Join the new world

1848. március 15-én
robbant ki Pesten a
radikális ifjúság által
vezetett forradalom,
nyitányát adva
Magyarország másfél éves
szabadságküzdelmének.


A Párizsból induló forradalmi
hullám két nap alatt jutott el
Bécsből a magyarság szellemi
életének központjába, a pesti
megmozdulás fő szervezői fiatal
értelmiségiek (pl. Petőfi Sándor,
Vasvári Pál, Jókai Mór) voltak.
Petőfi naplója szerint a Pilvax
kávéházban született meg a
forradalom „akcióterve”: a
szervezők először a tanuló
ifjúságot szólították magukhoz
az Egyetem téren, aztán
lefoglalták Landerer Lajos
nyomdáját.
Innen került ki a
követeléseiket összegző
Tizenkét pont és Petőfi
forradalmi hangvételű verse, a
Nemzeti dal, mely írások máig
szimbolizálják március 15-ét.
Röplapok segítségével délután 3
órára a Nemzeti Múzeum
kertjébe gyűlést hirdettek, ahol
állítólag tízezer polgár volt már
jelen. Fontos megemlíteni, hogy
a közhiedelemmel ellentétben
Petőfi nem szavalta el versét a
Nemzeti Múzeum lépcsőjén, bár
az kétségkívül számos helyen
elhangzott. A Múzeum-kertből a
tömeg a Városházára, majd
Budára, a Helytartótanácshoz
vonult, hogy kiszabadítsa
börtönéből Táncsics Mihályt. A
Nemzeti Színházban este a nép
kívánságára Katona József
darabját, a Bánk bánt tűzték
műsorra, ezt azonban
valószínűleg félbeszakította a
betóduló forradalmi tömeg. Más
városokkal ellentétben Pesten
nem próbálták fegyveres erővel
feloszlatni a tüntetéseket, a
forradalom vérontás nélkül
zajlott.
A március 15-i eseményekre
legnagyobb hatással Kossuth
Lajos március 3-i országgyűlési
beszéde bírt, melynek
reformkövetelései, igaz, jóval
radikálisabb formában, a
Tizenkét pontban jelentek meg.