Join the new world

Most egy krimi írásomat mutatom be nektek - több részben. Arra kérlek benneteket, hogy majd kommentben tippeljétek meg, hogy szerintetek ki volt a tettes. Ha tetszett ne felejtsetek el votolni/előfizetni. (Ebből látom, hogy megéri dolgoznom ezzel.) Íme hát az eset:

A Három Nyomozó

Megkérem a kedves olvasót, hogy tekintsen el attól, hogy a műben szereplő három nyomozó sosem élt egy időben és, hogy ezen idő nem a XXI. század, melyben a mű játszódik.
A szerző

Egy átlagos, esős napon ültem a szobámban, rendezgettem a betegeim leleteit és hallgattam Holmes hegedű játékát. Most kissé szomorkás volt a zene, amit játszott, tekintve, hogy nem volt ügye és mint orvosa, eltiltottam a drogoktól. Holmes egyszer csak abbahagyta a játékot.
Ekkor kinéztem a társalgóba, s láttam, hogy elrakja a hegedűjét.
- Holmes, megjött a posta? - kérdeztem, tudván, hogy akkor mindig abbahagyja a játékot.
- Nem. Viszont pár percen belül látogatónk lesz - Ekkor csöngettek az ajtón. -Itt is van. Kicsit korábban jött, de nem baj. Üdvözlöm, Mr. Johanson! - fordult a belépő ember felé. - Milyen ügyben keresett meg?
- Gyilkosság. Az apámat ölték meg. Amennyiben érdekli az ajánlatom, kérem fáradjon velem a repülőtérre.
- Watson, indulunk - fordult felém Holmes.
Eközben Párizsban Dupin éppen a leveleit olvasta. Észrevett egy érdekeset, melyen többször is végigfutott. Utána felállt, a hűtőre kitett egy cetlit, miszerint elutazott nyomozni, később jön. Majd taxit hívott, s kiment a reptérre, ahol átvette a jegyét. A gépe Genfben a londonival egy időben szállt le, így összefutottunk Duipinnal az útlevél-ellenőrzésen.
- Üdv, Dupin! - köszönt Holmes. - Munka, vagy nyaralás?
Üdv, Holmes! - köszönt vissza Dupin. - Munka. Valakit megöltek és a rendőrség szokásához híven tehetetlen és már fel is adta. Ha jól vélem, önt személyesen kereste meg Mr. Johanson.
- Így igaz. Látta, hogy jön mögöttünk. Maga pedig kapott egy szöveges üzenetet, melyhez hozzácsatolta a fényképét, így ismerte föl.
- Igaza van, Holmes.
- Uraim, úgy vélem, hogy menjünk a kocsinkhoz - szóltam közbe, miután áthaladtunk az ellenőrzésen. - E mellett, úgy gondolom, hogy M. Poirot ott lesz majd a helyszínen. Hisz, aki megteheti, hogy a három legnagyobb nyomozóból kettőt fölbéreljen, az nyilván a harmadikat is fölbéreli.
Beszálltunk a kocsiba, s elindultunk. Fél óra múlva ott voltunk a háznál, ekkor az órám szerint pontosan délután fél négy volt. Maga a ház földszintes volt. A későbbiek szempontjából fontos az alaprajza a háznak, mely így nézett ki:



Az áldozat a dolgozószobában feküdt. Maga a szoba egyszerűen vol berendezve: Az íróasztal a folyosóról nyíló ajtótól a lehető legtávolabb volt. Vele szemben volt a Hálószoba ajtaja. A szobában összesen egy ablak volt, az íróasztal mellett, golyóálló üvegből. Az ablak fölött helyezkedett el a légkondícionáló berendezés. A szemközti falon egy régebbi CD lejátszó volt., mellette egy Rafaello festmény lógott. A plafonon lévő lámpa két fénycsőből állt. Az áldozat a szoba közepén feküdt. Halálát az okozta, hogy a torkát félig átvágták. A tetem állapotából ítélve, délelőtt tíz óra körül állt be a halál. Legkorábban reggel kilenckor, legkésőbb délelőtt fél tizenegy órakor, amikor az inas fölfedezte a hullát. A tetem mellett feküdt a gyilkos eszköz, egy húsvágó kés a konyhából. Miközben a szobát átnézte a két nyomozó, felbukkant Poirot, aki egy órával korábban ideérkezett, tekintve, hogy itt nyaralt a közelben. Ő már átvizsgálta a szobát. Megállapítottuk, hogy a tettes profi volt, ugyanis semmilyen bűnjelet nem hagyott maga után.Kifelé menet Holmes megbotlott valamiben és elesett. Miközben felállt, tudtam, hogy valamit talált a szőnyegen, ami a figyelmünket elkerülte. Megtudtuk, hogy a ház teljesen be van kamerázva, azaz az áldozat testőrének tudtán kívül senki sem juthat be a házba. Itt az áldozaton kívül négy személy lakott: Mr. Johanson, az áldozat fia; Natalja Romanova, az áldozat lánya, aki az anja nevét kapta; Ivan Ivanovskij, az áldozat testőre és John Smith, az inas. Sorban kihallgattuk őket, kezdve az áldozat fiával, Mr. Johansonnal:
- Mr. Johanson, milyen volt a kapcsolata az apjával?
- Kedveltem őt. Kedves és családbarát volt. Bár időnként furcsálltam és szégyelltem őt a bogarai miatt.
- Kifejtené ezt részletesebben?
- Az öreg, úy gondolta, hogy valakik meg akarják ölni, mivel a múltban csinált valamit, amit nem kellett volna. Ezért folyton félt attól is, hogy a családját is bántani fogják. Ezt megelőzendő nem engedte meg, hogy este kilenc óra után a házon kívül tartózkodjunk és senki idegen nem engedett a háza közelébe.
- Tudja, hogy pontosan milyen hibát követett el?
- Nem, nem mondott ezzel kapcsolatban semmi egyebet.
- Hol tartózkodott reggel kilenc és délelőtt tizenegy óra között?
- Reggel kilenc és fél tíz között az ebédlőben voltam és reggeliztem a húgommal. Utána bementem a városba és ott az irodámban dolgoztam. Fél tizenegykor hívott az inas és közölte a hírt. Ekkor azonnal indultam Londonba, magáért, Mr. Holmes. Út közben üzentem Dupinnak és M. Poirotnak is.
-Van még valami, amit hozzá tudna tenni az ügyhöz?
-Nincs.
-Köszönjük. Kérem, hívja be a húgát - szólt utána Dupin, mikor Mr. Johanson távozott.
- Mit tudtunk meg róla? - kérdeztem.
- Ragaszkodott az apjához, de közben bolondnak nézte. A délelőttjével kapcsolatban hazudott - hangzott M. Poirot válasza. Nyílt az ajtó és belépett a következő gyanusított, Natalja Romanova, az áldozat lánya.
- Kérem foglaljon helyet. Meséljen, hogy milyen volt a kapcsolata az apjával.
- Nem túl jó. Ő nagyrészt a bátyámmal foglalkozott. Velem az anyám foglalkozott sokat, addig amíg meg nem halt.
- Mikor és hogyan?
- Tíz éve ment befelé a városba, mikor egy teherautóval frontálisan ütközött. Baleset volt.
- Biztos benne? Nem lehet, hogy ezzel figyelmeztetni akarták az apját?
- Kizárt. Az apám csak szimplán üldözési mániás. Ugyan ki akarna bármiért is megölni egy szenilis vénembert?
- Hol tartózkodott reggel kilenc óra és délelőtt tizenegy óra között?
- Reggel kilenc és fél tíz között az ebédlőben voltam és reggeliztem a bátyámmal.
- Az ételeket maguk készítik el?
- Igen, egyedül az apám volt az, aki nem főzött magának, neki az inasa főzött.
- Ezek szerint a konyhához mindenki hozzáférhet?
- Igen. Bár leggyakrabban az inas van ott.
- Fél tíz után hol volt?
- Fél tíz és tíz óra között a konyhában voltam és elmosogattam az edényeket. Szoktam ezt csinálni, mikor rossz a hangulatom, pedig teljesen fölösleges, a mosogatógépünk mindent elmos. Tíz órakor bementem a városba, találkozóm volt valakivel. Tizenegy óra negyvenhárom perckor, mikor hazaérkeztem tudtam meg a hírt.
- Van valami, amit szeretne mondani az üggyel kapcsolatban?
- Semmi sincs, amit még mondhatnék.
- Köszönjük. Kérem, majd hívja be a testőrt.
- Róla mit tudtunk meg? - fordultam megint a trióhoz, miután Natalja távozott.
- Nem kedvelte az apját, mivel úgy gondolta, hogy ő a felelős az anyja haláláért. De a személyisége nem elég erős ahhoz, hogy egy ilyen tettet végrehajtson, bár a fizikai ereje megvan hozzá.
Az ajtó kitárult, belépett rajta egy orosz ember és leült velünk szemben.
- Mikor ismerte meg az áldozatot?
- Körülbelül tíz éve, mikor először jöttem hozzá állásinterjúra.
- Mit gondol róla,
- Kedves öregember volt. Jól fizetett, adott szállást és ellátást. Mi több kell ennél egy embernek?
- A ház zártláncú kamerahálózattal van felszerelve, mely mindent rögzít. Amennyiben ez így van, miért nincs felvétel a bűntényről?
- Azért, mivel valaki megpiszkálta a rendszert, ezáltal nem történt meg az események rögzítése, ráadásul a dolgozószobában lévő kamerákat úgy kötötte át, hogy végig ugyanazt mutassák. Erre a gyilkosság felfedezése után fél órával jöttem rá.
- Hol tartózkodott a kérdéses időpontban?
- Reggel nyolc órától kezdve egészen délig ki sem mozdultam a megfigyelőszobából. Amennyiben veszély lett volna, az öreg bármikor meg tudta volna nyomni a vészjelzőt, mely következtében, azonnal ott vagyok mellette és megvédem az életét.
- Van bárki, aki látta magát ezen idő alatt a szobában?
- Nincs.
- Tudja, hogy mitől, kitől félt az áldozat?
- Nem.
- Tud még bármit az üggyel kapcsolatban?
- Nem.
- Köszönjük. Kérem, hívja be az inast.
Miután ő is távozott a társalgóból, újra föltettem a kérdést:
- Mit tudtunk meg róla?
- Semmit az égvilágon azon kívül, hogy az áldozatot korábbról is ismerte, és valamiért neheztelt rá. Most pedig nézzük, mit mond az inas - válaszolta Poirot. Az inas kissé skót beütésű, alacsonyabb növésű ember volt, tökéletes ellentéte az orosznak, aki nagydarab, magas ember.
- Mióta állt az áldozat szolgálatában?
- Körülbelül öt éve.
- Ismerte korábbról?
- Nem.
- Mit gondolt róla?
- Jó munkaadó. Nem kér sokat, de megfizeti.
- Pontosan mikor fedezte fel a tetemet?
- Tíz óra harmincegy perckor, mikor a tízórai kávéját vittem be.
- Mit tud, az áldozat félelmeiről?
- Semmit.
- Hol tartózkodott a kérdéses időpontban?
- A szobámban.
- Mit csinált?
- Olvastam.
- Mit?
- Dr. No. A kedvenc James Bond regényem.
- Általában hogy jelezte az áldozat, hogy ha szüksége volt magára?
- Szólt a belső kommunikációs hálózaton, és jelezte, hogy mit szeretne.
- Tanúsítja bárki, hogy a szobájában tartózkodott?
- Nem.
- Van bármi hozzáfűznivalója?
- Nincs.
- Köszönjük. Távozhat.

Az inas távozása után megkérdeztem róla Poirot véleményét:
- Nehéz esetnek tűnt. Harapófogóval kellett a válaszokat kihúzni belőle.
- Az is volt. Viszont, ő volt az első, aki nem hazudott a vallomásában. Ennek ellenére semmit sem tudtunk meg róla, sem a gyilkosságról. Amondó, vagyok, hogy lássunk munkához, ki-ki a maga módszerével. Utána majd megbeszéljük az eredményt.
Ezzel a végszóval lezárták a kihallgatásokat. Mindhárman távoztak a szobából és megkértek arra, hogy várja meg őket itt, amíg eredményre nem jutnak. Körülbelül két óra múlva Dupin bement a dolgozószobába és benézett a Rafaello kép mögé, ahol egy föltört széf volt. Dupin elégedetten bólintott, majd távozott. Poirot nagyban levelezett valakivel, a válaszokkal, amiket kapott nagyon meg volt elégedve. Holmes pedig kiugrott a városba, hogy ott körülnézzen. Este tíz órakor már mindegyiküknek volt eredménye. Összegyűltünk, hogy meghallgassuk, hogy ki mire miből jutott.