Join the new world

Mivel még mindig nem kaptam mástól írást, így saját sci-fi mininovellával folytatom a sort...


Otthon, édes otthon

Grubenstein kapitány akaratlanul is elmosolyodott, amikor arra a kijelzőre nézett, ami a hazaút még hátralévő napjait mutatta. Legalábbis az űrhajó belső ideje szerint. Már közel másfél évtizede elhagyták a Földet. Viszont ez alatt az út alatt a Föld nagyjából ezer évet öregedett. Lényegében semmit nem tudtak arról, mi történt ezalatt otthon. A fénysebességhez közeli utazás miatti anomáliák miatt csak folyamatos rádiózajt hallottak a Föld irányából. Az expedíció a XXI. század második felében indult, az után, hogy rádiójeleket fogtak egy nagyjából száz fényévre levő csillag felől. A Földön eddigre már nyilvánvalóvá vált, hogy ha 100-200 éven belül nem találnak végső megoldást az üvegházhatásra, lehet, hogy az emberi civilizáció elbukik. A feladat az volt, hogy induljanak el a rádiójel forrása felé, majd amikor odaérnek (valamivel több, mint száz év alatt – külső idő szerint), vegyék fel a kapcsolatot az idegenekkel, hátha tudnak valami fénysebesség feletti utazást lehetővé tevő módszert, amivel hamarabb hazajuthatnak, és az idegenek közreműködésével megmenekülhetne a Föld. De sajnos a terv elbukott. Mire odaértek, az idegenek kiirtották magukat. Atomháború. Maradt a B-terv. A hazaút vonalához „közel” eső csillagok átvizsgálása, hátha van valamelyik körül lakott bolygó. Nem volt. Pedig az így tett kitérőkkel megsokszorozták a hazaút idejét. Most itt tartanak. Már hetek óta csak fékez a Liberator, a kényszerű száműzetést vállalt űrhajósok hajója. Még két nap, és a Föld közelébe érnek. A rádiót addig nem kapcsolják be, majd csak ha már látni a földi otthon gömbjét.
Hazaértek. A legénység várakozva nézett a kinti űrt (és a Földet) mutató, egész falat beborító monitor felé. Mindenki áhítattal nézte a szülőbolygóját, csak az élesebb szeműeknek (mint a kapitány) tűnt fel, hogy valami nincs rendjén.
- Nagyítson rá Európára! – adta ki a parancsot az ügyeletes tisztnek.
És akkor a hatalmas monitoron megjelent a megváltozott körvonalú, a normálisnál sokkal nagyobb Európa, melyet szinte teljes egészében sivatag borított.
- Antarktisz! – hangzott a következő utasítás.
Megjelent a Déli-sark és a rajta fekvő kontinens. Jég sehol. Viszont sivatag annál több.
- Elkéstünk! – sóhajtottak fel elsápadva többen is a legénységből.
Ám a kapitány nem adta fel:
- Rádiót be!
Felhangzott a rádiózaj!
- Keressen egy tiszta frekvenciát!
Pár másodperc múlva kitisztult a vétel:
… TEHÁT HALLGASSON MINKET! TERRAPOLIS RÁDIÓ!
- Honnan jön az adás? A Földről?
- Nem. – jött a kurta, megdöbbentő felelet.
- Hanem?
- Majdnem a Nap átellenes oldaláról…
… a Mars!
- Micsoda? – hörrentek fel az űrhajósok.
- Más rádióforrás nincs?
- Nincs. Csak a Marsról jönnek jelek.
- Akkor barátaim, irány a Mars!
A Mars felé tartó egyhetes út utolsó napjánál tartottak. A rádió szinte folyamatosan szólt.
… 641. OKTÓBER 42. 19 ÓRA. HÍREKET MONDUNK…
Mindenki egyre inkább értetlenül hallgatta a Marsról jövő rádióadásokat. 641? Október NEGYVENKETTEDIKE?!
Még tíz perc és Mars-körüli pályára állhatnak. A monitoron már láthatták a Mars kinagyított képét: fehér felhők, óceánok, erdők.
- Kapitány! Rádióadás a Marsról a Liberatornak! – mondta a rádiós.
- Halljuk!
… HAJÓ AZONOSÍTSA MAGÁT! ITT A DEIMOS ÁLLOMÁS! ISMERETLEN HAJÓ AZONOSÍTSA MAGÁT!
- Kapcsolatot létrehozni!
- Megvan. – jelentette a rádiós.
- Itt a Liberator kutatóűrhajó. – kezdte a kapitány – Azonosító szám: LBR-001.
- A MEGADOTT ADATOK NEM SZEREPELNEK A NYILVÁNTARTÁSBAN. MI VOLT AZ ÚTICÉL?
- KC-134296. – felelte Grubenstein.
- PÁR MÁSODPERC TÜRELMET! UTÁNANÉZEK!
…
- LIBERATOR! MIKOR INDULTAK EL? – hangzott fel nagyjából egy perc múlva a már izgatott kérdés.
- 2074. április 12-én.
És ekkor a rádión keresztül meghallották az örömujjongásban kitörő Deimos Állomást.
- LIBERATOR! CSAK HOGY MEGJÖTTEK! ISTEN HOZTA ÖNÖKET ÚJRA ITTHON!
Az utolsó szó hallatán megdöbbenten nézett össze a legénység. Végképp rádöbbentek az igazságra. Elkéstek.