával egy 10 évet letagadhatott volna. Ereje az nem igazán volt, de a legmodernebb technikával volt felszerelve. Látszott rajta, hogy ha kell, odacsap rendesen.) Azért jöttem, hogy átvegyem ennek az osztagnak a parancsnokságát.
-Arról már lekéstél, sajnálom - mondtam, de nem sajnáltam. - Ahogy nézem, nem is vagy elég rátermett. -Halk kuncogás, majd az egyik kirobbanó fal és egy nagy adag fogpiszkáló (korábban tölgyfaasztal) meggyőzött tévedésemről.
-Majd meglátjuk - szólt, s talán az egyetlen épen maradt bútordarabon helyet foglalt. - Na, mi a nagy terv?
-Thai puncsot készültünk inni, de te falat fogsz rakni!
Nem sokkal később a repülőn természetesen ott ült velünk, de azért gondoskodott a falról is (pár d1-es rabszolga csinálta meg).
A csata elég "érdekesre" sikeredett. Hol mi húztuk magunkra a bunkerfedőt, hol ők. Kicsit megnehezítette a helyzetet, ha más zsoldosok is csatlakoztak, de hogy, hogy nem, a külföldiek gyorsan haltak. Már-már gyanúsan gyorsan. Mintha valaki jelentette volna a pontos helyzetüket. Érthetetlen...

A siker végül nem maradt el, hogy melyik oldal nyert, nem merem biztosra állítani, de mi biztosan. Pár karcolással megúsztuk. A hazaút során pukkant pár pezsgő, halványan dereng, mintha kifestettem volna weeniii arcát, de lehet, hogy álmodtam. Már csak arra emlékszem, hogy zuhanok. Egy kényelmes ülés volt alattam (amit persze a szabadesés miatt csak szemrevételezéssel tudtam megállapítani), kezemben egy q1-es dobókés. Mintha arra fogadtunk volna, hogy én ennyivel is hazaérek a vadromán hegyek közül...


Hamarosan jön a következő rész, addig shoutoljátok, endorzoljátok, meg voteoljátok ezt! Ja, aki nem jön ereptalira, az nem lehet sem elnök, s a cikkjei alatt melegezni fogok!
Nintsi