Flúgos futam 3-ik rész

Day 2,473, 13:31 • Published in Hungary Hungary • by montaigne

Kedves olvasóim,

Néhányan már tudjátok, szeptember elsejétől visszavonulok. A maximum, amire képes leszek, az a kétkatt, ennek IRL okai vannak. Nem szeretném leadni a karimat, meghalni sem engedném, szóval kómában tartom, ameddig csak lehet.

No de itt vannak az adósságaim, például a befejezetlen történetek. Ebből próbálok most törleszteni. Kezdem a Flúgos futam 3-ik részével, és még jön egy 4-ik, befejező rész is.
Az utolsó cikkem egy ténylegesen utolsó nagyapás cikk lesz. Elég is a dumából, jöjjön a Flúgos futam 3-ik része!


Előzmény 1: Flúgos futam 1
Előzmény 2: Egy kis szállodai intermezzo

Kedd 17.10 Szabadka, Pátria szálló

-Állj meg Vili, ne hagyj itt a legmélyebb sz@rban!
-Itt sem voltam Monti, ezért a cuccért jobb helyen egy egész várost kinyírnak és én nem szeretnék a helyszínen tartózkodni.
-OK, figyelj, egy szívességre kérlek. Van itt a belvárosban egy gyönyörű szecessziós stílusú kávézó telistele szebbnél szebb lányokkal. Légy a vendégem egy kávéra, engem megnyugtatna a tudat, hogy itt vagy a közelemben. Nem is testi erődre lenne szükségem, hanem az intelligenciádra.
-Hááát, ha nem kell balhézni, akkor beülök egy kávéra. Megtalálom a kávézót, ne aggódj!

Most mi legyen? Bakker, nem akarok meghalni, nem akarok meghalni, te büdös ringyó Barbi hova juttattál? Hova tettem az eszemet azon az estén Velencében? Ha bárki megtalálja nálam ezt a cuccot, akkor kinyír. A feléért is megtenné. Vili miatt nem aggódom, mert ő pontosan tud különbséget tenni a saját pénze és a mások pénze között. De ott van az a másik lotyó, Audrey, aki a cuccot a kezembe nyomta.

Megvan a megoldás: felhívom Audrey Scottot, vigye a cuccát a francba innen! Ingyen!

Először is elballagtam egy mobiltelefon dílerhez, szerencsére épp hatalmas Vipnet promoció volt, boldog-boldogtalannak osztogatták a telcsiket és az egyszer használatos SIM kártyákat. Pár Euró hatására a díler eltekintett attól, hogy meggyőződjön arról, hogy valóban én vagyok-e Pero Perics, Kosovska Mitrovicából a Partizanska Ulica 15 szám alatti lakos.

-Rrrrriiinnngggg, rrrriinggg…
Öblös férfihang válaszolt:
-Halló, ez az Audrey Scott telefonja, miben segíthetek?
Hm…talán jobban teszem, ha nem mutatkozom be.
-Hello, this is Pero Perics, I want to talk to Audrey. (Hello, Pero Perics vagyok, Audrey-val akarok beszélni.)
-Ne szórakozz velem, úgy vagy te Pero Perics, ahogy én vagyok Hófehérke. Ha jól sejtem, akkor nálad vannak a cuccok.
-Figyi jóember, akkor mondjuk, hogy én vagyok Petőfi Sándor, vagy Koplárovics Béla. Nem mindegy?
-Sejtettem, vissza kellene adnod azt, ami nem a tied, különben a csajod nagyon csúnyán megjárja.
-OK, Hófehérke, részemről apró darabokra apríthatod a lotyót, mert nem érdekel, sőt, már beszélni sem szeretnék vele, mert nincs miről. Kissé nyomaszt, hogy bizalmatlan vagy velem szemben, de majd hozzászokok a gondolathoz. Akkor a viszonthallásra.
Katt…szóval nem tudják, hogy ki vagyok. Marha nagy mázlim van, hogy elhoztam Alisont, a telefonjával, laptopjával mindenével együtt. Amilyen felelőtlen életet élt, elég sokan kereshetik őt, ezért kicsi a valószínűsége, hogy beazonosítsák Barbit és rajta keresztül engem. Kicsi, de nem nulla. Barbi vélhetően lapulni fog, Alisont meg rá kellene venni, hogy még fogyasszon egy kis szert, így legalább nem zavar a munkában.

Mi legyen? A helyzetet nem fogom azzal megoldani, hogy visszaadom a cuccot, mert tudják, vagy hiszik, hogy mindent tudok. Az is lehet, hogy Audrey-t kinyírták – ebben az esetben előbb-utóbb a rendőrség is elkezd nyomozni - amennyiben szegénykémet fel nem oldják kénsavban.

-Ring, ring, ring
-Tessék, Pero Perics vagyok.
-Itt meg Hófehérke, csezdmeg!
-Miben segíthetek?
-Találkoznunk kellene.
-Nem szoktam pasikkal randizni.
-Audrey viszonylag pontos személyleírást adott rólad. Meg fogunk találni.
-Remélem, hogy észrevetted, hogy ez egy szerb telefonszám. Gondolom, most ezerrel rohan egynéhány embered lefele az M5-ösön. Én viszont csak kérdezném, hogy hülyének nézel? Szerinted hol lehetek? Szerbiában? Ukrajnában? Talán inkább Moldáviában? Na ugye? Bárhol lehetek! De te csak menj szépen a nagy semmibe az M5-ösön, aztán keressél!
-Figyi, azt még nem tudjuk, hogy ki vagy, de azt már igen, hogy Szabadkán vagy. Szóval ne légy olyan magabiztos!
….Klikk

Basszus, hallottam már ilyesmiről, hogy bennfentes szakemberek a cellainfók birtokában elég pontosan be tudják mérni a mobil telefon tartózkodási helyét. Nem kispályás ürgékkel van dolgom. A szállodából éppen egy török család távozott sietősen. Három generáció, négy felnőtt, öt gyerek, meg rengeteg csomag. Így nyárelőn és kedden a törökök inkább Anatólia felé mennek, pénteki napokon viszont inkább az a jellemző, hogy mennek „haza” mondjuk Hamburgba. Ez kell nekem. Diszkréten odamentem a londinerhez.

-Sándor, adnék még egy húszast, cserébe kérek egy szívességet. Ez a tiszteletre méltó török úriember szerintem elveszítette a mobil telefonját. Feltűnésmentesen be tudná csúsztatni valamelyik csomagjába?
-Meglesz főnök.

OK, a telcsi átkapcsolva néma üzemmódra, így majd szépen folyamatosan fogják mérni a tartózkodási helyét. Valahol a Pirot mellett a bolgár határ környékén majd utolérik a szerencsétlen török családot. Legyen ez az én kicsinyes bosszúm az örmény holokausztért.

Ismét elballagtam a telefondílerhez.
-Aggyisten!
-Neked is Pero barátom.
-Van még abból a jóféle cuccból?
-Van-e a kutyának bolhája?
-Mennyi?
-Az olcsó Nokiából hét darab, a még olcsóbb iPhonos kínai koppintásból még négy darab.
-Darabja mennyi?
-30 Euró, plusz 20 Eurónyi összeg a feltöltő kártyán.
-500 Euróért megvenném az egészet.
-Egy embernek csak egy darabot adhatok el.
-Van nekem tizenegy barátom, nekik vásárolom.
-Kérem a neveket!
-Zorán Kuntics és Gorán Kopunovics, lakcímük 1091 Budapest, Zöldsas utca 1, illetve 9
-Nenad Puljezevics, Szeged, Kárász utca 1
-Zorán és Dusán Sztepánovics, Budapest, Sláger utca 70
-Mondjam még?
-Hagyjad barátom, szerintem tudom a többi nevet is: Marko Vujin, Janics Natasa és Juricsics Tihamér…
-Pontosan, itt a pénz.
-Isten áldjon barátom, bármi is legyen az igazi neved!

Kedd 17.50 Szabadka, Pátria szálló
Akkor kezdjük el menteni az irhánkat, mert az szóba sem kerülhet, hogy ebből az ékszergyűjteményből pénzt próbáljak faragni. Politikai védelmet kell szereznem, minél hamarabb.

-Dober dan, Jure, kako ste?
-Lelleee, Monti, hogy vagy?
-Figyelj Jure, rövidre fogom, mert szorít az idő. Édesapád még dolgozik?
-Ja, még mindig kavar az öreg.
-Még mindig ő az atyaúristen a vasútnál?
-Az.
-Még megvan az a régi keményvonalas haverja, akivel együtt szalonnáztunk a tavaly?
-Ivkovics, az a neve. Ha épp józan, akkor megvan.
-Figyelj Jure, össze kell hoznod Ivkoviccsal. Az sem baj, ha édesapád is ott van. Röviden – veszélyben az életem, védelemre szorulok.
-Miért segítene neked Ivkovics?
-Mert a faterod azt ígérte nekem, hogy egyszer az életben én is kérhetek tőle valamit, amikor visszaszereztem Macedóniából a Szerb Államvasutaktól ellopott ötven vasúti szerelvényt. Na ez az az alkalom ma jött el.
-OK Monti, összehozlak Ivkoviccsal.
-Még ma este kellene. A Száván a Zsabar étterem megfel?
-Rendben.

Kedd 18.15 Szabadka, belvárosi kávézó



-Szeva Vili, tudtam, hogy itt talállak!
-Szeva Monti, akkor én most szedelőzködnék!
-Hazafele menet tennél egy kisebb kanyart? Ezzel is lehetne némi pénzt keresni.
-Uhh, Monti, nem fogok ilyesmire beugrani.
-Hát kár, pedig lehetőséged lett volna személyesen kezet fogni egy korábbi belügyminiszterrel, a szerb titkosszolgálatok jelenlegi vezetőjével. De tudom, hogy téged ezek a dolgok hidegen hagynak.
-A szerb titkosszolgálat vezetője? Az nem semmi.
-Á, felejtsd el, jó utat.
-De az Belgrádban van. Kétszáz kilométer, meg ott van még a zimonyi klán, meg a megnemtámadási egyezmény.
-Hát ja, oda tökösebb ember kell.
-Mit kellene tennem?
-Képviselsz engem. Fogod a cári kincseket és odaadod egy szerb fickónak. Ivkovics a neve. Meg tudod jegyezni? Közben velem tartod a kapcsolatot, én fogok alkudozni, mert nem akarom, hogy meglágyítsák azt az amúgy is lágy szívedet.
-És mit alkudozol?
-Mi odaadjuk az ékszereket a szerb titkosszolgálatnak, ők meg majd továbbadják az oroszoknak. Az oroszok fizetnek majd valami közvetítői díjat a szerbeknek, azon osztozik majd maga a titkosszolgálat feje – ne legyenek illúzióid, a közvetítőnk Ivkovics, tenmagad és nem utolsó sorban Hófehérke.
-Hófehérke? Az ki?
-Egy bűnöző, ma reggel ez az ékszerkupac még az övé volt.
-És hogyan fogunk kommunikálni?
-Kapsz négy darab mobil telefont, ugyanannyi van nálam is. Minden beszélgetést követően megszabadulsz az adott telcsitől, például úgy, hogy bekapcsolt, de elnémított állapotban beteszed egy szimpatikus ismeretlen úriember kabátzsebébe, vagy ráragasztod egy teherautó alvázára.
-Monti, ez hülyeség, hogyan lesz az ékszerből készpénz secc-pecc alatt? Ez nem Amerika.
-Nem lesz azonnal pénz, de nem is lényeg, hogy legyen. A lényeg az, hogy megalkudjunk a szerbekkel az alapelvekben. Ha megalkuszunk és a végén kezet is rázunk, akkor azt be is fogják tartani, mert Ivkovics révén a bizalmi körön belülre kerülünk, őket meg egymással szemben kötelezi a betyárbecsület.
-Megpróbáljuk. És ígérem, hogy túllépek a zimonyi klánnal kapcsolatos fóbiámon is.

Na ezzel is meglennénk és akkor már csak az van hátra, hogy hogyan oldom meg az alapproblémát, hogyan csúszok ki Barbi combjai…illetve ujjai közül.

Shout:
[monti]Flúgos futam 3-ik rész
http://www.erepublik.com/en/article/2435305